Körkép az erdélyi filmes felsőoktatásról Körkép az erdélyi filmes felsőoktatásról

A dolgok állása

Körkép az erdélyi filmes felsőoktatásról

A filmkészítés közösségi műfaj, így ennek tanulása és elsajátítása is kreatív közeget, együttműködést feltételez. Erre a romániai magyar felsőoktatásban négy intézmény is teret biztosít. Az ezeken belül működő, filmművészettel (és nemcsak) foglalkozó intézetek vezetőit kérdeztük a tanszékek működéséről, a hallgatók munkáiról, célkitűzéseikről.

Mint kiderült, a frissen érettségizett diákok minden évben nagy érdeklődést mutatnak a mozgóképek elmélete, illetve gyakorlata iránt is, hiszen mind a négy erdélyi egyetemen (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Partiumi Keresztény Egyetem, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem) rendszeres a túljelentkezés. Íme, a négy tanszék, a képzés indulásának kronológiáját követve.

 

 

PKE: projektekben, versenyekben hemzsegve

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem története a kilencvenes évekbe nyúlik vissza, de nagy fordulópontnak 2000-et jelölhetjük, mivel Románia kormánya ebben az évben rendelkezett a PKE, illetve az intézmény három új szakának engedélyezéséről. Animációt először Radu Igazság vezényletével lehetett tanulni Nagyváradon, 2002-ben. Akkor még Bölcsészettudományi, Főiskolai, illetve Alkalmazott Tudományok karok működtek az egyetemen, napjainkban két kar üzemel a PKE-n: a Gazdaság- és Társadalomtudományi meg a Bölcsészettudományi és Művészeti, az utóbbinak képezi részét a Művészeti tanszék (Képzőművészet – Grafika és Zene szak), amelynek vezetőjét, dr. Balázs Zoltánt kérdeztük arról, mit nyújt az egyetem a vizuális művészetek területén alkotni vágyóknak.

Akik a Partiumi Keresztény Egyetemen belül ide felvételiznek, az alapozó képzés után két szakirány közül választhatnak a tanszékvezető elmondása alapján, ezek a tervezőgrafika és az animáció. Az első leginkább könyvgrafikát, illusztrációt, az utóbbi videót, animációt, multimédiás termékeket helyez fókuszba.

Felvételi

A tanszék ajánlatában a 2002-ben létesült Képzőművészet-Grafika szak különösen népszerű a felvételizők körében, hiszen ott minden évben túljelentkezés van. Természetesen a beiratkozást képességfelmérés előzi meg: ennek része egy rajzpróba, ami általában csendéletet jelent, ezt követi egy kreatív gyakorlat, amelyben a bizottság által kitalált téma kapcsán kell egy feladatot végrehajtani különböző eszközökkel. A próba célja az alkotói fantázia, a kompozíciós készség, az alkalmazott grafikára való hajlam felmérése. Végül egy interjún kell részt vegyen a jelentkező, ahol bemutatja nagyjából 25 elemet számláló mappáját, amelynek tartalmaznia kell több különböző médiumban (például: rajz, fotó, animáció, videóklip stb.) készített alkotását. Ezek mellett az érettségi átlag 10%-ot nyom latba.

Segíthet a tehetséges jelölteknek egy középiskolásoknak kiírt verseny, amelyet ebben a tanévben tizenegyedszerre hirdetett meg a szak. „Pár éve úgy döntöttünk, aki első helyezést ér el, azt felvesszük felvételi nélkül. Idén harmadik alkalommal rendezzük meg a Képben vagyunk művészettörténeti vetélkedőt, ami egy tantárgyverseny. Ezt nemcsak azért hoztuk létre, hogy népszerűsítsük az egyetemet, hanem azt a kritikát hallottuk, hogy már annyira nem menő, hogy a művészet elméletével is foglalkozzanak a művészetis egyetemisták. Erre akartunk rácáfolni, és ez elég sikeres verseny. Most is kb. harminc csapat jelentkezett, ebből hat jutott tovább, ők áprilisban részt vesznek a vetélkedőn” – számolt be az iskolásoknak szervezett versenyekről Balázs Zoltán.

Tanterv

A fentiek alapján nem meglepő: a tanszéken fontosnak tartják, hogy a gyakorlati képzés erős elméleti oktatással egészüljön ki. A tanszékvezető elmondása alapján három főállású oktató tanít művészettörténetet a hallgatóknak. „Úgy gondolom, ez elég jelentős egy ilyen kis szakon. Ezen a gyakorlati tevékenység teljesítményét is tudjuk növelni vagy segíteni, ha jó elméleti alapokat adunk a hallgatóknak” – fűzte hozzá. Azt is elárulta, hogy a tanszék alapállása hangot adni a tehetségnek meg az egyéni látásmódnak. Adottak különböző programok, viszont a testület próbál éber módon figyelni a hallgatókra, abban támogatni őket, ami iránt érdeklődnek, amiben tehetségesek.

A gyakorlati oktatásnak, projektek kivitelezésének a PKE-n otthont ad egy inkubátor stúdió, amit megkérdezettünk egy „co-working office” működéséhez hasonlít, ahol a diákok szabadon használhatják a munkáikhoz szükséges eszközöket. A technikai felszerelés gyarapodóban van, amin lendít, hogy nemrég nyert az egyetem egy digitalizációs pályázatot, amelyet az Európai Beruházások és Projektek Minisztériuma hirdetett meg. „Fontos, hogy olyan eszközöket használhassanak a hallgatók, amikhez máskülönben nem tudnának hozzáférni. Nálunk szabad felhasználás van, nyugodtan elkérhetik a technikustól, haza is vihetik. Az eszköz a diákokért van, azért vesszük, azt is várjuk, hogy használják ezeket” – illusztrálta álláspontját Balázs Zoltán.

Intézményi élet

A diákok élnek a nekik nyújtott lehetőségekkel, legyen szó workshopokról (van, ami a könyvkötést választja témának, van, ami az animációt), szakmai táborokról vagy az egyetem rendezvényeiről. Kiemelt helyen szerepel ezek között az eddig három kiadást megélt Publicritic kezdeményezés, ami egy nemzetközi gif- és plakátverseny. Tavaly a szervezők többszáz pályamunkát fogadtak több mint negyven országból. „Rengeteg szatellit-programunk van, és igyekszünk úgy működtetni ezeket, hogy bekapcsoljunk külső partnereket, alapítványokat, szervezeteket, más egyetemeket, és velük együtt hozzuk létre ezeket az oktatáson kívüli rendezvényeket” – tájékoztatott a tanszék vezetője. A tevékenységek közé tartozik, hogy az egyetem néhány éve bekapcsolódott a Filmio programba, amin keresztül filmklub működik a tanszéken. Itt a hallgatók a legjobb magyar klasszikus, kortárs filmekkel találkozhatnak. Balázs Zoltán ismertette továbbá, milyen eseményekkel, intézményekkel valósul meg a PKE művészeti tanszékének együttműködése: „Sok fesztivállal vagyunk kapcsolatban, helyi szervezői vagyunk a Filmtettfesztnek, kapcsolatunk van a Primanima budapesti rövidfilmfesztivállal, hozzánk tartozik a BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál is vagy a Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF). A bukaresti Animest főszervezőjével, Mihai Mitricável nem olyan rég egyeztettem arról, milyen együttműködést képzelünk el a tanszék meg a fesztivál között. Próbáljuk a kapcsolati hálókat organikusan életben tartani: ezek nemcsak formális, hanem élő kapcsolatok.”

Az organikus szemléletmód beszélgetésünk egy másik pontján is felmerült, Balázs Zoltán ugyanis így írja le a tanszéket: „Megpróbálunk úgy működni, mint egy sejt, ami folyamatosan reagál a körülötte lévő változásokra és hatásokra. Ez feltételezi az együttműködést, közösségi létben való gondolkodást. Bevonjuk a hallgatókat a tevékenységekbe, együtt dolgozunk velük. Nem a frontális oktatásban hiszünk, hanem a projektalapú és differenciált oktatásban” – fejtette ki a téma kapcsán. Hozzáfűzte, hogy például a mesterséges intelligencia nagy léptékű terjedése egy olyan jelenség, amelyet valamiféleképpen le kell reagálni. Elképzelhető egy workshop, ami ezt tematizálná, viszont erről konkrét tervet, információt még nem tud ismertetni. „Folyamatosan szembesülünk kihívásokkal. Mint minden jó alapállásban lévő személynek vagy intézménynek, elsősorban mindig saját magunkkal kell megküzdenünk, kell tudjunk tanulni, fejlődni, megfelelni a kor kihívásainak” – számolt be a tanszékvezető.

Az egyetemi, órán kívüli aktivitás példája a VAN (Vizuális Alkotás és Nevelés) Kutatóközpont, ami Balázs szavai szerint „a tanárok játszótere”. Ennek egy lenyomata a Szimplán kortárs projekt, amit a kortárs képzőművészet népszerűsítésére hívtak életre, és több konferencián, eseményen is bemutatták. A hallgatók érdeme, hogy megalakult a VAN szakkollégium, amelynek tagjai teljes autonómiát élveznek, rendelkeznek a költségvetés és programok fölött. A szakkollégium tagjai (hétvégi) képzéseket tartanak gyerekeknek, vizuális nevelést, táborokat „Ezek a példák, amik mentén szeretnénk továbbhaladni. Minél nagyobb hallgatói autonómia, aktivitás, önállóság, akció. Az lenne jó, ha a tanárok minél inkább a támogató, a hallgatók inkább kezdeményező szerepbe kerülnének” – fejtette ki gondolatait a tanszékvezető.

A hallgatók közül többen is kipróbálják a cserediák-programokat, jelenleg is van egy hallgató a Közép-Connecticuti Állami Egyetemen, ő a negyedik, aki az Egyesült Államokat választotta. A Partiumi Keresztény Egyetemnek kapcsolata van még milánói, krakkói egyetemekkel is, és a tanszékvezető elmondása alapján készül Nagyváradon egy Erasmus-program a lengyel egyetemmel, amelynek előzetesen már voltak magyarországi, erdélyi eseményei. Emellett gyakoriak a szak életében a budapesti kirándulások, ahol a művészetisek „élőben” láthatják az aktuális trendeket.

Cserediákokat fogadni is szokott az egyetem, ők nagyrészt Magyarországról látogatnak Nagyváradra, de Szlovákiából is érkezett már hallgató. Balázs Zoltán beszámolt egy áttörésről is, mivel a jelenlegi első évfolyamra beiratkozott egy szerbiai magyar diák. Fontosnak tartotta a tanszékvezető kiemelni, hogy a szak egyre inkább nyit a szórvány felé. „Országon belül nyitottunk Máramaros, Arad, Temesvár irányába, meg is van az eredménye, ezekből a városokból is vannak már hallgatóink. Fontos stratégiánk volt nemcsak a tömbmagyarságot megcélozni. Természetesen ez a prioritás, de szeretnénk elérni a szórványban élő tehetséges fiatalokat” – részletezte.

Jövőképek

Az egyetem szolgáltat magiszteri képzést Vizuális Kommunikáció címen azoknak, akik a grafikai „vonalon” szeretnének tovább haladni. Doktorit végezni egyelőre nincsen lehetőség, viszont tervben van egy angol nyelvű, fizetős kurátorképzés Art Mediation néven. Erre azért volna szükség, hogy habár a tanárok tehetséggondozással is foglalkoznak az oktatás mellett, ezt nem tudják maradéktalanul elvégezni. A tanszékvezető úgy fogalmazott: „jó volna, ha kiképeznénk olyan embereket, akik angol nyelven tudó, a világban mozogni tudó és tehetséggondozó karakterek lennének, kurátorok, producerek – nevezzük, aminek akarjuk. Ők tudnának a hallgatókkal foglalkozni, mert legtöbbször egy művésznek nincs ideje, vagy nem tudja, hogyan menedzselje vagy adja el saját munkáját. Szükség van művészeti szervezői munkát végző személyekre Erdélyben, akik ellátják ezeket a feladatokat.”

A már végzett hallgatók nagyjából nyolcvan százaléka – ha nem több – dolgozik a szakmában. Erre a magyarázatot a tanszékvezető abban látja, hogy a PKE képzőművészeti szakát a projektalapú oktatás jellemzi, ami által a hallgatók „nagyobb eséllyel boldogulnak - van olyan eset, hogy már a képzés ideje alatt talál munkát magának a diák a kapcsolatok által, amelyeket mi mozgatunk” – tette hozzá. A hivatalos mutatókon kívül ezt a személyes kapcsolattartás is igazolja, hiszen Balázs Zoltán azt mondja, az alumni program fontos része a képzésüknek. Vannak olyan volt diákok, akikkel együtt dolgozik, mára már kollégák, vagy bekapcsolódnak még mindig a tanszék életébe.

Tanárok és tervek

Az egyetemi évek alatt az ide jelentkezők tanulhatnak olyan szakemberektől, akik megfordultak már a Velencei Biennálén – ide sorolható Onucsán Miklós, aki Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjas művész, vagy Bartha Sándor, aki tervezőgrafikát meg könyvgrafikát oktat. A tanári gárda nagynevű tagjai között a tanszékvezető megemlítette még Erdei Krisztina fotóművészt és Gáspár Szilárd szobrászt. Az ismert végzettek közé sorolta Hátszegi Zsoltot valamint Takács Ádámot, akik saját animációs stúdióikat üzemeltetik. Ennek kapcsán újságolta el Balázs Zoltán, hogy 2017 óta minden évben kiad a tanszék egy diplomakatalógust a végzős hallgatókkal. „Tavaly a jubileumi év kapcsán beiktattuk az Alumni részt, amiben megszólaltatunk volt hallgatókat, ezt ezután is folyatjuk. Az a cél, hogy lássák a jelenlegi és volt hallgatóink egymást, és mi is tudjuk, mit csinálnak a végzettek” – indokolta.

Az elmúlt időszak történéseinek kapcsán Balázs Zoltán beszélt arról, hogy a világjárvány idején csak néhány hónapot töltött az intézet online oktatásban, viszont igyekeztek a személyes találkozások hiányában is tartani a hallgatókban a lelket: „több versenyt rendeztünk, egy online galériát, virtuális kiállítóteret is létrehoztunk ebben az időszakban a hallgatókkal együtt, hogy ne maradjon el az az évi diplomakiállítás”. Az időszak sikerei közé sorolja a tanszékvezető, hogy a régióban igyekeztek projekteket létrehozni (pl.: Nagykárollyal, Diószeggel, Székelyhíddal), és ilyen okok miatt állítja, hogy bár nehéz volt a Covid alatt működni, megtalálták a kitörési pontokat, és a lehetőségekhez mérten sikeres tanéveket tud maga mögött az intézet.

A jövőre nézve több megvalósításra váró terv is van a fiókban. „Szeretnénk a diplomafilmekkel kicsit masszívabban elindulni fesztiváloztatást illetően. Eddig is volt ilyen törekvés, viszont úgy gondolom, idén elég erős évfolyam végez úgy alapképzésen, úgy mesterin, és ezeket a filmeket, projekteket próbáljuk segíteni, mögé állni, bevonni partnereket. Például tavaly végzett Réti Kincső, aki társasjátékot készített, és most azon dolgozunk, hogy ki tudjuk adni, piacra tudjuk dobjuk az egyetemi kiadón keresztül. Szeretnénk jövőre ismét megszervezni a Publicriticet is, de kiállításokat is – egy közelebbi a Máramarosszigeti Magyar Napok keretében lesz. Idén nyárra terveztünk egy utat Malajziába, hogy hallgatókat és projekteket vigyünk oda is, de a programok sűrűsége miatt valószínűleg ez jövő tanévre csúszik. Ugyanígy tervezünk az Egyesült Államokba is látogatni kapcsolatépítés céljából. Hangstúdiót is szeretnénk létrehozni, ami csak idő kérdése” – sorolta fel a célkitűzéseket Balázs Zoltán.


 

Sapientia: filmezés mint közösségi műfaj

Kolozsvár egyik magyar nyelvű filmes képzése a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen zajlik. A „Sapi” 2002 óta üzemel a kincses városban, a Filmművészet, fotóművészet, média szak az indulás után egy évvel vált a kínálat részévé. Hogy betekintést nyerjünk az intézet működésébe, dr. Blos-Jáni Melinda tanszékvezetőt kérdeztük.

Elmondása alapján a Sapientia EMTE kolozsvári karán belül a jogászképzés mellett a filmes a legnépszerűbb szak, hiszen mindig többen jelentkeznek az „FFM-re”, mint ahány helyet az egyetem biztosítani képes. Megjegyezte, hogy az érettségik sikere is sokat nyom a latba, azt tekintve, hány diák felvételizik a szakra. A tanszékvezető hozzáfűzte, hogy szerinte szükség volna arra, hogy 9–12. osztályokban a művészetek variáltabb ágazataival ismerkedjenek meg a diákok: „Középiskolai szinten nincsen olyan művészeti oktatás, ami a rajzórákon túlmenne. Szerintem nagyon sokat jelentene, ha a diákok valamilyen »inputot« már akkor kapnának. Főleg ahhoz képest, hogy az ott tanított, írott művészetekhez képest az életünkben az arányok mások, a média használata sokkal erősebb. Vizuális műveltségünk is kellene legyen, nemcsak irodalmi kultúránk az érettségi szintjén”.

Felvételi

Ezzel kapcsolatban az is kiderült, hogy a beiratkozók érettségi jegye nem számít a felvételin. Az átlag a tanszékvezető szerint relatív: „iskolától és várostól függ, hogy ki a jó tanuló, hogy ki a legjobb, viszont azt mindenképp jelzi, mennyire tartották őt jó munkásnak. És úgy gondolom, hogy a filmkészítésbe és a film tanulmányozásába kemény munkát kell befektetni. Úgy lesz kész egy film, ha egy csapatban valaki tényleg nagyon jól helyt tud állni. Az elméleti kutatásba is kell munkamorál” – fejtette ki véleményét Blos-Jáni Melinda.

A felvételi magába foglal egy kétfordulós képességfelmérést, amelynek szóbeli részét képezi a felvételiző helyben, néhány óra alatt elkészített fotósorozata és ennek bemutatása. Ezután a diák tételeket húz, amik kapcsán el kell beszélgessen a vizsgáztató tanárokkal. Az írásbelin filmelemzést kell végezni egy rövid jelenet alapján (az ajánlott filmek listája és az elemzési kritériumok elérhetőek a szak honlapján). „Általában arra vagyunk kíváncsiak, hogy kinek milyen jó a megfigyelőképessége, mennyire tud ráhangolódni a vizuálisan elérhető információkra. Nem lexikális tudás felméréséről van szó, hanem arról, ki hogyan lát, ki hogyan tudja ezt szóban megfogalmazni. Azáltal, hogy sem az érettségi- sem pedig a középiskolai évek átlaga nem számít bele a felvételi eredménybe, egy gyengébb középiskolai eredményekkel rendelkező diák számára is egy új lehetőség, hisz megteremtjük ezzel annak a lehetőségét, hogy kiengedjék magukból a kreatív szellemet. Ha valaki matekból, földrajzból, történelemből nem volt jó, itt most csavarhat egyet a helyzetén. Ez egy kicsit olyan, mint Amerika, mindent újra lehet kezdeni, és be lehet bizonyítani, hogy tévedtek a liciben” – fogalmazott a tanszékvezető.

Ehhez kapcsolódóan megtudtuk, véleménye szerint mi különbözteti meg a Sapientia képzését egyéb egyetemekétől, hogy mitől egyedi, amit ez az intézet nyújt: „Úgy gondolom, hogy a film, mint művészet határozott felvállalása az, amiben különbözünk másoktól. Az alkalmazott film vagy művészet jelleg nem annyira erőteljes nálunk, mint a film művészetként való felfogása, akár kortárs, akár klasszikus értelemben. A tantervünk az első évtől fogva a hallgatókat a filmművészet élvezetére és gyakorlatára neveli.”

Tanterv és szakirányok

A tantervről megtudhattuk, hogy a bukaresti UNATC-vel (Universitatea Naţională de Artă Teatrală și Cinematografică) sok rokon vonást mutat, mivel Blos-Jáni szerint ez az egyetem minden romániai képzés számára modell – a Sapientián is az ő tantervüket nézik, amikor a sajátjukat alakítják. Közös szál például a filmtörténet tanulmányozása a három alapképzéses év során. Az országhatárokon túl több „rokonlelkű” intézményt sorakoztatott fel, ilyen a METU (Budapesti Metropolitan Egyetem) és az SzFE (Színház- és Filmművészeti Egyetem). „A magyar és a román filmes oktatásba látunk bele jobban, és szerintem fontosabb, hogy ezeknek a kulturális közegeknek tudjunk megfelelni. Nincs értelme a nemzetközibb, nyugatibb egyetemekhez mérnünk magunkat, ahol másabbak a filmgyártási körülmények vagy a művészetnek más, változatosabb terei vannak, mint nálunk” – egészítette ki a fentieket a tanszékvezető.

A Sapientia EMTE filmművészet, fotóművészet, média szakán egy általános, alapozó képzés után három szakirány választható: film- és tévérendezés, film- és tévéoperatőr, illetve audiovizuális kommunikáció. Megtudhattuk, hogy évente hét-nyolc rendező vagy operatőr szakirányos hallgató szokott kiválni egy évfolyamból (olyan, aki vágással vagy hanggal akar foglalkozni, kevesebb akad), de ami összetartja a diákokat, az a játékfilm és dokumentumfilm művészetének az elméleti tanulmányozása és gyakorlatba ültetése. Lévén, hogy a szak a vizuális művészeteket helyezi középpontba, mindig akad néhány hallgató „aki a fotó, az állókép vonzáskörében él, és abban tud nagyon jól alkotni, gondolkodni. Ugyan nincsen nálunk külön fotós szakirány, de igyekeztünk minden félévben egy-egy fotós órát biztosítani. Ez jól rá tudja hangolni a rendezőket, operatőröket is a saját munkájukra, és elfoglaltságot ad azoknak is, akik inkább fotós beállítottságúak” – fejtette ki Blos-Jáni. Aki el akar mélyülni egy szakterületen az egyetemi oktatáson belül, a tanári gárdában általában talál magának mentort. A tanszékvezető szerint ez a folyamat inkább megoldható ilyen módon, irányítótanárral, mint újabb formális keretek felállításával, kidolgozásával.

Az erőteljes elméleti oktatás mellett a szak a gyakorlatra is hangsúlyt fektet, amelyhez megfelelő felszerelést biztosít a diákoknak. Ebben a tanévben nyert az egyetem egy nagyértékű pályázatot, amelynek köszönhetően jelentős mértékben fejlődött a technikai felszereltség, az eszközpark is. Ez magába foglal kamerákat, világításhoz szükséges eszközöket, számítógépes kiegészítőket, és gyarapodott a tévéstúdió is. „Az évek során sikerült kicsiszolni egy olyan technikaigénylési formátumot, amivel a diákok egy-két héten belül hozzáférnek az általuk igényeltekhez. Van egy olyan kollégám, aki csak a gyártással foglalkozik, azzal, hogy a diákok filmterveit hogyan lehet az adminisztrációs egyeztetésen átvinni. A gyártásvezető feladata összehangolni ezt a gépezetet, hogy mindenki hozzá tudjon jutni az igényelt felszereléshez és a kar által biztosított anyagi támogatáshoz” – ismertette a tanszékvezető a folyamatot. Hozzáfűzte, hogy a tanárok segítenek a diákoknak, tanácsokkal látják el őket abban, hogy például egyes jelenetekhez milyen optikát javasoltak, a filmtervek alapján melyek azok az eszközök, amelyek a legtöbbet segítenek kihozni a projektből.

Ezen a tanszéken a hallgatóknak lehetőségük van mesterizni is, a doktori még várat magára. „Ez nem egy tanszék, hanem a teljes egyetem döntése. Az anyagi hátteret és a szellemi állományt is kell biztosítani. Egyre közelebb kerülünk a doktori iskola elindításához, de ez egy hosszútávú terv” – részletezte kérdésünkre Blos-Jáni Melinda. A mesterivel kapcsolatban megtudhattuk, hogy a tanszéken vita tárgyát képezi a képzés jellege: az egyik lehetőség a kisjátékfilm műfajának további gyakoroltatása, a másik egy ettől eltérő út opciója. „Legutóbb arra jutottunk, hogy a hallgatók kellene próbálkozzanak nagyjátékfilm-forgatókönyvek megírásával is, még akkor is, ha ezekből végül nem készülnek el a filmek. Ugyanakkor az is fontos lenne, hogy a kis költségvetésű filmkészítésről pozitív példákat mutassunk. Ehhez a kelet-európai vagy erdélyi magyar produkciós helyzethez ilyen formán igazodnánk. Felvillantjuk a lehetőségét, hogy nem csak nagy gyártási háttérrel lehet filmet készíteni. Kisebb költségvetésű és léptékű produkciókról szólnának az elméleti órák is, és a gyakorlatban is több gyártásvezetést szeretnénk bevezetni. Valahogy a kortársat, az újat és a konceptuálisat akarjuk erősíteni, ami nem föltétlen nagy költségvetés-orientált” – fejtette ki a tanszékvezető.

Jövőképek

Blos-Jáni Melinda szerint a szakmában maradás arányát nehéz felmérni, tekintve, hogy nincsen Erdélyben igazi játékfilmgyártás. „Nincsen körülbelül száz éve filmgyár, filmgyártó cég, vagy egy producer, aki innen verbuválná a forgatáshoz a stábtagokat. Elég erősen az a tendencia látszik, hogy aki játékfilm-, tévéfilmkészítésben akar részt venni, az Bukarestben, gyakrabban Budapesten talál állást, szakmában marad” – részletezte. Kiemelte, Budapesten népes alumni-bázisuk talált magának helyet a szakmában. Sokan dolgoznak operatőrként, vágóként, coloristként, tévéfilmrendezőként. Vannak olyanok, akik valamilyen alkalmazott művészeti ágban találnak állást itthon, Erdélyben (például tévéstúdiókban, szerkesztőségekben), mások online tartalomgyártók vagy reklámcégek alkalmazottjai. Az itthon maradó filmesek általában dokumentumfilmkészítéssel foglalkozzanak, hiszen erre több a lehetőség, annak ellenére, hogy a diákok inkább a játékfilm felé orientálódnának. „Én úgy gondolom, hogy az, hogy a tantervünkben a játékfilm ennyire erős, nem feltétlen bezárás egyfajta szakmába, mert aki fel tud építeni dramaturgiailag és képileg egy történetet, az bármelyik műfajban tudja kamatoztatni ezt a tudást. Nemcsak stúdióban tud dolgozni, hanem akár egyszemélyes stábként is le tud fedni egy szerkesztőségi munkát, egy anyagot. Ez az a fajta sűrített tudás, amiből sokféleképpen lehet disztingválni az elsajátított dolgokat” – állapította meg Blos-Jáni Melinda.

„Építőmunka volt, amelyet igyekeztem elvégezni a legjobb tudásom szerint” – Interjú Pethő Ágnessel, a Sapientia – EMTE filmszakának professzorával

2021. február 27.

Pethő Ágnes professzor 2020 őszén, 17 év után leköszönt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Média Tanszékének éléről. A volt tanszékvezető, a filmművészet, fotóművészet, média szak curriculumának kidolgozója, a kolozsvári „intermedialitás-iskola” kiépítője interjúnkban a képzés alakulása mellett arról is mesél, hogy hogyan lehetett filmes műveltséget szerezni az 1980-as évek Romániájában, hogy miért tartja fontosnak a filmtörténetet, filmelméletet azok esetében is, akik nem elméleti szakemberek lesznek, hogy miért korszerű ma is Godard, és hogy kiket tart hiteles, érdekes alkotóknak a fiatalabb kortársak közül.

Olvasd tovább  

A Sapientia film-fotó szakának nevesebb végzettjei közé sorolható Felméri Cecília rendező, aki sok A-kategóriás rövidfilmfesztiválon szerepelt, és „nagyszerű teljesítmény, hogy erdélyi magyar női rendezőként el tudott készíteni egy egészestés játékfilmet” – vélekedett a tanszékvezető. Nagyjátékfilmet sikerült készítenie volt „Sapisként” Moldovai Katalinnak, Visky Ábelnek, Nagy Zoltánnak is. Felmerült a beszélgetésben Dunai László vágó, aki sok nemzetközi fesztiválon felvonuló filmen dolgozott már, illetve Bertóti Attila, aki az animáció világában ért el szép teljesítményeket. „Képtelenség felsorolni, hányan és mit értek el. Nagyon sok végzettünk dolgozott stábtagként markáns magyar produkciókban, ilyen a Testről és lélekről, a Békeidő vagy az Elfogy a levegő. A sok ember között, akiknek hosszú-hosszú névsorát látjuk egy film végén, általában nagyon sok diákunk szokott lenni” – büszkélkedett a tanszékvezető. Többen vannak, akik kritikaírással, filmklubszervezéssel tűnnek ki az erdélyi mezőnyben, vagy akik valamilyen intézmény berkeiben készítenek dokumentumfilmet, animációt, reklámot. Keresztes Péter például az Román Televízió temesvári stúdiójának készített tévériporttal nyert nemzetközi díjat.

Intézményi élet

A diákok aktivitása többféleképpen mutatkozik meg az egyetemi évek alatt: az intézmény helyszínt biztosít pl. különböző filmkluboknak, hiszen a technikai tudás átadása mellett fontos a filmműveltség építése is. „Filmklubokban tényleg dúskálunk: van olyan, ami az egyetem polgárainak, oktatóknak és diákoknak indult az NFI támogatásával. Itt magyar filmek nézhetők kezdeti alkotásoktól a kortársakig. Van egy külsősöknek meghirdetett filmsorozat, ahol kevésbé ismert filmek és nagy klasszikusok fordulnak elő, amelyek például moziban már nem láthatók. Mostanában ez tematika szerint van összeválogatva, ami félévente egy hatos filmcsomagot jelent; ebben a félévben az utazás témája van jelen” – ismertette Blos-Jáni Melinda. A hallgatók részt vesznek a Magyar Egyetemi Filmdíj programban is, emellett a szakon üzemel a Fiatal Filmesek Műhelye, amely összekapcsolja a jelenlegi és végzett hallgatókat. „A filmtervek bemutatása és megvalósítása körül kialakuló tapasztalatcsere a jelenlegi diákok számára az önképzés és a kapcsolatteremtés lehetőségét hordozza, a végzett diákok számára pedig elsősorban mindeddig meg nem valósult filmterveik számára nyújthat forgatási lehetőséget” – olvashatjuk a weboldalon. Ezen kívül említésre méltó Lakatos Róbert tanszékvezető-helyettes, filmrendező „celluloid workshop” projektje, amely során epizodikusabb szerkezetű filmeket készítenek a diákokkal. Az első nagyobb munka idén zárul, ami egy Drakula-film remake-je, és a 2024.-es TIFF-en mutatják be. Ez egy évfolyamokon átívelő tevékenység, amit Blos-Jáni Melinda szintén a szak egyik erősségének vél: a bent lévő évfolyamok ismerik egymást, hiszen stábokban kell dolgozzanak. A kapcsolatok általában fennmaradnak a diplomázás után is, hiszen a film egy közösségi műfaj.

Drakula él, és köszöni szépen, jól van – A sapientiás celluloid-workshop legújabb állomásán jártunk

2022. május 4.

A magyar film napja alkalmából az elveszett magyar Drakula-film remake-jének újabb fejezeteit mutatták be a Sapientia dísztermében május 2.-án. A Lakatos Róbert által vezetett workshopról először 2018-ban hallhattunk, ekkor készült ugyanis a remake első öt fejezete. A forgatásokra akkor a Filmtett is kilátogatott, de a három évvel ezelőtti vetítésen is ott voltunk.

Olvasd tovább  

A hallgatók nemcsak a saját házuk táján tevékenyek, a Sapientia lehetőséget nyújt olyan cserediák-programokban való részvételre, mint amilyen az Erasmus és Makovecz mobilitási programok. Az utóbbi a tanszékvezető szerint bizonytalanabbul működött az elmúlt időszakban, viszont az ELTE és a METU hallgatóit még mindig fogadják. Emellett jellemző, hogy Lengyelországból érkeznek cserediákok, utóbbi években mindig érkezik két hallgató a Gdanski Egyetemről. Az is sokszor előfordul, hogy Magyarországról (általában nem a fővárosból) iratkoznak be diákok a Sapientiára. Nagyjából tíz évvel ezelőtt kezdődött el ez a folyamat, sokszor egy-két jelentkezővel, a legutóbbi felvételin már heten is próbálkoztak.

Tervek

Az elmúlt időszak nehézségei, megugrott kihívásai, eredményei közé sorolható, hogy a testület igyekezett kialakítani egy stabil tantervet, stabil profilt, megvalósítani azt, hogy minden oktató elmélyüljön abban, ami neki jut a tantárgyak közül. Frissítésnek számít, hogy ebben a félévben bővült az oktatói testület, és olyan személyek érkeztek, akiknek az ötletei jól illeszkednek a Sapientia FFM tantervének mentalitásába. Az elmúlt néhány évről alig lehet a pandémia nélkül megemlékezni, ami hatással volt az oktatásra, a légkörre, olyan értelemben, hogy az addig megszokott személyes találkozások, stábba tömörülések nem történhettek meg. Az oktatók ennek ellenére igyekeztek előnyt kovácsolni a nehézségekből, sok karanténfilm készült, és a stábban dolgozás helyett olyan témákat, technikai nehézségű dolgokat kellett válasszanak a diákok, amiket egyedül is meg tudtak valósítani.

Kezdetektől napjainkig elmondható a szak életéről, hogy „jobban össze van hangolva a gyakorlati oktatásnak többféle tantárgya, dolgoztunk azon, hogy a diákok ne legyenek sem túlterhelve, sem alulterhelve. Határozottabban körvonalazódott az évek során, hogy a realista kisjátékfilmes elbeszélés az, amit tanítunk. Erősödőben van a kommunikációs szakirányunk, ők fotózásban is sok lehetőséget kapnak. A jövőben ezt a szakirányt kell szerintem csiszolnunk, hogy legyen egyértelműbb, ott mit kapnak a diákok. Egyelőre nagyon sokszínű. Felmértük a munkáltatók igényeit, hogy ezek alapján milyen képzésre lenne szükség. Például kiderült, hogy szerkesztői munkára és tapasztalatra mind videókészítésben mind szövegszerkesztésben szükség van” – részletezte a filmművészet, fotóművészet, média szak vezetője.

A jövőbeli tervek közé tartozik a doktori iskola beüzemeltetése, hiszen Blos-Jáni Melinda szavai szerint „elméleti szinten felgyűlt egy olyan kutatói tapasztalat, amit kár lenne nem továbbadni, gyakorlati vonalon pedig így tudnánk segíteni a hallgatóinkat, hogy eljussanak hosszabb, egészestés játékfilmig. A mesteri alatt a tervkészítésben elindulnak, így folytatni tudnák. Erre egy doktori sokkal alkalmasabb, mint egy magiszteri képzés”. Hangsúlyozta emellett, hogy pozitív fordulatot hozna, hogyha több pályázati lehetőség lenne, és akkor ezek révén nagyobb produkciókat is vállalhatnának a diákok.

Az egyetem honlapját ide kattintva lehet elérni, a FFM szak honlapja itt található.


Diákfilmek seregszemléje – A BBTE és a Sapientia 2023-as vizsgafilmjeiről

2023. július 3.

A kolozsvári magyar film- és médiaszakos végzős hallgatók június 30-án mutatták be a vizsgafilmjeiket a közönségnek. A BBTE Magyar Film és Média Intézet (Színház és Film Kar) alap- és mesterképzős végzőseinek ballagása délelőtt 10 órakor kezdődött a Művész (Arta) moziban, a Sapientia EMTE Filmművészet, fotóművészet, média alapszakos, illetve Filmtudomány mesterszakos hallgatóinak vizsgafilmjeit pedig az egyetem Tordai úti épületében vetítették délután 18 órától. A két eseményen összesen 26 rövidfilmet lehetett megnézni.

Olvasd tovább  


 

BBTE: A filmes képzés mint a világ kitárulkozása

A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen belül működő Színház és Film Kar 2008 óta – akkor még a román tanszék részeként – kínál képzéseket magyar nyelven is azok számára, akik színház-film-média-irányban keresik jövőbeli karrierjüket. A nemrég önállósult Magyar Film és Média Intézet vezetője, dr. Csibi László – aki maga is ezen a karon végzett – azt részletezte, milyen változások mentek végbe az intézményben diplomázása óta. A jelenlegi tanszékvezető a magyar képzés második évfolyamán tanult, ami „akkor még gyerekcipőben járt”, azóta viszont eltelt tíz év, sok minden változott a világban, így az egyetem falain belül is – igaz ez a tanmenetre, de a technikai felszereltségre is. Az intézetvezető szavaival élve „teljesen megváltozott az évfolyamok összetétele, kibővültek a szakosodási lehetőségek. Amikor én végeztem, hét–nyolc fős osztályok tanultak ezen a karon, idén pedig már 22 fős alapképzést indítottunk”.

Az alapképzés első éve általános ismereteket nyújt a diákoknak. Az első két félévben elsajátítják a szakmai nyelvet, a fotós-, filmes- és televíziós alapokat. Ezután a választott szakosodáson folytatják tanulmányaikat, amelyek a Multimédia: vágás – hangszerkesztés, a Film- és tévéoperatőr, illetve ettől a tanévtől kezdve a Film- és tévérendezés. A kérdésünkre, hogy a diákok számára melyek a legnépszerűbb alternatívák pályaválasztás tekintetében, az intézetvezető azt felelte: „Manapság a legnagyobb kereslet a vágókra van, ez a munka nincs helyhez kötve, otthonról, nagy távolságból bárki végezheti. Szinte mindenki munkát talál, aki dolgozni akar ezen a területen. Az operatőröknek is sok lehetőségük van elhelyezkedni. A rendezéssel még nincs tapasztalatunk, mivel most indítottuk – bár azért azt látjuk, hogy a feladatok általában összefüggnek. A végzőseink közül sokan közösen hoznak létre kisebb vállalkozásokat, és ott ők A-tól Z-ig mindent vállalnak: filmezést, rendezést és vágást, rendezvényekét, videoklipekét stb.”

Csibi László kiemelte, hogy bár a szak elnevezésében a film szó sokaknak kecsegtetőbb a médiánál, az utóbbinak sem szeretnének hátat fordítani. „Nem olyan rég, a Covid idején, amikor mindenki kénytelen volt otthon ülni, megtapasztalhattuk, hogy mekkora igény van arra, hogy médiatartalmakat fogyaszthassunk. Ezek előállítóinak minden nap volt munkájuk” – fűzte hozzá. Megjegyezte: annak ellenére, hogy sokan temetik a tévézést, nagy mennyiségben fogyasztunk a közösségi médiában televíziós műfajokat (például riportokat, interjúkat), és még mindig igény mutatkozik ezekre az audiovizuális műfajokra.

Intézményi élet

A Magyar Film és Média Intézet égisze alatt jött létre annak lenyomataként a Fecni, a fiatal filmesek műsora, amelyet a kar hallgatói készítenek a Román Televízió kolozsvári szerkesztőségével közösen, az adás a regionális és az országos csatornákon is sugárzásra kerül. Frissebb vállalkozás az előbbinél a KindaCast podcastsorozat, amelyet az idén indítottak a harmadévesek Orbán Katalin tanárnő vezetésével. Csibi László szerint ez egy olyan kezdeményezés, amely nem fog a ballagással véget érni, a diákok ugyanis nagy lelkesedéssel és lendülettel végzik munkájukat.

Megtudtuk a beszélgetésből azt is, hogy a BBTE filmes képzésén a világjárvány idején is folyt gyakorlati oktatás, és az általános nehézségek ellenére az intézet nem sínylette meg különösebben azt a periódust. Mérföldkő volt, hogy éppen ebben az időszakban lépett a magyar tannyelvű filmes képzés az önállósodás útjára, hiszen annak ellenére, hogy az addigi Színház és Film Kar hosszú ideje biztosított magyar nyelvű oktatást, a Magyar Film és Média Intézet intézet 2021 márciusában jött létre, újabb fejleményként az alap- és mesteri képzések mellett már doktori is szerepel a kínálatukban Virginiás Andrea vezetésével. Ehhez hozzáfűzte az intézet vezetője, hogy „ezzel még nem zártuk be az ajtót, szeretnénk, hogy ha nemsokára további kollégák is doktori vezetőkké válhatnának. Ez egy akkora hiányt fed le, amit nem is tudok érzékeltetni az olvasókkal. A mesteri képzés lendületet vett, idén megduplázódott a tavalyi beiratkozási szám.”

A mesteriről, ami A rövidfilm művészete nevet viseli, Csibi László elmondta, hogy bár előny, ha az alapképzést is náluk végezték a beiratkozók, ez nem követelmény. Szívesen várnak olyan hallgatókat, akik eddigi egyetemi éveikben talán csak belekóstoltak a fotózásba, filmezésbe, illetve „a média területén voltak már probálkozásaik”. Ezen a szakon ugyanis a filmművészet számos aspektusával megismerkedhetnek azok, akiket ez a terület vonz. Az intézet vezetője szerint ezért is találó a mesteri elnevezése: a rövidfilm művészetén keresztül műfajtól függetlenül tanulhatnak a hallgatók „mindent, amit a filmes világban lehet”, például animációt, dramaturgiát, rendezést, megtanulják, hogyan állítsanak össze mozgóképet adaptálástól az utómunkáig, és ezeket az ismereteket később bármilyen műfajban kamatoztathatják – legyen az játék-, dokumentum- vagy animációs film.

Felvételi

Az alapképzéses felvételihez sem árt, hogyha a reménybeli hallgató ismeri már a filmezés és a fényképezés bizonyos fortélyait: aki a BBTE Filmművészet, fotóművészet, média szakán szeretne tanulni, portfólióval kell érkeznie, amely tíz képet vagy egy háromperces rövidfilmet tartalmaz. Ezenkívül hagyományosabb képességfelméréssel is szembe kell nézzen a felvételiző, hiszen az írásbeli vizsgán filmelemzést kell végeznie az előzőleg megadott könyvészet és filmográfia alapján. A felvételi vizsga második szakaszában pedig egy gyakorlati feladat által történik a képességfelmérés (ezekről a havi rendszerességgel szervezendő online szakbemutatókon is lehet informálódni). Segítség lehet a felvételin a negyedik alkalommal meghirdetett fotóverseny, amely 11–12.-es diákokat szólít meg, idén a „környezetrombolás” címszóval. Csibi László elárulta, hogy az első helyezett a dobogós jutalom mellett azzal a lehetőséggel is élhet, hogy a felvételihez szükséges portfóliót „kiváltja” ezen a versenyen nyújtott teljesítményével.

„A fotózás is kapcsolódik a szakhoz, ami az utóbbi időben Kolozsvár-szinten elég láthatóvá vált – kiállítással szoktuk megünnepelni a romániai fotóművészet napját, ami Szathmári Pap Károly nevéhez fűződik 2009 óta. Kezdtük feszegetni a határainkat, nemrég Nagyváradon is szerveztünk a hallgatóinknak fotókiállítást” – mesélte az intézetvezető, amikor a tanórákon kívüli tevékenységekről beszéltünk. Ezek mellett felsorolta még a hallgatók szakmai programját, a Film és Média Napokat, a Filmtettfeszttel partnerségben szervezett tudományos konferenciákat, az éves szakmai táborokat – amelyeket a tanévek végére időzítenek –, a Magyar Egyetemi Filmdíj programot (a szak diákjai egy éve részei ennek), amely keretében a magyar nyelvű, filmes felsőoktatásban tanulók megtekintik az év magyar filmes termését, majd díjazzák ezeket; és említést tett az Európai Egyetemi Filmdíj nemzetközi filmedukációs programról (EUFA/European University Film Award), amelyhez szintén ebben a tanévben csatlakozott a tanszék. A Filmművészet, fotóművészet, média szak emellett segít a diákoknak szerteágazó kapcsolathálók kiépítésében, lehetőséget ad filmfesztiválokon való részvételre, emellett a hallgatók másodéven szakmai utakon vesznek részt (tavaly Brüsszelben, az Európai Parlamentben, idén Budapesten, ahol 18 intézményt látogattak meg).

Tanárok és módszerek

Megkérdeztük az intézet vezetőjét arról is, véleménye szerint mi különbözteti meg a BBTE képzését az egyéb erdélyi, esetleg nemzetközi tanintézményekben zajló oktatásástól. „Nem tudom megmondani, miben különbözünk, azt tudom megmondani, milyenek vagyunk. Fiatalok, dinamikusak – legalábbis ezt gondoljuk magunkról. Az utóbbi években újraépítettük a csapatunkat, fiatal a gárda, mindenki nagyon elkötelezett, egy nagyon jó hangulatú tanszék épül itt, nálunk.” Később hozzáfűzte, hogy Reisz Gábor tanártársát idézve van még egy jelentős pozitív hozadéka a Babeș–Bolyai-féle oktatásnak: „itt egy házon belül folyik a filmes és a színiképzés, ami nagy előny azok számára, akik majd színészekkel akarnak dolgozni, már az órarendben is próbáljuk elindítani az együttműködést közös órákkal. Így sokat lehet pluszban elsajátítani”. Emellett hangsúlyozta, hogy a román tanszékkel is gördülékeny a csapatmunka. A román és magyar diákok közösen látogattak el az Egyesült Államokba, ahol a University of South California látta őket vendégül. Csibi szerint fontos a két tagozat közös munkája, mivel így a diákok szembesülnek a (kulturális) különbségekkel, közösen dolgoznak, többet látnak és tapasztalnak, ami az előnyükre válik, hiszen így biztosabban néznek szembe hazai, piaci követelményekkel.

A nemzetközi kapcsolatok építésére más példa is felhozható: a diákok rendszeresen csatlakoznak a Makovecz és az Erasmus programokhoz. „Karunknak több mint harminc európai egyetemmel van mobilitási szerződése. Csak Kolozsvárra kell jönnöd, és a világ kitárul előtted” – fogalmazott az intézetvezető. Ezen a szakon nemcsak a hallgatók, de a tanárok is aktívan élnek az ilyen jellegű lehetőségekkel, hiszen Csibi szavai szerint „az utóbbi időben jelentősen nőtt a külföldről ideérkezők száma, gondolok itt tanárkollégákra is. Ebben a félévben is nagyon sok vendégünk lesz Németországból, Törökországból, Magyarországról.” Fontos megjegyezni, hogy a BBTE nemcsak a legrangosabb egyetem Romániában, de a Guild és az EUTOPIA  európai egyetemi konzorciumban, illetve szövetségben játszott szerepe miatt a nemzetközi hálózat aktív alakítója, a hallgatói közösség tagjai számára ez újabb lehetőségeket kínál. 

A tanári gárda viszont nemcsak a vendégoktatók miatt színes. Ebben az időszakban vendégtanár Biró Boróka, aki az egyik legfoglalkoztatottabb reklám- és dokumentumfilm operatőr az országban, de a tantestület tagja Reisz Gábor, aki az utóbbi időben Magyarázat mindenre című filmjével zsebelt be a nemzetközi díjakat, Csoma Sándor rendező (Magasságok és mélységek), M. Tóth Géza Oscar-díjra jelölt animátor, animációs rendező, a KEDD Animációs Stúdió alapítója és vezetője is. „Én azt állítom, hogy amikor valaki felvételizik egy ilyen szakmai képzésre, ne egy kész receptre kell várjon, ami szerint ő nagyon jó filmes rendező vagy operatőr lesz. Nyilván ezt is tanítják, de az egyetemi képzés a keretet biztosítja ahhoz, hogy a kreativitásod megélhesd. Erre törekszünk: hogy a hallgatóinkból engedjünk minél több kreativitást felszínre törni, és tapasztalt kollégák segítségével valahogy kicsit egyengetni ezt az utat. Ha ez működik, akkor úgy gondolom, hogy jól végeztük a munkánkat” – fejtette ki az elhangzottakat összegezve az intézet vezetője.

Jövőképek

Ahhoz, hogy az itt tanulókból jó szakemberek váljanak, természetesen korszerű felszerelés is szükséges, amivel a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rendelkezik is. A szakon belül működik egy kölcsönzési rendszer, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók hozzáférjenek ahhoz, amihez évfolyamuk szerint jogosultak. A tanmenetben az erős elméleti képzést gyakorlat egészíti ki, ami szakosodás függvényében változó kihívásokat jelent: „ha operatőrnek tanulsz sok fénytant, exponometriát tanulsz, sok a filmes gyakorlat. A vágók hangszerkesztéssel, montázzsal, fényeléssel foglalkoznak, általában számítógép előtt ülnek” – mondta az intézet vezetője. A képzés sikerét alátámasztja a szakmában maradás aránya, ami körülbelül 80%. Tavaly történt az alapképzés újraakkreditálása, így friss statisztikákat láthattak az elmúlt öt évre vonatkozóan arról, hogyan helyezkedtek el az egykori hallgatók a munkaerőpiacon. „Van aki külföldön dolgozik, gyakori karriercél a televíziózás, filmezés. Van, aki itthon kezdett fotós vállalkozásba, más online tartalomgyártóként tevékenykedik különböző cégeknél, vállalkozásoknál. Nagyjából mindenki »ott van a terepen«” – részletezte Csibi. A tanszék nevesebb végzettjei között említette többek között a többszörösen díjazott Bede Kincső fotóművészt, Szitai Esztert, aki Németországban lead animatorként dolgozik, vagy a mesteri programról Hatházi Rebekát, aki a jelmeztervezés mellett kamera előtti szerepet is kapott Reisz Gábor Magyarázat mindenre című tavalyi játékfilmjében. 

Az intézetvezető a tanszéken nem kihívásokat lát, hanem lehetőségeket, ilyen például a tavaly módosult és változásokat hozó felsőoktatási törvény, amihez adaptálódniuk kellett. Emellett „olyan kihívások vártak, amikre nem voltunk felkészülve: Covid, mesterséges intelligencia, amikre akkor nem volt válasz, folyamat közben próbáltuk azokat megtalálni. Nem mondhatom, hogy tudjuk, mondjuk öt év múlva milyen kihívások várnak – akár holnap is szembesülhetünk olyasmivel, amire nem vagyunk felkészülve –, viszont úgy gondolom, ha van egy jó csapat, jó közösség, nagyon gyorsan tudunk reagálni, és megadni a választ arra a kérdésre, ami akkor érkezik. Amikor önállósodtunk, a tantervünket jobban a profilunkhoz tudtuk igazítani, mint amikor kéz a kézben járt a magyar és a román nyelvű képzés. Nagyobb a szabadságunk az építkezésben, próbáljuk növelni a láthatóságot. Ez sikerrel is jár, növekszik a külföldi beiratkozók száma: ebben a tanévben elsőéven három magyarországi diák is csatlakozott a képzéshez” – számolt be Csibi a közelmúltbeli történésekről.

A tanszék jövőbeli tervei között szerepel, hogy próbálják stabilizálni azt, amit három év alatt felépítettek, valamint hogy továbbra is jó hangulatban dolgozzanak együtt. „Az évek múltán az tud az életképességünkről tanúbizonyságot tenni, ha megmarad a tanár- és diáklétszám, és ha izgalmas munkák születnek, és ha egy élő és jól működő közösségként tudunk működni” – összegezte Csibi László.


 

MME (UAT): kis közeg, közvetlenség, kreativitás

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem (amely 2009 óta viseli ezt a nevet, azelőtt Színházművészeti Egyetemként volt ismert) magyar karán belül működő Vizuális Művészetek és Média Intézet a jelen tanévtől önállósult, eddig a Színházi Intézet részét képezte. A friss tanszék igazgatóját, dr. Szász Attilát kérdeztük az egyetem ezen ágának működéséről. Tőle tudtuk meg, hogy a nagy intézet minden szakával együtt túl átfogó volt, ezért „kellet kicsit jobban felaprítani”. Az új intézet alapképzésen a Látványtervező szak és Audiovizuális kommunikáció: forgatókönyv-, és reklámírás, média szak kiválásával, mesterin ugyanilyen felosztással különült el.

Felvételi

Az említett szakok az intézetek szétválása előtt is népszerűnek számítottak a diákok körében. „Ezen az egyetemen hagyományosan még mindig a színészképzés iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés, de minden évben megtelnek a helyeink, és többen is jelentkeznek” – állította az intézet vezetője. Hozzátette, hogy ő a média szakról tud pontosabb adatokkal szolgálni, ahol hét ingyenes, öt fizetős helyre évente nagyjából kétszeres, olykor két és félszeres a túljelentkezés mértéke. A beiratkozást megelőző felvételi szóbeli és írásbeli vizsgából áll, de számít az érettségi átlag is. „Az írásbeli főleg a nyelvi képességeket, kreativitást, fantáziát teszi próbára, a szóbelin pedig a bennük létező adottságokat próbáljuk felmérni, nem a tárgyi tudást. Nem az a lényeg, hogy nagyon sok filmet ismerjen, s ezekről mind véleménye legyen, hanem a látásmódja. Fényképeket, filmrészleteket hogyan tud értelmezni? A vizuális tartalmak értelmezése, elemzése a szóbeli egyik része” – fogalmazott Szász Attila.

Az alapszakon nagy hangsúlyt fektet az intézet a gyakorlati oktatásra, amelyhez rengeteg technikai felszerelés társul, a magiszteri képzésen csak első éven vannak elméleti órák, másodéven kifejezetten projektalapú oktatás zajlik, ahol filmes vagy fotós terveket, munkákat kell a diákoknak megvalósítaniuk. Rendelkezésükre áll ehhez egy felszerelt stúdióterem, amely folyamatosan bővül és újul az eszközök tekintetében. „Vannak videókamerák, fények, hangfelvevők, vágóprogramok, Macintosh és Windows alapúak is. Vannak hangszigetelt stúdióink, fotólaborok. Ez egy olyan terület, ami nem lehet sosem teljesen kielégítő. A diákok egyre modernebb és korszerűbb eszközöket szeretnének – jogosan. Ezt az egyetem próbálja beiktatni. Nem mindig sikerül, de azt gondolom, ahhoz képest, amikor én egyetemista voltam, amikor a diáknak csak papírja és ceruzája volt, egészen »science fiction« időket élünk” – fejtette az intézményvezető.

Tanterve, technika

A képzés jellegét ismertetve Szász Attila elmondta, hogy „ez egy kis intézmény, aminek nagy előnye, hogy szoros kapcsolatok alakulnak ki tanárok és diákok, különböző szakokon tanuló diákok között. Az átjárhatóság nagy előny ezen az egyetemen: a színis hallgatók ismerik a médiásokat, bábosok a koreográfusokat, teatrológusokat, és együttműködnek. Ez az egyetem hangulatát is meghatározza, de a képzésben is sokat segít. A filmesek, médiások filmeket kell készítsenek, ilyenkor színisekkel dolgoznak, és nem egy másik egyetemről kell megkeressék őket, csak átkopognak a szomszéd terembe. Nyilván ezt formalizálni is kell, van erre rendszer az egyetemen belül, hogy hogyan lehet diákokat kikérni különböző filmes produkciókhoz, de működik, egyre jobban.” Ez a folyamat hasonló más filmes felsőoktatási intézmények kölcsönzési rendszeréhez: a diákok leadnak egy listát az általuk igényelt eszközökről, egyeztetnek egy erre kijelölt alkalmazottal, és használhatják is, amire szükségük van.

Az intézet vezetője az imént felsoroltakban látja a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem egyediségét: általánosságban véve más egyetemekhez képest kisebb a létszám, „egy helyen vannak ezek a diákok, a szakok”, így könnyebb megteremteni egy kreatív közeget, személyes és szakmai kapcsolatokat, ami talán nem adatik meg máshol. Észrevétele alapján az országban akár magyar, akár román nyelven, több helyen tanítanak újságírást, ami elsorvadóban van ezen az egyetemen. Ezzel párhuzamosan erősödik a képzés művészeti jellege, valószínűleg azért, mert itt nagyobb a rés, vagy nagyobb az igény a diákok részéről.

Intézményi élet

A hallgatók rend szerint kifejezik akaratukat, a diákönkormányzat autonómiát élvez, és folyamatos a szervezkedés házuk táján. A tanszékvezető kiemelte, hogy a tanulókat bevonják az egyetemi döntésekbe, részei minden testületnek, és „jelen vannak, kezdeményeznek, határozottan kérik, ami nekik jár, és ezt kifejezetten értékeljük mi, tanárok is. Van az egyetemnek egy havilapja is, amit ők szerkesztenek havi-kéthavi rendszerességgel. Ami a tartalmat illeti, az száz százalékban az ő munkájuk, az egyetem csak a támogatását biztosítja” – ismertette a hallgatók munkásságát Szász Attila. Megtudhattuk, hogy a szakkollégiumi szervezkedések nem jellemzik az intézet működését, mivel azok, akik egy téma vagy szakirány iránt elkötelezettebbek, segítséget, útmutatást találhatnak tanáraiknál anélkül, hogy ennek valamiféle formális keretet kelljen biztosítani.

A hallgatók aktivitásának meglátszik a lenyomata. Gyakoriak a fotókiállítások, legutóbb a bábozás és a bábszínház világnapján, március 21.-én nyílt tárlat az egyetemen a film-média szakos diákok munkáiból A bábjáték nem gyermekjáték, hanem műfaj! címen. Állandóbb példája a diákok tanórán kívüli elfoglaltságának a Vágod?! podcast, ahol a tanszékvezető szerint a készítők „jópofiznak, ugyanakkor hasznos munkát is végeznek”. A szakon emellett évente rendeznek szakmai konferenciát, különböző workshopokat, a diákok filmjeit (melyek között fellelhető dokumentumfilm, játékfilm, animáció, színházi adaptáció is) a közönség több alkalommal is megtekinthette az Alter-Native Nemzetközi Filmfesztiválon.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem fogad is (főleg Magyarországról), szolgáltat is cserediákokat. A tanszékvezető kifejezte, örül, hogy a diákok már a határ túloldalánál távolabbra is merészkednek ilyen programokkal. Egyesek Spanyolországban jártak, mások Lengyelországban fordultak meg, de van olyan is, aki Észtországba készül. „Felvételire jelentkeznek magyarországiak, nem is kevesen, mind színészképzésre, mind média szakra. Legtöbben mesterizini is itt szeretnének, sokan két szakot visznek az egyetemen belül, sok kombináció létezik. Vannak évek, amikor egész magas százalékban jönnek magyarországi diákok, de olyan nincs, hogy egyáltalán ne jöjjenek” – számolt be a tanszékvezető.

Jövőképek

Az egyetemen szerzett tapasztalatok a mutatók szerint segítik a hallgatókat elhelyezkedni tanult szakmájuk szerint a munkaerőpiacon. Nemrég ment végbe a marosvásárhelyi egyetemen az ötévenkénti ARACIS-engedélyeztetés (Román Felsőoktatási Minőségbiztosítási Ügynökség), azaz akkreditáció, ami kapcsán kiderült, hogy 80-85%-os a végzettek szakmában maradási aránya. „Elsősorban annak köszönhető, hogy a városban sok magyar nyelvű médiaintézmény működik, a kommunikátoroknál, színháznál is szükség van fotósokra. A diákok egy része operatőrként, fotósként dolgozik, de vannak, akik a képernyő vagy mikrofon másik oldalán állnak, újságírói tevékenységet végeznek” – fejtette ki véleményét a jelenségről Szász Attila. Híresebb végzettek közé sorolja a tanszékvezető például Simó Franciskát, aki az Erdélyi Magyar Televízió munkatársa vagy Bereczky Sándort, aki az Electric Castle fesztivál egyik fő fotósa.

Az elmúlt időszakot a tanszékvezető a világjárvány miatt nehéznek titulálta, hiszen a Vizuális Művészetek és Média Intézet szakjain elengedhetetlen a közösségi munka. Hangsúlyozta, hogy a magiszteri képzésen szinte kizárólag olyan programokat kínálnak, amelyek csak fizikai együttműködésben megoldhatók. Szász Attila összegzése szerint az elmúlt évek „megtanítottak egy csomó mindenre, hogyan lehet a technikát hatékonyan használni, magányosan és távolról. Jó, hogy lezárult, tanultunk belőle, azt a tudást elmentettük, de nem sírjuk vissza, nem akarunk magányos projekteket”. Ugyanakkor megfigyelte, hogy az utóbbi időszakban a diákok bátrabbak, saját, eredeti ötleteiket valósítják meg, amelyek nem részei az egyetemi feladataiknak. Felhozta példaként a versfilmeket (ezekre példát itt és itt láthatunk), amelyeket egykori hallgatóik egyetemi éveik alatt készítettek, és azután is, önszorgalomból folytatták. Pozitívumként könyvelhető el az elmúlt periódusból, hogy az egyetem intézménye új épülettel gazdagodott, renoválták a főépületet is. „Ezen az egyetemen folyik román nyelvű oktatás is, érvényesül teljesen a magyar nyelvű oktatás, a jogi keretét maximálisan kihasználjuk. Nyilván sokkal több pénzzel sokkal többet lehetne csinálni, de azt hiszem, a jelenlegi körülmények között nincs okunk panaszra” – vélekedett Szász Attila.

A jövőbeli tervek kapcsán arról beszélt az intézet vezetője, hogy egyelőre nem szeretnék növelni a létszámot, nem akarnak új szakokat beiktatni, inkább a meglévőket fejlesztenék. Szerinte nincsen „megérkezett állapot”, azaz egy szint, amit hogyha elér az intézmény, arról nem tudna és nem szeretne tovább fejlődni. „Folyamatosan, mindenkinek kell képeznie magát, mind a diákoknak, mind a tanároknak. Erre megfelelő alkalmak a konferenciákon, különböző eseményeken, workshopokon való részvételek mindenki számára” – támasztotta alá az előbbieket.

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc, rövidfilmből kirügyezett horrorfilmed?

Friss film és sorozat