A kolozsvári magyar film- és médiaszakos végzős hallgatók június 30-án mutatták be a vizsgafilmjeiket a közönségnek. A BBTE Magyar Film és Média Intézet (Színház és Film Kar) alap- és mesterképzős végzőseinek ballagása délelőtt 10 órakor kezdődött a Művész (Arta) moziban, a Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média alapszakos, illetve Filmtudomány mesterszakos hallgatóinak vizsgafilmjeit pedig az egyetem Tordai úti épületében vetítették délután 18 órától. A két eseményen összesen 26 rövidfilmet lehetett megnézni.
Végzősök gálája (BBTE)
A BBTE filmszakos hallgatói idén a Művészben rendezték meg a Végzősök gáláját, ahol az összes idei végzős – azaz tizenhét alap- és mesterképzős – hallgató filmjét vetítették három blokkban. A diplomamunkák közt nemcsak dokumentum- és kisjátékfilmek, hanem animáció is volt. Előbbiek változatos témákat érintettek – voltak alkotók, akik valamilyen szubkultúra nyomába eredtek, mások egy-egy különleges személyiségről, családtagról készítettek portrét. Szabó Orsolya például marosvásárhelyi Lowkodi művésznevű DJ-ről, Lokodi Mátyásról készített portréfilmet Lowkodi nyomában címmel, amely főként a címszereplő által képviselt zenei műfajba és a DJ-k világába nyújt betekintést. Gebefügi Lóránd szintén a techno-bulik világába kalauzolta a nézőt, diplomamunkáját az elektronikus zenével és buliszervezéssel foglalkozó Collectiva Unknown-ról készítette.
Takács-Kovács Dávid Takács Istvánról, a romániai jégkorong válogatott egykori tagjáról készített portét: a Csíkszeredától Csíkszeredáig című filmben az idős férfi visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg kalandos élettörténetét, amelyet lánya és volt csapattársa megszólalásai árnyalnak. A visszaemlékezések egyik központi gondolata, hogy milyen nehéz volt egyszerre apaként és sportolóként is helytállni. Szintén a Csíki-medencéből mutat be egy családi történetet Csont Orsolya Boszi a szomszédodban című dokumentumfilmje. Ahogy azt a cím is sejteti, a film egy boszorkánynak vélt asszonyt, a hírhedt „Anna mamát” mutatja be azzal együtt, hogy hogyan ítélte meg őt a környezete. A történetet a különleges vizuális betétek mellett sejtelmes zene kíséri, a témához dukáló misztikus hangulatot teremtve. Májai Zsolt a The Gap – A szakadék című dokumentumfilmjében arra keresi a választ, több generációt is megszólaltatva, hogy miért vándorolnak el a fiatalok Szovátáról. Az interjúalanyok saját életükre reflektálnak, otthonmaradással és elvándorlással kapcsolatos gondolataikat fejtik ki.
Az Albert vágya szintén egy székelyföldi élettörténetbe nyújt betekintést. Simó Boglárka dokumentumfilmje – amelynek korábbi verziója Árva csillagok címen 2021-ben a Filmgalopp közönségdíját is megkapta – nemcsak átgondolt és jól felépített struktúrát követ, hanem képes érzelmileg is bevonni a nézőjét. A film a székelykeresztúri gyerekotthonban nevelkedett Szőcs Albert elszánt keresését mutatja be. Albert eltökélt szándéka, hogy megtalálja két sosem látott testvérét, akiket szülei még a rendszerváltás előtt – amikor ez még bevett gyakorlat volt – külföldi nevelőszülőknek adtak el. Albert vágya, reménye és kitartása megindító és felemelő élményt nyújt a néző számára annak dacára, hogy a happy end elmarad.
Nagy Ferenc Fölöttünk című portréfilmjének főszereplője egy nem mindennapi hobbival rendelkező nagykárolyi férfi. A férfi szenvedélye a repülőgépek fotózása, amihez felszerelést is készített magának: egy távcsőre szerelt fel egy fényképezőgépet. A filmben láthatjuk a lelkes fotós által készített képeket, és azt is megtudhatjuk, hogyan követi a gépek mozgását. A Dare to Ride című filmjében Kert Imola a romániai BMX-es közösséget mutatja be két profi BMX-essel és egy bicikliszerelővel készült interjún, illetve archív felvételek használatán keresztül. Székely Péter is mozgásba lendít: Street-legal című filmje egy autósportoló fejlődésén keresztül vezet be az utcai drifterek és a ralik világába.
Érdekes színfoltja volt a Végzősök gálájának Sándor Zsuzsa A nap legjobb pillanata című animációs dokumentumfilmje. A film különböző nemzetiségű, korú és hátterű emberek rövid beszámolóit elevenítette meg animációk segítségével. Hallhattunk székely bácsit, akit örömmel töltött el, hogy nem füstöl a kályha, de ukrán menekültet is, akinek az volt a nap legjobb pillanata, amikor megbizonyosodott róla, hogy ő és a családja is túlélte a városukat ért bombázást. Az egyes történetekhez több alkotó készített animációt különböző stílusokban, ezek jól kidomborítják a vallomások közti hangulatkülönbségeket.
A kisjátékfilmek közül Debre Dávid filmje ugyancsak háborús témát dolgoz fel. A Ments meg! egy házaspár háború elől való menekülését követi végig, melyben az egyéni problémák nézőpontja egy egész országot érintő vészhelyzettel találkozik. A feleség súlyos betegsége csak növeli a háború miatt amúgy is feszült és sietős utazás izgalmát, a felszabadulást végül az autóvezetéstől való félelem legyőzése hozza el számára.
A gyász öt szakasza egy szerelmi háromszöget mutat meg a korszerű kifejezéssel élve „friendzone”-ba száműzött, reménytelenül szerelmes fiú nézőpontjából. Farczádi Erika filmjében a gyász szakaszainak váltakozását versbetétek jelzik, a kérdés csak az, hogy a főszereplő a feldolgozás vagy a megszállottság fele halad. A megszállottságot jeleníti meg Dézsy Rebeka filmje is, a Ki hívott?, miközben cselesen játszik előítéleteinkkel. A film elején egy középkorú férfit látunk, aki megszállottan követ egy fiatal lányt. A thriller stílusjegyeit mutató film vége azonban váratlan fordulatot tartogat: nem minden az, aminek látszik – a rendezőnek sikerül átejtenie a nézőt.
Bilibók Tünde Metszéspontok című filmjében három nő élete keresztezi egymást, akik három tipikus női alakot jelenítenek meg: a feleséget, az örömlányt és a tapasztalatlan kislányt, akik egy nőgyógyászati klinika várótermében találkoznak. A feleség és az örömlány saját személyiségüket, történetüket és problémáikat projektálják a kislányba, aki ezáltal kettejük konfliktusában válik eszközzé. Váratlan találkozást láthatunk az Április huszonhét című filmben is, Hatházi Rebeka filmjének saját maga által alakított főszereplője egy szomorkás lány, aki a születésnapi kocsmázásból hazafele tartva az átjárónál találkozik egy idegen fiúval. Szóba elegyednek és együtt indulnak tovább, a hazafele vezető út viszont váratlan kalandot és felszabadulást hoz a lánynak. A film érzékenyen ragadja meg a főszereplő hangulatait, könnyed és játékos ábrázolásmódja a meglepetés erejével hat. Szintén hangulatfilm a Végtelen ciklus: Surányi Roland filmje a mindenki, de különösen az egyetemisták számára ismerős „mindig minden ugyanaz”-életérzést és az azt kísérő passzivitást ragadja meg. Szürreális látványvilága és párbeszédei egy mókuskereket szemléltetnek, amelyben folyamatosan ugyanazokat a köröket futjuk. Készülünk kimenni a kocsmába, a haverokkal sörözünk, leöntjük sörrel a füzetünket – majd minden kezdődik elölről.
Öröm volt látni, hogy a vizsgafilmek közt egy Sapientia-BBTE koprodukció is született. A Jackpot című filmet Makkai Márk (Sapientia EMTE) rendezte és Molnár Sámuel (BBTE) fényképezte. A helyi színekre hangolt gengsztertörténet igazi erdélyi „keresztapu”-film bravúros történetmeséléssel és a végén egy nagy fityisszel. A szerencsejáték-függő fiatal Tarantino- meg Guy Ritchie-filmekbe illő rablómesékkel próbál pénzt kicsalni egy pincérlánytól, hogy játszhasson még egy kört, de az elején talán még ő sem sejti, hogy története valódi telitalálat lesz. A Jackpotot mindkét egyetem vetítésén meg lehetett nézni, parodisztikus stílusát mindkét helyszínen hangos nevetéssel díjazta a közönség.
First Cut 6 (Sapientia EMTE)
A Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média alapszakos, illetve Filmtudomány mesterszakos végzőseinek eseményén, az idén hatodik alkalommal megszervezett First Cuton a tíz legjobbnak ítélt vizsgafilm mellett a hagyomány szellemében láthattunk videóinstallációkat és állóképeket is. A vetítések helyszínéül szolgáló aula előtti térben Halászy Kamilla Beavatás és Bende Helga To Belong című fotókiállítása volt látható. A kettő egymás mellé helyezése érdekes kontrasztot hozott létre: a Beavatás egy szertartáshoz kapcsolódó spirituális erőt és a természethez való szakrális viszonyt jeleníti meg, a To belong pedig apró polaroidképein keresztül a hétköznapokban rejlő művészi értéket domborítja ki. Magát a First Cut-vetítést Blos-Jáni Melinda tanszékvezető egy filmszalag szimbolikus elvágásával nyitotta meg.
A sapis mustra Fazakas Lehel Mater Noster című kisjátékfilmjével indult, amely egy anya és két fia közti problémás kapcsolatot jelenít meg. Az anya idősödő, szebb napokat látott színésznő, aki kétségbeesetten próbál kisebbik fiából is színészt faragni – a kisfiúnak Jézust kellene eljátszania egy iskolai húsvéti ünnepségen. A nő nagyobb fiával való viszonya bonyolult: konfliktusos, mégis intim és szeretetteljes. Súlyos veszekedésekbe csak szerencsétlen élethelyzetük kergeti őket, de mindvégig ott van bennük az egymáshoz való ragaszkodás. A film képi világának érzékisége, tudatosan és igényesen használt motívumkészlete kitűnő színészi játékkal egészül ki.
A következő film, a Senki nem látott (Dénes Csaba) egy angyal kolozsvári kalandjait követi végig a stoppoláson keresztül a játéktermen át a kétségbeesésig. Horváth Nóra Narancsa Ádám Szilamér azonos című novelláját adaptálja kisjátékfilmmé. A címszereplő egy magányos öregasszony, aki csendben éli az életét állataival és gyógynövényeivel, amíg egy napon a férfi, aki megvette a mezőt, ahol Narancs él, le nem dózerolja a néni viskóját. A lassú, lírai operatőri stílus és a halovány, zöldes-szürkés és pirosas színek meggyőzően elevenítik meg a novellabéli öregasszonyt és magányos, de békés világát. Ezáltal a film is olyan komoly és méltóságteljes lesz, mint a zseniális amatőrszínész által életre keltett néni, aki csendesen tűri, hogy lerombolják a házát.
Narancs szívszorító történetének visszafogottsága után éles váltás volt Hermann Heni élénk filmje: A medúzák képesek elpárologni romantikus dráma egy leszbikus pár viharos kapcsolatáról, amely a vak szerelemtől a viharos szakításig tart. Az első blokkot Holinka Kinga Hófödte című, kedvesen furfangos animációja zárta. A filmben egy lányt láthatunk, amint némán jár-kel egy hófödte tájon. Egyszer csak nagy hóvihar támad, ami felkapja, majd egy másik helyen teszi le. A lány zavartalanul folytatja útját, amíg egy újabb hóvihar fel nem kapja. Szép lassan bejárja a tájat, míg végül egy üvegfalhoz ér. Amikor a néző már kissé ingerülten tenné fel a kérdést, hogy mégis mi az, amit éppen néz, a film egy huncut mosollyal kezébe adja az Aranypolgárt idéző megoldás kulcsát.
A stúdióban az érdeklődőket videóinstallációk és kísérleti filmes projektek várták, amelyeket a szünetben lehetett megtekinteni. Láthattunk köztük kiégett filmre vett, kiégett aggyal készült projektet Farht-manók és grip-szúnyogok címmel (alkotók: Dénes Csaba, Hubai Flórián, Orbán Orsolya, Paszterkó Viktor, Polacsek Zsófia, Zengő Benedek, Igor Buharov), amely álomszerű, szürreális és hangtalan jeleneteket sorakoztat fel. Péter Roland Kolozsvár című installációjában Kolozsvár ikonikus helyeiről (a román és a magyar színház, a Főtér, az Erzsébet-híd) készült régi fényképek újraalkotását láthattuk, Kovács Ábel Bárcsak ismernélek című, anya és gyermeke kapcsolatát az emlékezésben megragadó esszéfilmje vele átellenben pörgött. Láthattuk még a 48H című projektet, ami az elsőéves mesterisek műhelygyakorlataiból készült, lényege, hogy 48 óra alatt kellett elkészíteniük nyilvánosan bemutatható installációt. Kovács Ábel az apa-lánya kapcsolatot tematizálta projektjében, Orbán Orsolya az elalvás előtti pillanat megragadását tűzte ki célul, Sarnyai Zsófia a nők által átélt méh környéki fájdalom ábrázolására tett kísérletet egy személyes történeten keresztül, Péter Roland pedig a mesterséges intelligencia által létrehozott installációval állt elő, érdekes kérdéseket vetve fel a szerzőiséggel kapcsolatban.
A szünet után a vetítés Sárkány Hilda filmjével folytatódott. Az Eső után köpönyeg Bréda Ferenc kisregényének adaptációja, amelyben a városi unoka meglátogatja a falusi nagyszülőket, és elköveti azt a hibát, hogy átmegy a szomszédba lisztért. A film egy falusi szatíra alkesz apukával, fontoskodó anyukával, morcos kamaszlánnyal, tyúkokkal és üzletből vásárolt „házi” süteménnyel. A humoros történetet, amin a közönség hallhatóan jól szórakozott, váratlan fordulat szakítja meg: a kamaszlány végre elárulja, hogy miért haragszik a városi selyemfiúra. Ádám Attila is adaptált: Koldustánc című rövidfilmje Mészöly Miklós azonos című novellájából készült. A fekete-fehér, a korai némafilmeket idéző történet egy fiatalember belső vívódását jeleníti meg, amit egy koldussal való váratlan találkozás vált ki.
Nagy Márton egyszer már bebizonyította, hogy ért a nevettetéshez, Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon című vámpír-paródiája elnyerte a 7. Filmgalopp fődíját is a 2022-es Filmtettfeszten. Idei filmje, a Hanna & Flóra bekerült a TIFF helyi versenyének hét legjobbja közé, és bár visszafogottabb a barátnőfelgyújtós filmnél, szintén a rendező remek humorérzékéről tanúskodik. Két barátnő hosszas kimaradás után újra találkozik, és próbálják ott folytatni, ahol abbahagyták. Miután becsengetnek egy csapat szétcsúszott egyetemistához, akik azt hiszik, meg akarják őket bírságolni, a lányok rájönnek, hogy Flóra farsangi rendőrjelmeze túl jól sikerült. Kapnak az alkalmon, és szép kis összeget kérnek el a berezelt fiataloktól – ám amikor már kezdenék pénzkeresési lehetőségnek tekinteni az általuk kieszelt csínyt, ők is pórul járnak. A film erőssége, hogy helyzetkomikum mellett a két lány barátságának ábrázolására is hangsúlyt fektet. A sort Szatmári Loretta A többi csak ráadás című filmje zárta, amely egy baráti társaság a felnőtté válással együtt járó eltávolodással szembeni harcát, konfliktusait, szép pillanatait mutatta meg a nézőknek.
Egy biztos: az idei diákfilm-termés bőséges volt. Láthattunk dokumentumfilmeket és játékfilmeket, animációt és kísérleti projekteket is (érdekesség, hogy a BBTE diákjainak alkotásai közt szép számban voltak dokumentumfilmek is, míg a sapisok mind fikciós alkotásokat készítettek). Azt viszont jó volt látni, hogy a legtöbb vizsgafilm – legyen az bármilyen műfajú – valamilyen formában figyelmet fordított a helyi sajátosságokra, a megjelenített történetek, témák és motívumok helyi jellegére. Voltak, akik úgy tették ezt, hogy történetükben szerep jutott a városnak is, ahol játszódik, mások egy sajátosan helyi történetet meséltek el, megint mások pedig egy univerzális történetet színeztek át úgy, hogy az otthonossá váljon. Soha gyengébb évet!
