Még gombócból is kevés – Eli Roth: Ice Cream Man / A jégrémes
2026. augusztus 10.
A jégrémes azzal kecsegteti a nézőt, hogy gombócaival majd jól elrontja a hasukat, holott még csak egy kis émelygésre se futja.
A jégrémes azzal kecsegteti a nézőt, hogy gombócaival majd jól elrontja a hasukat, holott még csak egy kis émelygésre se futja.
A The Christophers a művészet mibenlétét boncolgatja a reprodukció, a kritikaírás, illetve az alkotó és alkotás közti sérülékeny viszonyon keresztül.
A zongorahangoló a heistfilmek fordulatait ötvözné a klasszikus zenét vezérmotívumként használó szerzői elképzelésekkel, de minimális kockázatvállalása miatt a nagy összeborulás már idejekorán meghiúsul.
A Megszállottság a szerelmi történet és a horror összeházasításának legújabb mintapéldánya, ami nem csak a párkapcsolatok visszásságait boncolja darabokra, hanem az ego birtoklásáért harcba szálló ösztönén és felettes én örökös konfliktusának démoni vetületeit is véresen kidomborítja.
A kórus a címéhez méltóan a zene piedesztálra emelésével, ám különösebb kockázatvállalás nélkül mesél háború és művészet civilizatorikus konfliktusáról.
80 évvel a regény, és 50 évvel Visconti filmadaptációja után François Ozon is elkészítette a maga Közöny-átiratát, ami annyira hűen követi az alapművet, hogy közben inkább adaptációelméleti kérdéseken jár az agyunk.
Az igaz történeten alapuló A világ leggazdagabb asszonya egy krőzus vállalkozó mindennapjain keresztül figurázná ki azt a bizonyos felső tízezret, de Thierry Klifa adaptációját még az európai film állócsilaga, Isabelle Huppert se tudja megmenteni a középszerűségtől.
A Két ügyész a sztálini diktatúra legsötétebb éveibe kalauzolva mesél az elnyomó rendszerek erkölcsi kiüresedettségéről, s mindezt egy olyan frissen diplomázott ügyész példáján keresztül, akinek egyetlen bűne, hogy még nem sajátította el a duplagondol képességét.
A cannes-i Rendezők Kéthetének szekciójában bemutatott Miroirs No. 3 az apró, de annál beszédesebb rezdülések filmje, ahol az elkapott tekintetek és elharapott félmondatok mögött egyazon traumának a gyökerei próbálják feltörni az addig háborítatlanul hagyott felszínt.
2018-ban a sajtó egy jól sikerült álhírnek köszönhetően még a halálhíréről cikkezett, az azóta 92. életévét betöltő Costa-Gavras legújabb filmjében pedig épp a halálról, pontosabban az élet végéről elmélkedik egy (egészség)szorongó filozófus-író bőrébe bújva, miközben hol édesebb, hol keserűbb szájízű útmutatót próbál nyújtani mindazoknak, akiket érinthet az elmúlás témaköre.
26 napja – írta Fazakas Lehel
1 hónapja – írta Hegyi Réka
20 napja – írta Kovács Patrik
10 napja – írta Kovács Patrik
Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, sci-fi, 150 perc, 2026
Rendező: Destin Daniel Cretton
Dokumentumfilm, 49, perc, 2024
Rendező: Fábián Andor
Dokumentumfilm, 70, perc, 2005
Rendező: Bálint Arthur
Dokumentumfilm, 74, perc, 2024
Rendező: Szendőfi Balázs
Fikciós film, 24, perc, 2014
Rendező: Visky Ábel
Fikciós film, 7, perc, 2017
Rendező: Holhos Fanni
Dokumentumfilm, 20, perc, 2017
Rendező: Dezső Mátyás
Dokumentumfilm, 43, perc, 2006
Rendező: Ambrus Emese
Színes akciófilm, fantasy, képregényfilm, sci-fi, 150 perc, 2026
Rendező: Destin Daniel Cretton