Beszámoló | Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe Beszámoló | Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe

A vámpír halála – és feltámadása

Beletekintettünk az első Drakula-film remake-jébe

A Drakula halálát a Sapientia celluloid filmes műhelyének résztvevői forgatják újra, Lakatos Róbert vezetésével.

Szűk körben, a sajtó megjelent képviselőinek vetítették le a Drakula halála című film elkészült részleteit szerdán a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Tordai úti épületében. A projekt a Sapientia filmművészet, fotóművészet, média szaka és az Erdélyi Magyar Filmszövetség együttműködésével, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával 2018 folyamán létrehozott celluloid filmes műhely keretében készült, pontosabban készül folyamatosan, az eddig leforgatott részeket most először lehetett megtekinteni.

Az alkotás a világ első ismert Drakula-filmjének, a Drakula halálának a remake-je kíván lenni: az 1921-es munka, amely egy évvel megelőzte F. W. Murnau Nosferatuját, elveszett, a Lakatos Róbert vezette workshop résztvevői – mesterképzős diákok – azt az ambiciózus célt tűzték ki maguk elé, hogy újraforgatják, mégpedig az eredeti „fantasztikus filmregényt” kiindulópontnak használva (a film forgatókönyve ugyanis szintén elveszett).

A Drakula halálát a temesvári származású Pánczél Lajos újságíró, filmkritikus írta 1924-ben, vélhetőleg a már elkészült film alapján, amelyet három évvel korábban Lajthay Károly rendezett, magyar–osztrák–francia koprodukcióban. Megjegyzendő, hogy a film társforgatókönyvírója az a Kertész Mihály volt, aki Michael Curtizként vált világhírűvé és menetelt a Casablancával az Oscar-díjig. Lajthay némafilmje és Pánczél filmregénye egyébként teljesen eredeti történetnek tekinthető, nem sokban – mindössze néhány alapmotívumban – kapcsolódik a vámpírmitológia irodalmi alapművéhez, Bram Stoker Drakulájához.

A filmregény tizenhárom fejezetből áll, a készülő mozgókép pedig követi az alapmű struktúráját. Eddig öt „felvonást” forgattak le, az alkotói csapat tagjai Búzási Gyopár, Kovács Flóra, Sztercey Szabolcs, Gödri Attila, Török Ádám és Dózsa Endre voltak. A férfi főszerepet – magát a vérszívó grófot – Pálffy Tibor alakítja (ő az elkészült részletben alig jelenik meg, inkább csak egy szanatóriumi hallucináció részeként, a szerepe a későbbiekben kerül előtérbe), a női főszerepben (Mary szerepében) pedig Molnár Enikőt láthatjuk, a mellékszereplők Salat Lehel, Szűcs Ervin és Váta Lóránd. A Filmtett egyébként tavaly készített egy riportot is a forgatásról, azt itt lehet elolvasni, alább pedig a werkvideót tekinthetjük meg:

A Sapientián bemutatott részlet alapján – de Lakatos közlése is ezt erősíti meg – elmondhatjuk, hogy a 21. századi Drakula-remake legfontosabb célja valóban az eredeti (de már nem megtekinthető) film egyfajta rekonstruálása a fennmaradt filmregény alapján, hiszen fekete-fehérben forgatták, a kor filmnyelvi motívumainak felhasználásával, az irodalmi alapanyag többé-kevésbé pontos követésével, a némafilmes esztétikának megfelelően pedig inzerteket használnak. Ugyanakkor az is látható, hogy a fiatal alkotók igyekeztek becsempészni a filmbe anakronisztikus elemeket (tudatosan, nem hibaként), és olyan filmes megoldások is felbukkannak – például a kamerakezelésben –, amelyek egészen biztosan nem a klasszikus némafilm jellemzői; mindez pedig egyáltalán nem válik a film hátrányára.

Igen izgalmas mozgóképes kísérletnek lehet(t)ünk szemtanúi: ha a projektet sikerül ezzel az igényességgel folytatni a Sapientia diákalkotói csapatának, az a következő évek egyik nagy pozitív filmes meglepetését eredményezheti – amely ráadásul erdélyi, kolozsvári és magyar. És az sem utolsó szempont, hogy celluloidra forgott.

Támogass egy kávé árával!
 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Szavazó

Melyik kilencvenes évekbeli filmnek kellene már egy folytatás?

Friss film és sorozat