Bakancson csókol az év szerelmesfilmje – Harry Lighton: Pillion / A szerelem fáj

2025. november 13.

„Az vagy nekem, mi seggnek a tenyér: hol símogat, hol üt (új gép: alig lelem az ü-betűt); mi szemnek a nap, szájnak a kenyér: mindennapi és szembesüt.” – ezzel a Petri György-idézettel elég könnyen össze lehetne foglalni az olümposzi Alexander Skarsgård és a bájos, de átlagosnál is kissé esetlenebb külsejű Harry Melling BDSM alapú alá-fölérendeltségi viszonyát. A Cannes-ban bemutatott Pillion az all-stars-színészgárda és a nagyon eladható téma miatt kerülhetett reflektorfénybe, de jóval több annál: alapos és gyöngéd tanulmánya a szerelemnek és a sebezhetőségnek.

Az út királya – Wim Wenders 80

2025. augusztus 14.

„A dolgok eltűnőben vannak. Igyekeznünk kell, ha még látni akarunk valamit.” – idézi egyik kedvenc festőjét, Cézanne-t, amikor arról ír, hogy filmet készíteni nem kevesebb, mint megmenteni valamit egy folyamatosan pusztuló világból. Színesben, fekete-fehérben, doksiban, fikcióban, celluloidon és 3D-ben is ebből az eltűnő világból próbált megragadni valamit. Wim Wenders nyolcvanéves.

Tényleg csak a perverzek csinálnak jó filmeket? – Seth Rogen, Evan Goldberg: The Studio

2025. június 1.

Ha Matt Remicken múlna, a Continental Stúdió nem látványos tucatfilmeket, hanem a legújabb Annie Hall-t, vagy Rosemary gyermekét gyártaná le. Csakhogy nem rajta múlik – legalábbis szerinte. De hogy valójában kin, az az első évadának végére sem lesz teljesen tiszta, de az, hogy mekkora bajban van a hollywoodi stúdiórendszer, annál jobban.  

Sic transit gloria mundi – Alain Guiraudie: Miséricorde / Misericordia

2025. április 3.

Alain Guiraudie rendező lassú tempóban, visszafogott humorral lamentál lelkiismeretről és vágyakozásról, míg egyszercsak az arcunkba nem tol egy gigantikus erekciót.

Fekete isten – Guan Hu: Gouzhen / Black Dog / Fekete kutya

2025. március 14.

Guan Hu tavaly Un Certain Regard-díjjal kitüntetett filmje kikerüli az összes kátyút, amit az „állatos filmek” műfaja rejt, és a 35 mm-es nyersanyaghoz méltó filmet varázsol emberről és legjobb barátjáról.

Fel-feldobott kő – James Mangold: A Complete Unknown / Sehol se otthon

2025. február 7.

A 83 éves Bob Dylan ma is ugyanolyan rejtélyes figurája a popkultúrának, mint ötven évvel ezelőtt – nem csoda, hogy még egy életrajzi filmet desztilláltak nem mindennapi életútjából. Dylannek személyi kultusza van, így kézenfekvő, hogy valaki olyan alakítsa, akinek szintén van – a 8 Oscar-díjra jelölt Sehol se otthon trubadúrját korunk másik szupersztárja, Timotheé Chalamet játssza, mi tagadás, hibátlanul, de James Mangold filmje így sem az év szenzációja. 

Schrödinger erekciója – Jon Brown: A franchise (HBO)

2024. december 2.

Az Utódlás mögött álló író Jon Brown Sam Mendes rendezői és Armando Iannucci produceri erőit a MAX égisze alatt egyesítve próbálja elmesélni, hogy milyen napjaink legnépszerűbb zsánerét, azaz szuperhősfilmet forgatni. A franchise nyolc részben, fanyar humorral bizonyítja be, hogy Scorsese aggodalma a mozi halálát illetően egyáltalán nem volt alaptalan.

Elárulom anyádat is – Alfonso Cuarón: Disclaimer / Cáfolat

2024. november 19.

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor egy konfliktusban külön-külön megismerjük a két fél ellentétes szemszögét, és furcsa módon mindig annak hiszünk, akit éppen hallgatunk. Alfonso Cuarón első, Apple+-ra készült minisorozatában a történetmesélés ezen paradoxonát bújtatja bravúros bosszúhadjáratba, de hiába Cate Blanchett, Emmanuel Lubezki és az Anyádat is-t idéző túlfűtöttség: ahogy a narratívája, úgy maga sorozat sem az, aminek mutatja magát.

A monotonitás mágiája – Chantal Akerman: Jeanne Dielman, 23 Quai du Commerce, 1080 Bruxelles / Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23., 1975

2024. október 6.

A három és fél órás film, amit a Sight & Sound a világ legjobb filmjének választott 2022-ben. Rettegtem, halogattam, elnapoltam, szándékosan lekéstem. És aztán elhatároztam magam, és egy álmos szombat reggelen végre beültem a moziba. A Jeanne Dielman játékideje 202 perc (csupán 21 perccel hosszabb, mint a Bosszúállók: Végjáték), és egy fölösleges kép sincs benne.

Eddie Murphy kedvenc filmje még mindig üt – Robert Downey: Putney Swope, 1969

2024. augusztus 17.

Meghal egy cégvezető a Madison Avenue-n, a bizottság pedig a még meleg holttest mellett választ új elnököt. Mindenki magára szavazna, de nem lehet, ezért a kerekasztalt körbeülő középkorú fehér férfiak az egyetlen színesbőrű jelöltre tesznek, akaratlanul megválasztva ezzel Putney Swope-ot a reklámcég vezetőjévé. Ez a premisszája Robert Downey formabontó szatírájának, amiben a cégvezető színesbőrű, az amerikai elnök egy törpe, és a kapitalizmus pedig a legszennyesebb mocsár.