A Kokainmedve nem több, mint az ún. high concept filmkészítés komolyanvétele minden értelemben: high, mert alaptézise figyelemfelkető és egyetlen mondatban összefoglalható, és high, mert legalább annyi kokaint fogyasztottak az alkotók, mint a címszereplő – legalábbis minden erejével ezt igyekszik elhitetni velünk a stáb.
A fantasy-műfaj „kard és boszorkányság”-filmjeit boncolgató cikksorozatunk második felvonásában a cselekmény és a tárgyi világ szimbolikus rendszerét igyekszünk feltárni.
A kortárs mozgóképkultúrát leuraló fantasy-dömpinget látva felmerülhet az igény a műfaj eredetének, korai alakváltozatainak vizsgálatára. Honnan indult a fantasy, és miből áll sajátos szabályrendszere? A zsáner egyik legfontosabb állomása mindenképp a több évtizeden átívelő „kard és boszorkányság” (sword-and-sorcery) irányzat, aminek szemlézése és összevetése egy-két kortárs alkotással új – műfajelméleti és egyéb – perspektívákat nyithat meg.
Gaspar Noé világában az ideák, az éteri lebegés, valamint a húsba és a sűrű ondóba ragadt kellemes fuldoklás nem ellentétes filozófiák ütközetében jelenik meg. Sőt, a testen túlra emelkedés záloga a testiség. Platón és Arisztotelész nem egymásnak feszül, inkább jót kefél a hátsó szobában. Összeházasodik a szellemvilág és a pornográfia. A misztikus utazóként, túlvilági szemlélőként sikló kamera egyszerre a magasból ítélő isteni szemszög és a lencse, amire a teljes képmezőt kitöltő fallosz ráélvez. Felszentelődik a profán és profanizálódik a szent.
George Miller hét évvel ezelőtt minden kívánságunkat teljesítette. Vajon maradt-e még bármi, amit kérhetnénk természetfeletti erővel bíró dzsinnjétől? A rendezőisten ismét sajátos mágikus realizmusában fürdet meg bennünket, és izgalmas metaforákkal tüzdeli teli posztmodern meséjét, ám a végeredmény közel sem tökéletes.
Olivia Newman filmjének főszereplője tagadhatatlanul Artemisz mitológiai archetípusának modern megfelelője. Már csak az a kérdés, hogy Kya az állatvilág és a természet védelmezője, vagy inkább az ellenségeivel könyörtelenül végző vadászistennő?
Egy új realizmus született meg a mozivásznon: a Balaton-romantika, a hazai borkultúra és a megmosolyogtató alkoholizmus, a vízibicikli, a tanári bérből finanszírozott pompás vidéki esküvők, a „mizu mizu mizu” valósága. Itthon kolbászból van a kerítés.
