A Szeszélyes kalandok vetítése után a néző életkedvvel telve és megújult kíváncsisággal hagyja el a mozitermet. Mintha az alkotók ki nem mondott üzenete az lenne: figyelem, a látottakat próbálják ki otthon!
A zuhanás hangja különböző idejű, de egyformán melankolikus női sorsokon keresztül feszegeti a kérdést, hogy hol húzódik a határ élet és halál, önmagunk és a másik közt.
Krisztusi korba lépett Románia legrégibb nemzetközi filmfesztiválja, az Alter-Native. A fesztiválnak otthont adó marosvásárhelyi Kultúrpalotában az összesen 53, versenyben részt vevő rövidfilm és a legújabb magyar és román nagyjátékfilmek mellett éjszakai vetítések, közönségtalálkozók, koncertek, kiállítás és felolvasószínház is várta az érdeklődő közönséget.
A 25. Filmtettfeszt megszokottnál színesebb dokumentumfilmes palettájából négy erdélyi alkotással foglalkozunk bővebben. Kettő a kommunista Románia napjaiba nyúlik vissza történetéért, kettő pedig a kortárs erdélyi roma életérzést ragadja meg.
Mihai Mincan második nagyjátékfilmjében az Atlanti-óceánról hazai vizekre evez: az államszocializmus végnapjainak komor valóságát mutatja be egy román család valós események által ihletett, megrázó történetén keresztül.
A First Cut ollói idén is kellően élesnek bizonyultak. Láthattunk animációkat, klasszikus műfaji keretben elhelyezhető történeteket, de a kísérletező kedv is megmutatkozott a kolozsvári Sapientia EMTE film-fotó szakos végzős diákjainak idei termésében.
A Tata című dokumentumfilm őszintén meséli el az erőszak generációkon és határokon átívelő történetét strukturális és személyes nézőpontoknak abból a se nem túl közeli, se nem túl távoli metszéspontjából, ahonnan a legtisztábban látható.
Családok, szerelmek és háború elől menekülők drámáit szipoghatjuk, izgulhatjuk, vagy épp unatkozhatjuk végig a TIFF idei versenyfilmjeit nézve. Második adag.
