Drakula él, és köszöni szépen, jól van: a sapientiás celluloid-workshop legújabb állomásán jártunk Drakula él, és köszöni szépen, jól van: a sapientiás celluloid-workshop legújabb állomásán jártunk

Drakula él, és köszöni szépen, jól van

A sapientiás celluloid-workshop legújabb állomásán jártunk

A magyar film napja alkalmából az elveszett magyar Drakula-film remake-jének újabb fejezeteit mutatták be a Sapientia dísztermében május 2.-án. A Lakatos Róbert által vezetett workshopról először 2018-ban hallhattunk, ekkor készült ugyanis a remake első öt fejezete. A forgatásokra akkor a Filmtett is kilátogatott, de a három évvel ezelőtti vetítésen is ott voltunk.

Megérkezéskor a díszterem előtti folyosón fotókiállítás fogadott. A werkfotókból álló sorozat betekintést nyújtott a remake epizódjainak különböző mozzanataiba, a stábtagok változatos munkájától egészen a két főszereplő, a Drakulát játszó Pálffy Tibor, illetve a Mary-t alakító Molnár Enikő felkészüléséig. Sokáig nem lehetett nézegetni a képeket: az előtér kiürülése jelezte, hogy lassan kezdődnek a vetítések.

A Drakula halála workshop fotókiállítása

A projekt egyik célja volt, hogy burjánzó digitális korunkban a fiatal filmesek megismerkedhessenek az analóg rögzítés technikájával, megtanuljanak celluloidra filmezni – nyitja meg az eseményt Lakatos Róbert, a workshop megálmodója. Mint kiderült, ő sosem Drakula-filmben gondolkodott, kezdetben más történethez szeretett volna hozzányúlni, diákjai azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Lajthay Károly rég elveszett filmje, a Drakula halála képezze újragondolásuk tárgyát.  

A nyitóbeszédet követően a közönségnek levetítették a forgatási napokat dokumentáló werkfilmeket, amelyekben nem csak kulisszatitkokat osztottak meg, hanem a koronavírus-járvány okozta forgatási nehézségekről (amelyek főleg az éjszakai jelenetek felvételéből adódtak), illetve a film előhívásának kényes folyamatáról is szó esett – majd végre megnézhettük a remake még nem látott epizódjait is.

A Drakula halála workshop vetítése

Farkas Boglárka számára – aki az egyik epizód rendezője volt – a legnagyobb elismerést az jelentette, amikor a videómegosztó oldalukra feltöltött filmrészlet kommentszekciójában valaki feltette a kérdést, hogy ez valóban az eredeti, 1921-es, második világháborúban elveszett némafilm-e. A kedves hozzászólót pedig nem lehet hibáztatni, a felújított epizódok ugyanis valóban nagyszerűen sikerültek, a színészek némafilmkorszakot megidéző játéka, illetve a filmkép régivé ,,züllesztése’’ korhű darabokká avatták a fiatalok munkáit. Az alkotók azt is elmondták, hogy a kívánt formát sokszor a nyersanyag szándékos roncsolásával sikerült elérni (ennek köszönhető a talált filmekre utaló képi világ), majd azt is hozzátették, hogy nem ragaszkodtak mindenben a némafilmekre jellemző kameramozgásra, illetve képkeretezésre-kompozícióra, az általuk létrehozott (hibrid) filmnyelvvel ugyanis szerették volna a ma emberét is megszólítani. Dr. Blos-Jáni Melinda, némafilmszakértő (és egyben a beszélgetés moderátora) is alátámasztja, hogy a celluloid workshopon létrejött remake nem illeszthető be sem az expresszionista Drakula-vonulatba, sem a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódba.

A Drakula halála workshop beszélgetése

Lakatos Róbert ennél jóval radikálisabban fogalmaz, szerinte egyáltalán nem is kellene Drakula-filmekről beszélni a remake kapcsán (sem), hiszen Lajthay Károly filmje is inkább egy ,,ellen-Drakula’’, ugyanis jóval közelebb áll a magyar folklórban is megtalálható „halott vőlegény” hiedelemvilágához, mint a híres vámpírmítoszhoz. A beszélgetés további résztvevői – Pál Emőke színésznő, a némafilmes színjátszás szakértője, Pálffy Tibor, a Drakulát alakító színész, illetve Farkas Boglárka Angéla, a remake VII. fejezetének rendezője – a némafilmhez, illetve a feldolgozott mítoszhoz való személyes kapcsolódásaikról meséltek. Mint kiderült, ezidáig egyiküknek sem volt különösebben elmélyült a kapcsolata sem a némafilmmel, sem a Drakula-mítosszal. Lakatos Róbert a lengyel filmművészetin már diákkorában olyan operatőri etűdöket készített, melyek mentesek voltak a verbális kommunikációtól; Pálffy Tibor egy sepsiszentgyörgyi filmben egyszer egy néma karaktert alakított; Farkas Boglárka Angéla elmondta, hogy az egyetemi évei alatt sikerült beleszeretnie Buster Keaton művészetébe; Pál Emőke pedig a doktori dolgozatában kezdett el a némafilmes színjátszással foglalkozni, hozott élményeik tehát a Drakula halálában futottak össze.

A Drakula halála workshop vetítése

Pálffy Tibor kijelentette, hogy erős köteléket ápol megformált karakterével, és nem a vélt vagy valós külső hasonlóságok miatt, amiért elsősorban a szerepre is felkérték (számtalan Drakula-kép él bennünk, és nem tudhatjuk, melyik az ,,igazi’’), hanem a vérszívó transzcendens archetípusának sokrétegűsége miatt. Kiemeli, hogy számára a félelem volt a kulcs, amely hozzásegítette a figura életre keltéséhez. Ezt később példával is alátámasztja, Drakula a cselekmény folyamán ugyanis többször is mély félelmet érez: akárhányszor arra gondol, hogy kiszemeltjét bármikor elvesztheti, a grófon erős rettegés lesz úrrá. A színész ebből arra következtet, hogy Drakula végső soron nem lehet szörnyeteg.

A Drakula halála workshop vetítése

Dr. Blos-Jáni Melinda segített végül Drakula ontológiai minőségének meghatározásában, mely elmondása szerint nem más, mint félelmeink tudatalatti kikristályosodása, mely rokonságban áll a német népléleknek (a nácizmus) által elszenvedett borzalmai megtestesítőjével, Dr. Caligarival. Arról már, hogy a félelmet, iszonyatot milyen nonverbális eszközökkel jelenítették meg a kor némafilmszínészei, illetve a remake-ben Mary-t játszó Molnár Enikő, Pál Emőke mesélt. Drakula mindenkori aktualitásához érve a beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy az erotika az, ami miatt ma is szívesen nyúlunk vissza a vámpírmítoszhoz.

A celluloid-workshop aktuális epizódját a nézők soraiban ülő, a fejezetek elkészítésében részt vevő két operatőr-szakos hallgató összegezte, amikor kiemelték, hogy a celluloidra való filmezés korlátoltsága, illetve az anyag iránti alázat megszületése után sikerült átértékelniük a digitális filmezés nyújtotta lehetőségeket, illetve másképpen nézni (és látni) a képet. És ha a tisztábban látás Drakulának nem is biztosan, a nézőnek remélhetőleg azért sikerült.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller