„Emblematikus román filmek esztétikájának meghatározójaként” Florin Mihăilescu operatőr kapja idén a Gopo-életműdíjat – jelentetteék be a gála szervezői.
Amióta az eszemet tudom, nem távoztam moziból ennyi kérdőjellel. Kár, hogy a Luna verde (Zöld hold) című román film nem megfogalmazza a kérdést, hanem kérdések óceánját hagyja maga után. Nem szerencsés. Meggyőződésem, hogy majd ez a film is csak egy jó példa marad arra, hogyan ne készítsünk filmet.
A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára 2006 novemberében a kolozsvári Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem vendégelőadója volt. Az előadások után a mai román filmtörvényről beszélgettünk, amely szerinte „nagyon későn, nagyon nehezen jelent meg, és éppen azt gátolja, amin segítenie kellene: a művész életét”.
Arra gondoltunk, ha már megszülethet ez a jubileumi lapszám, gyűljünk össze legalább itt, a lap hasábjain, szerkesztőbizottsági tagok és szerkesztők, akik egyébként egymástól 500-1000 kilométerre élünk és dolgozunk. Mindenkitől azt kértük, hogy írjon néhány sort a fenti cím alá: A tévé és én. A felhívásra a legváltozatosabb eredmények születtek. Íme, hogy látja a tévé és önmaga viszonyát egy filmrendező, egy operatőr, egy filmesztéta, egy filmelméletíró, valamint egy író-dramaturg. A sor végén pedig mi, a lap szerkesztői.
A bukaresti I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetemen négy mozgóképes szak működik: az 1950-ben indított Film- és televíziós rendezői, Film- és televíziós operatőri, illetve a kilencvenes években startoló Multimédia – hang és vágás, illetve Audiovizuális kommunikáció szak. A négyéves képzés programját úgy alakították ki, hogy a különböző szakok hallgatói együtt dolgozhassanak, és a majdani stábok többé-kevésbé stabil magja már az egyetemen létrejöjjön. Florin Mihăilescu, a Filmművészeti Kar tanára a bukaresti iskola sajátosságairól, a pályakezdő román filmesek esélyeiről beszélt a Filmtettnek.
„Ideális néző vagyok. Lehet bármilyen blőd a film, ha a történet csak egy kicsit is izgalmasan van elmesélve, én máris tátott szájjal nézek, «mint a moziban». Nem kettőződöm meg, nem nézem kívülről, nem figyelem szakmai szemmel, hogy mit csinált az operatőrkollegám. Ez rögtön megszűnik, ha a saját filmemet nézem vissza. Nagyon zavar, ha valamit elrontottam." – Vivi Drăgan Vasile operatőrt Bukarestben kereste meg a Filmtett.
Hogyan alakult a román filmgyártás története 1989 után? Milyen színvonalú a bukaresti szakmai képzés? Kikből áll az új filmes generáció, és milyen jövő elé néz? A Filmtett kérdéseire Florin Mihăilescu, a Bukaresti Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektora, számtalan Pintilie-, Daneliuc- és Pita-film operatőre válaszol.