Tradicionálisnak mondható évértékelőnk következik.

2023 minden bizonyára vízválasztóként fog bevonulni a filmtörténetbe: úgy tűnik, hogy végre megtört a szuperhősfilmek rémuralma a box office-listák élén, és a nyári blockbuster-szezon két eredeti ötletből született, végre nem a franchise-logikát követő alkotásról szólt. A Barbenheimer-jelenség sok mindenre jó, de arra biztosan, hogy megértesse az egyre kevésé moziban, és egyre inkább mindenféle másban (streaming, merch, vidámpark, szakácskönyv, whatever) gondolkodó hollywoodi stúdiókkal: a filmszínház intézménye köszöni szépen, jól van, képes tömegeket bevonzani, de az emberek élményekre várnak, nem otthoni körülmények között is reprodukálható „tartalomra”. S a kovid? Ó, hát hol van az már...

Az év másik nagy témája az amerikai színész- és forgatókönyvírósztrájk volt, ami úgy tűnik, hogy megnyugtató végeredménnyel zárult le, de a tágabb értelemben vett közönség elé tárta a hollywoodi filmipar szennyesét: az alulfizetett kreatív munkát, a nagyon szegény és a nagyon gazdag színészek között tátongó szakadékot, a streaming-nézettségi adatokkal való olcsó stikliket, a mesterséges intelligencia aggasztó beinvitálását. A Disney és a Warner is erkölcsi-anyagi mélyrepülésben van: előbbi hatalmas pénzeket herdált el régi franchise-ok sikertelen, „woke” újramelegítésére, utóbbi már elkészült filmeket rejteget a nézők elől az adóleírás reményében. A Universalnak némivel jobb éve volt, az Oppenheimer-rizikó alaposan megtérült. Örvendetes az is, hogy ha más nem mer finanszírozni olyan hatalmas költségvetésű és hosszúságú eposzokat, mint a Megfojtott virágok, akkor az Apple képes nagyonvonalúan közbelépni és kifizetni a cechet (van amiből), ráadásul a mozis forgalmazástól sem irtóznak annyira, mint a fejvakargató-útkereső fázisban lévő Netflix.

Idén olyan legendákat veszítettünk el, mint Gina Lollobrigida, Raquel Welch, Jane Birkin, Michael Gambon, Hajim Topol, Ryan O'Neal, Alan Arkin vagy Treat Williams. Nemcsak színészek hagytak itt minket: Hugh Hudson, Otar Ioszeliani, William Friedkin rendezők és Szakamoto Rjuicsi zeneszerző is elhunytak. A világot azonban talán Matthew Perry és Tom Sizemore idő előtti halála sokkolta a leginkább. A magyar filmművészet két legendás operatőrtől – Ragályi Elemértől és Medvigy Gábortól – is búcsúzott idén. Mellettük Balázsovits Lajost, a nemzet színészét is gyászoltuk. A Filmtettnek különösen szomorú volt az idei év: Hubai Gergely állandó szerzőnket, a filmzene elméleti-történeti specialistáját is elveszítettük; Ioan-Pavel Azap kolozsvári filmtörténész, író is elhunyt, aki a Filmtett román nyelvű kiadványának, az Istoria Filmului portálnak az állandó szerzője volt.

Idén az eddiginél is erősebb volt a jelenlétünk a világ legfontosabb filmfesztiválján, Cannes-ban, emellett Velencéből, és talán mondani sem kell, hogy a TIFF-ről is jelentettünk. Idén különösen sokszínű volt a portré-rovat (kiemelendő a Biró Lajos forgatókönyvíró életét feldolgozó monstre írásunk, valamint a Roman Polanski-életútösszegző), de a tavaly indult podcastunk is tovább zakatolt az idén. Filmtörténeti rovatunk sem szégyenkezhet: a nemzeti filmtörténetek mellett olyan „niche” témákkal jelentkezünk, mint a marihuána mozgóképes története, illetve a Wilhelm-sikoly sztorija. Új streamingszolgáltatás indult Romániában és Magyarországon is, jól le is teszteltük, emellett hét kiadványt is recenzáltunk. Április elsején az AI-jal próbáltunk egyet vicceskedni, de a mosoly az ajkunkra fagyott.

Jó szokásunkhoz híven az évet toplistákkal zártuk, itt vannak:

Íme, idei legolvasottabb cikkeink, kategóriánként:

Kritika

Vigh Martin: Te csak úgy lebegnél itt? – Reisz Gábor: Magyarázat mindenre
Papp Attila Zsolt: Magyar Trónok harca, erdélyi Szulejmán vagy másvalami? – Madarász Isti: Tündérkert
Pernecker Dávid: Apa – Charlotte Wells: Aftersun / Volt egyszer egy nyár
Huszár Dániel: Tét nélkül – Gilles Legardinier: Complètement cramé / Vendég a francia kastélyban
Siklódi Lehel: Adjátok vissza a tengereimet – Ben Wheatley: Meg 2: The Trench / Meg 2.: Az árok
Kovács Patrik: A tűzzel játszani – Christopher Nolan: Oppenheimer
Váró Kata Anna: Az utolsó mohikán – Martin Scorsese: Killers of the Flower Moon / Megfojtott virágok
Kovács Patrik: Mímelt kételyek – Kenneth Branagh: A Haunting in Venice / Szeánsz Velencében
Vigh Martin: A nagy kör – Gauder Áron: Kojot négy lelke
Harsányi Domonkos: Forgalommal szemben a sztrádán – Sam Esmail: Leave the World Behind / Távol a világtól

(A Barbie-ról írt kritika csak a 17-edik! :o)

Interjú/beszámoló

Jakab-Benke Nándor: Nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni – Az Oppenheimer 70 mm-es IMAX-vetítésén jártunk
Buzogány Klára: Művészember nem lehet aktivista – Interjú Skovrán Tündével a Who I Am Not című dokumentumfilm apropóján
Erőss Réka: Diákfilmek seregszemléje – A BBTE és a Sapientia 2023-as vizsgafilmjeiről
Szabó R. Ádám: „A remény hal meg közvetlen előttünk” – Interjú Buvári Tamás filmkészítővel
Búzás Anna: „Nagyon inspiratív ez a légkör, akkor is, ha fojtogató” – Interjú Reisz Gáborral, a Magyarázat mindenre rendezőjével
Gondos Borbála: Csak a menny meg a föld – Helyi alkotók versenye a 22. TIFF-en
Jakab-Benke Nándor: „Ennél a sztrájknál még nagyobbak a tétek” – Beszélgetés Hules Endrével az amerikai író- és színészsztrájkról
Jakab-Benke Nándor: „Ha a kritikusoknak akarsz tetszeni, meghaltál” – Oliver Stone Kolozsváron
Szabó R. Ádám: „Mindenhol fogy a levegő” – Interjú Moldovai Katalinnal, az Elfogy a levegő rendezőjével
Buzogány Klára: Sötétség délben – Interjú Tóth Barnabással a Mesterjátszmáról

Tanulmány/publicisztika/esszé

Ritter György: Nem csak film… – Rockenbauer Pál-portré
Pernecker Dávid: A vadkender megszelídül, avagy ne légy barom, míg a Sátán salátája mennybe megy – Kis füves filmtörténet
Gyöngyösi Lilla: Több mint a világ legszebb nője – Gina Lollobrigida
Gyöngyösi Lilla: Mielőtt minden szép tovaszállt – Rendezők gyerekkora a kortárs filmben
Nagy V. Gergő: Két szerény ember akkordja – Ozu Jaszudzsiró 120
Süll Kristóf: Kardforgató boszorkányok – Fallikus szimbólumok a kard és boszorkányság műfajában
Virginás Andrea: Az Új Román Komédia esete a közönséggel – Az Oh, Ramona! és a Teambuilding tanulságai
Vigh Martin: A sínek mindkét oldalán – Greta Gerwig-retrospektív
Rudolf Dániel: Trekológia: új világok – A Star Trek-franchise története III.
Lénárt András: Tangó és emlékezet – Az argentin film története

A „retró” szövegek közül a legtöbben Gyöngyösi Lillának a Kontrollról írott kritikája volt. A legolvasottabb toplistánk idén A legrosszabb romkomok című volt, amivel a Valentin-napot próbáltuk elrontani, a szavazók közül a legtöbben arra szavaztak, amelyik az olvasó kedvenc streamingszolgátatására volt kíváncsi. Ha a korábbi évértékelőkre lennél kíváncsi, íme: 2015, 2016, 2017, 2018, 2019, 2020, 2021, illetve 2022.