Ötvenéves minden katasztrófafilmek legkatasztrófafilmebbike, amely hosszú ideig toronymagasan vezette a zsáner népszerűségi listáját. Íme, pár érdekesség a film kapcsán.
- Ebben a filmben mindenből kettő van. Két stúdió, két rendező, két gigasztár, két regény forgatókönyv-alapanyagnak – és két torony inspirációnak. Ugyanis mindkét regény a World Trade Center építése körül, abból ihletődve íródott a hetvenes évek elején, és mindkettőnek ugyanaz a premisszája: mi lenne, ha tűz ütne ki egy ilyen hipermodern, fémből és üvegből készült felhőkarcolóban? A két regény közül a Richard Martin Sternében nagyobb a torony, egész pontosan 125 emeletes: a The Tower 1973-ban, a WTC megnyitása környékén jelent meg. A The Glass Inferno (kb. Az üvegpokol) egy évvel később jött ki, Thomas N. Scortia és Frank M. Robinson írták – ebben a torony mindössze 66 emeletes. A Pokoli torony felhőkarcolója 135, ahogy a zseniális magyar plakáton külön ki van írva.
- Irwin Allen producer nem a semmiből találta ki, hogy pont ezt a filmet fogja megcsinálni. Épp felfutóban volt ugyanis a katasztrófafilm műfaja. A hetvenes évek tagadhatatlanul az egyik aranykorszaka volt ezeknek a filmeknek, az 1970-es Airport váratlan sikere után Hollywood rácuppant a zsánerre. És mivel pont Allen volt a producere A Poszeidon-katasztrófának (The Poseidon Adventure, 1972), ami maga is nagyon sikeres film volt, ésszerűnek tűnt tovább fejni a témát. A konkurens Warner meg is vette az említett The Tower jogait, Allen pedig a 20th Century Foxnak a másik könyvet, szinte ugyanannyiért (390, ill. 400 ezer dollár). A két naggggyon hasonló filmet egymás mellé tenni viszont eléggé kínos lett volna, így Allen meggyőzte a két stúdiót, hogy egyesítsék erőforrásaikat. Volt mitől félnie, hiszen a filmtörténetben többször előfordult már, hogy két nagyon hasonló témájú film közül az egyik megbukott (általában az, amelyiket picivel később mutattak be).
- A Warner és a Fox végül belement a szokatlan, mindaddig hallatlan játékba, a cechet fifti-fiftibe állták, de maga az anyastúdió a Fox maradt (ugyanis Allen ott állt alkalmazásban), mégpedig úgy, hogy az amerikai forgalmazás bevételei a Fox bankszámláját gazdagítják, a nemzetközi forgalmazás sikerének pedig a Warner tapsolhat (a tévés jogok is náluk maradtak). A két könyvet végül a veterán Stirling Silliphant forgatókönyvíró kombinálta össze eggyé, mindkettőből vett át karaktereket és eseményeket. A költségvetés, amin a két nagy stúdió osztozott: 14,3 millió dollár, ami busásan megtérült: összesen 203,3 milliót kalapozott össze a film, a boxofficemojo szerint ebből az amerikai bevétel 116 millió volt. Ez volt 1974 legnépszerűbb amerikai filmje.
- Egy sokszereplős katasztrófafilmhez több nagy sztár dukál: Paul Newman és Steve McQueen annyira egyformán nagy névnek számítottak, hogy mindketten egymillió dolláros gázsit kaptak, illetve a neveiket úgy kellett szétszórni a plakáton, a főcímen és a stáblistán, hogy egyik se tűnjön fontosabbnak a másiknál: McQueen előbb van, de Newman fennebb. Azt már nem lehet tudni, hogy a rivalizálás mennyire volt marketingfogás, de talán McQueen részéről jött, ő ugyanis pár évvel fiatalabb volt, ezért érezhette úgy, hogy később érett be akkora névvé, mint Newman. A forgatáson viszont nem volt kakaskodás kettejük közt. Ám nem is az ő sztorijuk a legérdekesebb, hanem a William Holdené, aki szintén „top billinget” szeretett volna a plakáton, viszont a csillaga már eléggé leáldozófélben volt, így be kellett érnie a harmadik legfontosabb hellyel. Végül beleegyezett, de cserébe egy kicsivel több bevételt kért a jegyeladásokból – így végül többet keresett, mint McQueen vagy Newman.
- McQueen és Newman is bevállalt egy-két kaszkadőrmutatványt. Utóbbié kevésbé voltak veszélyesek, de a fenegyerek McQueen csakazértis átugrott a helikopterből az égő épületbe. (El is ment egy négyéves pihenőre ezután.) Amúgy McQueennek nemcsak a szája járt: amikor egy igazi tűz ütött ki a szetten, beállt a tűzoltók közé dolgozni, és segített eloltani a lángokat. A legenda szerint az egyik tűzoltó azt mondta: „hát, ezt nem fogja elhinni a feleségem!”, mire Steve McQueen replikája az volt, hogy „az enyém se”. A produkcióban egyébként ezer darab igazi tűzoltót vettek fel dolgozni, illetve statisztálni. Az 57 épített díszlet közül mindössze nyolc élte túl a forgatás végét.
- Irwin Allen producer egészen rendhagyó módon rendezőként is dolgozott a filmben, ugyanis a stáblista szerint ő felelt az akciójelenetek levezényléséért, míg John Guillermin, az „igazi” rendező feladata inkább a színészvezetés volt. Allen annyira komolyan vette a melót, hogy az egyik jelenetben egy igazi pisztolylövést adott le a plafonra, hogy őszinte ijedtséget csaljon ki a szereplőkből. Összejött.
- Hiába volt (el)ismert musicaltáncos és -énekes, azokért a híres szerepeiért Fred Astaire sohasem kapott Oscart, még csak nem is jelölték. Az egyetlen jelölését a Pokoli torony mellékszerepéért kapta, de nem sikerült szobrocskára váltania. Szeretett volna főcímdalt is szerezni a filmhez (John Williams zenéje mellé), de végül azt is másvalakinek osztották ki (az Astaire-stílus túl ómódinak találtatott): Al Kasha és Joel Hirschhorn meg is kapták az Oscart a We May Never Love Like This Again-ért. A film ezenkívül még két másik díjat kapott, a legjobb operatőr és a legjobb vágó díját.
- Ja, vágóból is kettő volt a filmben: Harold F. Kress és Carl Kress egy apa-fia duó. Ráadásul nem csak ők dolgoztak családilag a filmben: a Pokoli torony az egyetlen mozi, amiben Paul Newman a fiával, Scott Newmannal együtt szerepel. Ő egyébként hatalmas sztár lehetett volna, ha nem hal meg 1978-ban drogtúladagolásban…
- Egy kaliforniai moziban pont ezt a filmet vetítették, amikor tűz ütött ki. A film egyik megpörkölődött plakátja azóta is ki van állítva az illető kisváros múzeumában.
