„Egy” Minecraft film – címbe kódolt önfelmentés. Nem „A” Minecraft film, mint ahogy mostanában minden amerikai film csak „egy” a sok között.
A játékadaptációk problematikája, hogy: 1) nem lehet a játékélményt filmvásznon megismételni, 2) a rajongók akarják is kedvenc mozzanataikat moziban viszont látni, meg nem is. Egyszerre érzik visszaigazoltnak a játék iránti szenvedélyüket, és érzik magukat meglopva, amiért azt ott éppen nem ők játsszák. A feltétlen rajongók akkor is szeretik, ha semmi okuk nincsen rá (Resident Evil-filmek), a féltékenyek akkor sem, ha minden okuk meglenne (Prince of Persia: The Sands of Time). Előbbiek mindent, amire csak valamely „hivatalos szerv” ráírhatta a brand címét egyetlen közös mitológiának tekintenek, utóbbiak a kultúrpesszimizmus képviselői kis kiadásban, és a differenciákat keresik.
A Minecraft nem történetalapú játék, azzal együtt sem, hogy még a sokak számára kanonikus verziókban is volt bizonyos végigjátszhatóság. Emellett nem használható – hiába erőlködött a pótanyacég – iskolai oktatásra. Úgy legalábbis, ahogyan képzelték, semmiképpen. A Minecraftba minden belerakható, és minden kihozható belőle; e jellegzetességét az évek alatt egyre kevésbé kihasználni, inkább lerabolni igyekeztek. A játék sajátossága fokozatosan feledésbe merült, ennek koronaékszere az idén készült film. A Minecraft sandbox játék. Nem jár tévúton, aki a LEGO (de még inkább a játszótéri homokozó) analógiájára képzeli el. Finommotorikus képességeket nem fejleszt ugyan, ám alkalmasint épp oly fontos, kortárs közegben alapvető kvalitásokat pótolhat.
A Minecraft legrövidebb története
A játék végtelen, irányítatlan és iránytalan; a pálya véletlenszerűen generált, az utolsó kockáig (blockig) lebontható, és kockák előállításával bizonyos testre szabható korlátok között a végtelenségig bővíthető. Az efféle szabad játék fogalmához hozzátartozik, hogy az embernek fel kell találnia magát minden segítség, ergo kényszer nélkül. Játszható többjátékos módban is; külön bővítés nélkül kialakítható benne az Indiana Jones-filmekre alapozott, narrált kalandpályától Hamvas babérligetéig jószerével minden. A játékélmény része, hogy amit később vállalati szinten akartak kierőszakolni belőle, a játékosok maguk is megtehetik és meg is tették. A játék belső mechanikája és fájljai nincsenek elzárva a játékosok elől, az alapjáték programkódja – éppúgy, mint a szerverkörnyezet – átírható és bővíthető.

Ha van többjátékos mód, és egy pársoros plugin (a szerverfájlok közé helyezhető kiegészítő) leprogramozásával elérhető, hogy egyes blokkok csak bizonyos játékosok számára legyenek használhatók, valamint hogy egyes területekhez és az ott található erőforrásokhoz jogosultság legyen vásárolható, akkor a játékban hiánytalanul reprodukálható a magántulajdon és tőkefelhalmozás koncepciója. Ha a csábító eszközök és területek játékbéli ára valós valutára fordítható, akkor Minecraft-szerverek üzemeltetésére üzlet alapítható. A játékélmény része, hogy az ember megtanulja ezeket a viszonyokat előállítani, így anyagi hasznot hajthat.
Ha az ember kiegészítőt ír a játékhoz, a már létező, hivatalosan a Minecraft részévé tett elemek „nem szabályos” felhasználásával operál. Az alapjáték nem tartalmaz például természetesnek ható széket, de ha leteszünk egy lépcsőt, majd a lépcsőbe beleerőltetünk egy csónakot, a csónak láthatóságát lekapcsoljuk és megadjuk, hogy a lépcsőkockával együtt létezzen és legyen mozgatható – előállítottuk a széket. S hasonlóképp: vaskerítésen rángatott, milliszekundumonként speciális, kiszámított pályán áthelyezett lovak segítségével körhinta is készíthető.

Ellenben ha a játékhoz „modot” fejlesztünk, akkor új eszközöket, élőlényeket, dimenziókat adunk hozzá, amelyek grafikájától egészen a fizikájáig mindent nekünk kell kidolgoznunk. A Minecrafthoz való modok készítésével átélhető a játékfejlesztés autentikus és teljes élménye. Számba sem vehető azon modok (és ezek együtteseiként előálló modpackok) mennyisége, amelyek önmagukban vagy összetettebbek vagy jobb élményt kínálnak, mint egy-egy önálló, akár nagy költségvetésű játék. A hivatalos játék fejlesztői nem valós idejű, azaz évtizedes, hanem behozhatatlan lemaradásban vannak a játékosok mögött fejlesztés tekintetében.
Ha a játékhoz új részek adhatók, mi akadályozza meg az embert abban, hogy olyan modot fejlesszen magának, amellyel a pluginokkal rendben tartott környezetben olyan előnyökhöz jut, mely másoknak nincsen? Semmi. Erre alapul a csalók és a csalás ellen védekezők való világban is pontosan így működő küzdelme. Pluginok és modok nem csak saját használatra készíthetők. Legalább 10 éve a Minecraftos közösségi lét része a webshopokkal működő mod- és pluginkereskedelem. A legújabb és aktívan fejlesztett AntiCheat-plugint minden szerver tulajdonosa meg fogja venni, ugyanakkor nagyon csábító a keresett, trendi kiegészítők fejlesztése, valamint az ezekre reagáló újabb kiskapuk keresése.

A játék kockákból áll, ám esztétikája nem a szögleges formákra alapul. Miképp a hétköznapi mindennapokban a rendezett kert, a kockára nyírt bokor kínál esztétikai élményt, úgy a Minecraftban épp az ilyen formák világából való kitörés a valódi kihívás. Szélfútta fák, rebbenő szárnyú baglyok és méretarányos katedrálisok építése a játékosok valódi kihívása. S miképp a modok és kiegészítők, a szép építmények is komolyanveendő összegekért értékesíthetők.
A „Minecraft-film”
A film a játék fentebb ismertetett dimenzióiból egyedül a játékélményről szól, annak is a legközhelyesebb formáit mozgósítja. „Az első ház”, a falusiak hümmögése, a kutyák babusgatása egyesül a mindennapi mémkultúra pillanatnyi, ám annál degeneratívabb jegyeivel. Különösen káros az elmúlt 15 év egyik legnépszerűbb játékáról/ból ilyen filmet készíteni, amikor márkákkal, játékokkal és sikertörténetekkel foglalkozó filmek mind gyakrabban jelentkeznek, és válnak népszerűvé. A Minecraft lényegének megragadása történetmesélő és nem-dokumentarista nagyjátékfilmben nem lehetséges, ám az a logika is hibás, amely úgy képzeli, hogy másként nem lenne populáris.

A Minecraft játékosainak és közönségének sokkal fontosabb lenne maga a játék története, a számtalan felhasználási és bővítési lehetőség, némely ikonikus pályája, elterjedt modja vagy híres, sok esetben napi százezres nagyságrendű játékost mozgató közössége, mint az elkészült film úgynevezett humora. „Ahogyan a boomerek képzelik a zoomer humort” – aligha van ennél kínosabb és életképtelenebb elgondolás az ég alatt.
Amikor a Minecraftról van szó, a játék élménye és története összemosódik. Milyen hálás feladat, és milyen kielégítő moziélmény lenne egy olyan film, mint amilyen a Facebooknak a The Social Network, vagy a flippernek a Pinball: The Man Who Saved the Game! És milyen evidens, hogy ebben formában kellene vele foglalkozni! Már csak annyiban is, hogy az említett típusú filmek előszeretettel mutatták be, miképp hozzák ki bizonyos termékek a legrosszabbat a fogyasztóikból, ahogyan teszi azt a hírek szerint ez az új „adaptáció” is.

Egyesek megtanultak szoftvert fejleszteni, hálózati struktúrát kialakítani, kiberbiztonsági szisztémát létrehozni, külföldi szolgáltatókkal leveleztek, hatalmas, bejárható, részletes pályákat építettek, kereskedtek, ezenközben pedig remekül szórakoztak. Sokezer ember köszönheti akár jól fizető állását is egy olyan fiatalkornak, amiben szabadidejét ennek szentelte. Ehhez képest itt van a Minecraft-film, amely még felszíni részleteiben is elvéti a játék néhány elemi törvényszerűségét, nem hogy a tényleges élményről bármiféle tudomása volna. „Egy” Minecraft film – címbe kódolt önfelmentés. Nem „A” Minecraft film, mint ahogy mostanában minden amerikai film csak „egy” a sok között.

Nem vállalkozik igazi feladatra, mindent csak széljegyzetként fűz egy elképzelt törzsszöveghez, melyben a sorok közötti tér válik uralkodóvá. Minecraft-film továbbra sincs, csak valami, ami jelentősen csökkenti az esélyét, hogy – abban a formájában, ahogyan értelme volna – valaha elkészüljön.