A szabadság: szolgaság – Szergej Loznyica: Dva prokurora / Két ügyész

2026. március 4.

A Két ügyész a sztálini diktatúra legsötétebb éveibe kalauzolva mesél az elnyomó rendszerek erkölcsi kiüresedettségéről, s mindezt egy olyan frissen diplomázott ügyész példáján keresztül, akinek egyetlen bűne, hogy még nem sajátította el a duplagondol képességét.

Minden egész eltörött – Christian Petzold: Miroirs No. 3 / Mirrors No. 3

2026. január 24.

A cannes-i Rendezők Kéthetének szekciójában bemutatott Miroirs No. 3 az apró, de annál beszédesebb rezdülések filmje, ahol az elkapott tekintetek és elharapott félmondatok mögött egyazon traumának a gyökerei próbálják feltörni az addig háborítatlanul hagyott felszínt.

Életközeli élmények – Costa-Gavras: Le dernier souffle / Az utolsó lehelet

2025. december 22.

2018-ban a sajtó egy jól sikerült álhírnek köszönhetően még a halálhíréről cikkezett, az azóta 92. életévét betöltő Costa-Gavras legújabb filmjében pedig épp a halálról, pontosabban az élet végéről elmélkedik egy (egészség)szorongó filozófus-író bőrébe bújva, miközben hol édesebb, hol keserűbb szájízű útmutatót próbál nyújtani mindazoknak, akiket érinthet az elmúlás témaköre.

A neonszellem gyermekei – Edward Berger: Ballad of a Small Player / Egy szerencsejátékos vallomása

2025. november 11.

A Nyugaton a helyzet változatlan és a Konklávé aranyszobrocskás rendezője ezúttal egy elveszett, múlt nélküli emberről készített mesét, de hiába a jól működő alapmű, a Lawrence Osborne azonos című regényéből készült adaptáció nehezen tudja maga mellé állítani a nézőt.

Hardverbe zárt szellem – Joachim Rønning: TRON: Ares

2025. október 13.

Az 1982-ben bemutatott eredeti (TRON, avagy a számítógép lázadása) és a 2010-es folytatás (TRON: Örökség) után a TRON: Ares a korszellemre ráhangolódva a mesterséges intelligencia kérdésével foglalkozik, de oldalválasztása, még ha a műfajból adódóan erősen determinált is, problémásnak hathat.

A feleségünk története – Michael Angelo Covino: Splitsville / Páratlan párosok

2025. augusztus 28.

A magára nem romantikus komédiaként hivatkozó Páratlan párosok márpedig hús-vér romkom, amely két repedező házasságon keresztül ránt le minket korunk kapcsolódási poklába. Az értelmezés útvesztőiben ragadt önámító szereplők bukdácsolásai pedig nem csak röhögéssel, hanem még némi tanulsággal is kecsegtetnek.

Gonosz gombafonalak – Zach Cregger: Weapons / Fegyverek

2025. augusztus 13.

A Barbárral 2022-ben a komikusi pályáról horrorfilmek rendezői székébe katapultáló Zach Cregger három év után jelentkezik újabb mozival. A borzongatással láthatóan műfajára találó amerikai rendező legújabb, Fegyverek című filmjét egyes helyeken már egyenesen az évtized horrorjának kiáltanák ki, ami talán túlzás, de már csak meglepő tónusváltásai, váratlan narratív fordulatai, illetve a magas nézői igénybevétel miatt is a legjobbak között a helye.

Monokróm lovakról – Michael Dweck, Gregory Kershaw: Gaucho Gaucho

2025. július 28.

A Gaucho Gaucho fekete-fehér, celluloidba áztatott óda az argentin pampákon még ma is a hagyományok szerint élő cowboyokhoz és cowgirlökhöz. És bár a film dokumentarizmusa a költészet áldozatául esik, ez végül a film előnyére válik: a mozitermet elhagyva, ha tehetnénk, legszívesebben mi is belevetnénk magunkat a dél-amerikai pusztaságba.

Memento mori – Guy Ritchie: Fountain of Youth / Az ifjúság forrása

2025. július 14.

Az Apple-re készült Az ifjúság forrása egy magas fordulatszámon pörgő, látványos iparosmunka, ami szinte minden elemét az Indiana Jones-filmekből kölcsönzi, de az Uncharted vagy a Múmia-széria jegyei is rendre visszaköszönnek belőle. A már jól ismert kalandfilmes kliséken kívül nem tud és talán nem is akar újat mondani, Guy Ritchie pedig még mintha saját kézjegyét is kispórolta volna belőle. 

A világ második legrosszabb embere – Mike Leigh: Hard Truths / Keserű igazságok

2025. június 15.

Az idén már nyolcvankettőt taposó Mike Leigh ezúttal is egy keserű, de humanizmussal átszőtt karakterdrámával állt elő. A Covid-járvány miatt éveket késő Keserű igazságok bár egy Londonban élő középosztálybeli család hétköznapjaiba enged betekintést, sírós-nevetős élethelyzetei és kimondatlan traumái annyira univerzálisak, hogy bárhol és bármikor megállnák a helyüket, nem lehet nem felismerni őket.