Nem mind halott, ami zombi – Zach Cregger: Resident Evil / A Kaptár

2026. szeptember 18.

A legtöbb hollywoodi franchise olyan, mint egy zombi: amikor azt hinnéd, hogy most már tényleg halott, összeszedi magát, lerázza magáról a temető földjét és tudomást sem véve a korábbi életéről megpróbálja az agyunkat újból a magáévá tenni.

Piedesztál mögé rejtett tragédiák – Oscar Boyson: Our Hero, Balthazar

2026. szeptember 9.

Nagyon fontos kortárs témákat boncolgat iszonyú érzékenyen Oscar Boyson első nagyjátékfilmje, amit sajnos feledésre ítélt a forgalmazás. Pedig egy sokrétegű, egyedi hangvételű alkotásban tárgyal veteránokat megszégyenítő magabiztossággal generációs kérdéseket.

Don, a nagy vibrátor – David Wain: Gail Daughtry and the Celebrity Sex Pass

2026. augusztus 27.

Amikor egy forgatókönyv szerzői azt mondják a saját alapötletükre, hogy tiszta hülyeség, semmi értelme és nem megy sehová, aztán ezen felbuzdulva mégis filmet készítenek belőle, akkor azért nagyjából lehet sejteni, hogy mennyire lesz érdemes azt megnézni.

Némaság és fogd a dalom! – Potsy Ponciroli: Motor City

2026. augusztus 18.

Nagyot nézhettek szerte a világban a szinkronrendezők, amikor megérkezett hozzájuk a Motor City szövegkönyve. A film 108 perce alatt ugyanis jó, ha öt tőmondat elhangzik – mert itt minden a képekről, a zenéről és a hangulatról szól, s szerencsére mindez egy pillanatig sem unalmas.

Vadonatúj klasszikus – Destin Daniel Cretton: Spider-Man: Brand New Day / Pókember: Vadonatúj nap

2026. július 30.

Minden vadiúj és mégis minden a régi Pókemberrel: új a ruha, ami a klasszikus pókjelmezt idézi meg, új trilógia indul (állítólag) a régi színészgárdával, új a hangvétel az eddigi MCU-s Pókember-filmekhez képest, de akár klasszikusnak is mondható, hiszen a karakter korábbi verzióit idézi meg.

Lánynak lány, de nem szuper – Craig Gillespie: Supergirl

2026. június 26.

Úgy tűnt, a DC háza táján pozitív irányú változások indultak, miután tavaly James Gunn az alapjaitól kezdte el újrahúzni a képregényfilmes univerzumukat. Viszont ha a Superman két lépés volt előre, sajnos a most megjelent Supergirl nagyjából ugyanennyi hátra.

Ballonkabát és pókháló – Oren Uziel, Steve Lightfoot: Spider-Noir / A Pók: Noir

2026. június 23.

Valahol lenyűgöző, hogy a szuperhősfilm műfaja ennyi év után is képes meglepetéseket okozni, és nemcsak a negatív fajtából. Pedig azt gondolhatnánk, hogy mostanra minden elmesélésre érdemes történet vászonra vagy képernyőre került már, hogy a film és képregény keresztezése már sem sztori szintjén, sem pedig vizuális értelemben nem tud már újat mondani. Aztán jön a legkevésbé valószínű forrás, és a feje tetejére állítja ezt a feltételezést.

Viccekre akadva – Michael Tiddes: Scary Movie / Horrorra akadva

2026. június 8.

A Horrorra akadva-széria filmjeitől sosem várt el igazán sokat az ember: alpári humor, popkulturális utalásokkal megspékelt történet – és kábé ennyi. Nem kértünk karakterépítést, jól felépített történetíveket, még látvány is terén is megbocsátóak voltunk, csak egy kis kacagásra vágytunk. Csakhogy a legutóbbi rész óta eltelt pár évtized, az altesti és egyéb prosztó poénok felett is érezhetően eljárt az idő, szóval egyáltalán nem tűnt nyilvánvaló ötletnek épp most feltámasztani a franchise-t.

Fejvadász a játékboltban – Jon Favreau: The Mandalorian and Grogu / A mandalóri és Grogu

2026. május 25.

Amikor a messzi-messzi galaxisban, 2019 végén felbukkant egy névtelen és arctalan, csak a népéről beazonosítható fickó, oldalán egy közvetlenül a játékboltok polcaira tervezett plüssfigurával, talán nem gondoltuk volna, hogy a Csillagok háborúja Disney-érájának legsikeresebb termékét indította útjára. A Mandalóriban éppen a „kicsisége” volt a vonzó: a sokszázmilliós univerzum-megmentések után egy laza kis űrwestern – mégis mintha pont ezzel talált volna meg valamit, ami kiveszett a mozis Star Warsból.

Új idők, új szelek – Filmes szakmai díjak a Magyar Film Napján

2026. május 3.

2026 áprilisának utolsó napján egy kis terembe gyűltek össze a magyar filmszakma nagyjai egy olyan eseményre, ami tökéletes ellentéte volt a nagyszabású, pénznyelő filmes gáláknak: alázatos főhajtás olyan alkotók előtt, akik az életüket szentelték a filmművészetnek, mégis levegő nélkül maradtak az elmúlt másfél évtizedben.