Az apokalipszis komfortja – Joshua Oppenheimer: The End

2025. január 12.

Joshua Oppenheimer világvége-musicaljének elsőre formabontónak ígérkező koncepciója valójában a rendező eddigi legkevésbé zavarba ejtő munkája: a The End sokkal inkább konformista kamaradráma, mintsem provokatív apokalipszis-vízió.

Majomparádé – Michael Gracey: Better Man: Robbie Williams

2024. december 19.

Robbie Williams digitális majomként járja újra karrierútját zenés életrajzi filmjében, hogy popsztár-evolúciója végén egy Better Man válhasson belőle. A főhős állatias megjelenése ugyanakkor csak felszínes trükként igyekszik érdekesebbé tenni a szokásos zsánerkliséket.

„Az igazság néha nem igazságos” – Clint Eastwood: Juror #2 / Kettes számú esküdt

2024. december 14.

Clint Eastwood klasszikus tárgyalótermi drámája a műfaji közhelyek gyakori ismételgetése ellenére konzervatizmusával képes egyetemesnek hatni a zsáner kortárs alakulásának tükrében: a Kettes számú esküdt az igazságszolgáltatási rendszer kritikája helyett az egyéni érdekek és felelősségek mindenkori morális dilemmáira koncentrál.

Minden, egyhelyen, mindenkor – Robert Zemeckis: Here / Itt

2024. november 28.

Az Itt a létezés felfogásának fejlődésnarratívájaként elsősorban a filmforma remedializálására tett absztrakt kísérlet: az újmédia nyelvén megfogalmazott családi melodráma a mindenkori emberi jelenlét tapasztalatát hangsúlyozza a digitalizáció és az internetes kultúra tükrében.

Make Oz Great Again! – Jon M. Chu: Wicked – Part I.

2024. november 20.

Az Óz, a csodák csodája friss feldolgozása az ismert történet aktuálpolitikai átértelmezését kínálja: a Wicked a legújabb szög az egyre képmutatóbban túlliberalizált Hollywood jóízlésének koporsójában.

Még mindig jól szórakoztok? – Ridley Scott: Gladiator II. / Gladiátor II.

2024. november 14.

[Négykezes 1/2] Ridley Scott mára csupán politikai intrikák és csatározások szemléltetéseként nosztalgiázik az egykori hősök távoli dicsőségén, a Gladiátor II. mégsem kevésbé nagyszabású, mint előzménye, melynek tanulságai az önreflexív folytatásban visszhangoznak.

Négy a 8 és ½-ből – Woody Allen: Stardust Memories / Csillagporos emlékek, 1980

2024. november 6.

Noha hosszú karrierje során csupán pár filmet készített ilyen nyersanyagra, Woody Allen mindig is fekete-fehérben létezett. A Csillagporos emlékek kontrasztos látványvilága a rendező két meghatározó alteregójának konfliktusát helyezi reflektorfénybe: az entellektüel művész és a bazári komédiás örök párharcát.

Széll Kálmán tér – Till Attila: És mi van Tomival?

2024. október 22.

Az És mi van Tomival? egy alkoholizmussal küzdő országról próbál társadalmi látleletet nyújtani, Till Attila rendezésének lokális kisrealizmusa a helyi viszonyok kiemelése helyett javarészt mégis egyetemes perspektívából vizsgálja a szenvedélybetegséggel járó kollektív népállapotot.

Fehér erő-szakszervezet – Justin Kurzel: The Order

2024. szeptember 17.

A The Order valós eseményeken alapuló története olyan kortárs társadalmi jelenségekre világít rá, mint a fehér felsőbbrendűség előretörése, a hatalommal való visszaélés és a szélsőségek radikalizálódása. Justin Kurzel nyomozós thrillere mégis leginkább karaktertanulmányként képes árnyalni a bevett műfaji sémákat.

Az emlékezet földje – Brady Corbet: The Brutalist

2024. szeptember 14.

Brady Corbet nagyívű bevándorlótörténetként prezentált történelmi tablófilmje számos ideológiai és morális kérdést vet fel a holokauszt emlékezete kapcsán, a The Brutalist mégsem kínál többet a kollektív trauma egyoldalú felidézésénél.