...avagy hogyan beszél lyukat egy cserfes óvodás egy rettenetes varázsló hasába. Miyazaki világát idéző mese a testvéri kötelék e világon túlmutató voltáról.
A Trónok harcát talán senkinek nem kell bemutatni, még azoknak sem, akiket nem különösebben hozott lázba a westerosi intrikákat bemutató sorozat. Talán a Csillagok háborújához lehetne leginkább hasonlítani George R. R. Martin könyveiből készült széria popkultúrára gyakorolt hatását: talán még az is tudja, hogy ki az a Jon Snow vagy Daenerys Targaryen, aki egy percet sem nézett meg az HBO fantasy-monstrumából.
Ha valaki nem tudná, mi megy éppen a mozikban 2024-ben, elég ha felüt egy műsorújságot a kilencvenes évekből, és biztosra veheti, hogy a korabeli mozi- vagy tévéfelhozatal valamelyik folytatását, előzményét, spinoffját, remake-jét vagy soft rebootját éppen most vetítik egy közeli multiplexben. Most épp 1996 köszön be újra, fiktív ítéletidővel.
A Godzilla Minus One visszatérés a popkulturális jelentőségű címszereplő óriásgyík társadalomtudatos gyökereihez. A radioaktív szörny ugyanakkor hiába jelenik meg ismét Japán kollektív bűntudatának manifesztációjaként, a koncepció épp annyira pátoszos, mint amennyire gyermeteg a karakter King Konggal hadakozó nyugati verziója.
Nem hibáztatok senkit, aki esetleg nem emlékezne, hogy a legújabb Majmok bolygója-mozi most éppen a hányadik rész, főképp, hogy a Pierre Boulle klasszikus sci-fi regényéből készült adaptációk már a harmadik újraindításuknál tartanak. És hát ugye, manapság valamiért már nem divat számozni a folytatásokat sem, úgyhogy könnyen össze lehet zavarodni, hogy a Lázadás, Forradalom és Háború alcímek sorába hogy illeszkedik A birodalom.
A kortárs sorozatok élvonalába tartozó A sógun az egyéni ambíció és a becsület szürke zónájában járó hősöket mozgat a feudális Japán tartományúri harcaiban, de közben a globális világ egyik nagy kérdésén elmélkedik: két eltérő kultúra találkozása esetén képesek vagyunk-e a másik őszinte megismerésére és elfogadására, vagy csak a kihasználására.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a videójáték-adaptációk aranykorát éljük: hosszú évek sikertelen próbálkozásai után az utóbbi években kritikai és anyagi sikereket is arattak különféle videójátékokból készült filmek és sorozatok.
Garrone egy szenegáli fiatal homéroszi kalandjaival tér vissza a korábbi filmjeit meghatározó realizmushoz, amely ezúttal mágikus zárójelektől sem riad vissza.