Cristi Puiu legújabb alkotásában a letisztult formanyelv és a zavaros tartalmi elemek közt disszonancia feszül, ami nem igazán válik előnyére a filmnek.
Egy kizárólag archív felvételekből összeállított dokumentumfilm képanyaga könnyen távolinak, túlságosan „közvetítettnek”, ezáltal személytelennek hathat. Vlad Petrinek mégis sikerült lebilincselően bensőséges hangot megütnie azÎntre revoluții (Forradalmak közt) című filmjében, így hozva közelebb nézőihez a történelmet.
Andrei Tănase első egészestés filmje, a Tigru (Tigris) izgalmas témái és tudatosan felépített dramaturgiai íve ellenére kisebb attrakció, mint a benne feltűnő idomított bengáli tigris.
A Szexoktatás négy évada – bár néha túlzsúfolt és szirupos – éppen azt nyújtja, amit a címben ígér: szórakoztató és hasznos tudást, nem csak a szexuális, hanem a kortársi, baráti, családi és szerelmi viszonyok terén is.
A kolozsvári magyar film- és médiaszakos végzős hallgatók június 30-án mutatták be a vizsgafilmjeiket a közönségnek. A BBTE Magyar Film és Média Intézet (Színház és Film Kar) alap- és mesterképzős végzőseinek ballagása délelőtt 10 órakor kezdődött a Művész (Arta) moziban, a Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média alapszakos, illetve Filmtudomány mesterszakos hallgatóinak vizsgafilmjeit pedig az egyetem Tordai úti épületében vetítették délután 18 órától. A két eseményen összesen 26 rövidfilmet lehetett megnézni.
Mi kell egy jó thrillerhez? Egy szokatlan bűnügyi szituáció, egy hétköznapi főhős, akivel könnyen azonosulhatunk – és sok-sok feszültség. A nemzetközi vizekre evező Spre nordban meg is van mindez, emellett a közelség és a távolság játékával a nem mindennapi téma feldolgozásához izgalmas kérdéseket is társít.
Mostanában úgy megszaporodtak a román közönségfilmek, mint az Uber-sofőrök Bukarestben. A Taximetriști is olyan film, amiből tizenkettő egy tucat, viszont teljesen megfelel a célnak: szórakoztat, megnevettet és még egy-két, a romániai társadalmat érintő témáról is szót ejt.
Kérdezz meg egy csapat filmkritikust a kedvenc filmrendezőjéről, és máris a kezedben foghatsz egy tanulmánykötetet. Jelen esetben a Tízahuszonegybőlt, amiben az új évezred filmrendezői közül a Filmtekercs szerzői által legjelentősebbnek tartottak portréi kapnak helyet.
Xavier Giannoli a balzaci realizmus iránti fogékonysággal, ugyanakkor eredeti problémafelvetéssel vezet be a párizsi firkászok világába, és megmutatja, hogy a „fake news” és a „posztigazság” divatos fogalmai közel sem huszonegyedik századi sajátosságok.