„Emblematikus román filmek esztétikájának meghatározójaként” Florin Mihăilescu operatőr kapja idén a Gopo-életműdíjat – jelentetteék be a gála szervezői.
Több mint 50 éves karrierje során Florin Mihăilescu olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Alexandru Tatos, Mircea Daneliuc, Dan Pița, Lucian Pintilie és Stere Gulea, de egyetemi oktatóként és publicistaként is sokan tisztelik.
„A képnek vigyáznia kell az eszközeire – vallja Mihăilescu. – A művészetben általában rejtőzködnek az eszközök, de a filmkép esetében, amely nagyban függ a technikától és a szépérzék csábításaitól, hogy a veszély hatalmas. Nem szeretem azokat a filmeket, amelyekben a kép hangosan beszél. A kép egy harmónia egyik hangja, néha szólózhat, de soha nem uralhat egy egész kottát.”
Quo vadis, román film? – Beszélgetés Florin Mihăilescu operatőrrel, egyetemi tanárral
A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára 2006 novemberében a kolozsvári Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vendégelőadója volt. Az előadások után a mai román filmtörvényről beszélgettünk, amely szerinte „nagyon későn, nagyon nehezen jelent meg, és éppen azt gátolja, amin segítenie kellene: a művész életét”.
Florin Mihăilescu Bukarestben született 1943-ban. 1974-ben dolgozott először operatőrként: a Dan Pița, Alexandru Tatos, Radu Gabrea és Doru Năstase rendezte, Un august în flăcări című tévésorozaton. Később ő lett Tatos minden jelentősebb filmjének az operatőre, és évtizedekig volt Mircea Daneliuc és Dan Pița alkotótársa. Mihăilescu fényképezte Lucian Pintilie főművét, a Miért húzzák a harangokat? (De ce trag clopotele, Mitică?, 1981) című filmdrámát, Stere Gulea Ochi de urs (1983) és Vulpea vânător (1993) című filmjeit, de Sergiu Nicolaescu Orient Expressét (2004) is. Kamera- és világítástechnikai segédeszközöket talált fel, operatőri munkáját Romániában és külföldön egyaránt – pl. a lublini és a Karlovy Vary-i fesztiválon – díjazták.
Én, Sergiu Nicolaescu – Sergiu Nicolaescu: Orient Express
A román filmgyártás kanonizált rendezője és színésze legújabb filmjében is önmagát rendezi, a téma viszont elüt az eddigi életműtől. A film A herceg / Prinţul című regény adaptációja, nagyjából az idős herceg (Morundzi, vagyis Sergiu Nicolaescu) múltbeli emlékei és életének jelenei közti oda-visszázás. Tágabban az 1910-es, 20-as évek (értelemszerűen dekadens) román arisztokráciája és Párizs kapcsolata elevenedik meg a bemutatott egyéni sorson keresztül. Sajnos ez mítosz marad a film végén is, lássuk hogyan.
Mihăilescu maga is rendezett két filmet, mindkettő a színház világáról szól: 1994-ben mutatta be a Trepte către teatrul de mâine (1994) című dokumentumfilmet, egy évvel készőbb pedig a fikciós Oidipuszt (Oedip, 1995).
1990 óta a bukaresti UNATC professzora, 1990 és 1996 között a film- és televízió szak tanszékvezetője, a következő négy évben pedig az egyetem rektora. A Sapientia egyetemen is tanít.
Három filmes szakkönyvet írt, és a 80-as években a Cinema folyóirat állandó szerzője volt.
A Gopo-életműdíjat április 29-én veszi át a legfontosabb román filmes gála keretében.
