Visszatérni tudni kell – Taylor Sheridan: Tulsa King / Tulsa királya (Paramount+)

2026. január 21.

A Tulsa királya afféle jutalomjáték Sylvester Stallone számára, Taylor Sheridannek pedig lehetőség arra, hogy a gengsztertémát abba a közegbe helyezze, amelyet – eddigi munkái alapján – legjobban ismer: a vadnyugat változóban lévő, de alapvető jellegzetességeit ma is őrző világába.

Kedvenc Brigitte Bardot-filmjeink

2026. január 14.

Az óév egyik utolsó napján, 2025. december 28-án a francia és európai mozi egyik legragyogóbb csillaga távozott. Karrierje üstököshöz volt hasonlítható.

Tengerember – Szubjektív portrékísérlet Dobai Péterről

2025. december 26.

Költő, próza- és esszéíró, filmesztéta, dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező, színész és tengerész – nem biztos, hogy sikerült felsorolni az összes hivatását. A nemrég elhunyt Dobai Péter a magyar film egyik jelentős „szürke eminenciása”, nagy idők nagy tanúja és megörökítője, akinek filmtörténetünk néhány kiemelkedő pillanatát köszönhetjük (elég csak az ő forgatókönyvéből készült Mephisto Oscar-díjára gondolnunk). Nem múlhat el úgy ez az év, hogy ne emlékeznénk meg róla.

A fák kimondhatatlan tettei – Enyedi Ildikó: Silent Friend / Csendes barát

2025. október 11.

Enyedi Ildikó új filmjéről azt szokták mondani, hogy „egy fáról szól”. Nem, nem (csak) egy fáról szól. A Csendes barát grandiózus, költői látomás, amely arra vállalkozik, ami mozgóképes eszközökkel szinte lehetetlennek látszik: megidézni a létezés elvesztett teljességét.

„A nagyváros labirintusában tekergő patkányok vagyunk” – Monory Mész András: Meteo (1990)

2025. szeptember 20.

A film, amelyet szeretnek gyakorta „a magyar Szárnyas fejvadász”-ként címkézni, kétségkívül a magyar filmtörténet egyik legkülönösebb alkotása. A Meteo egyszerre expresszív látlelet a történelmi pillanatról, amelyben született, és ihletett disztópikus jövővízió.

Álom Technicolorban – David Hinton: Made in England: The Films of Powell and Pressburger / Made in England: Powell és Pressburger filmjei

2025. július 18.

A Scorsese által narrált dokumentumfilm nemcsak mélyen személyes hangvételű főhajtás a brit mozi mára kevéssé emlegetett alkotópárosa előtt (melynek egyik tagja, mint tudjuk, magyar származású), hanem nagyon plasztikusan mutatja meg, hogyan hagyományozódik tovább a filmtörténeti örökség nemzedékről nemzedékre.

Az ügynök magánya – Arantxa Echevarría: La infiltrada / Undercover

2025. július 3.

Aki a viharosan alakuló spanyol–baszk viszony mélységeire és árnyalt bemutatására kíváncsi, annak nem feltétlenül ezt a filmet ajánlanánk, aki viszont egy rendhagyó karaktertanulmánynak is beillő, mesterien felépített, suspense-központú (kém)thrillerrel töltené az estéjét, az bátran nézze meg A beépítettet.

Bruce Lee verset ír egy kelet-európai lakótelepen – Ignas Miskinis: The Southern Chronicles / Pietinia Kronikas

2025. június 19.

Tudom, ez úgy hangzik, mint egy vicc. De nem az, bár humor van benne bőven: keserédes, nosztalgikus, ugyanakkor könyörtelenül valósághű – ahogyan láthatjuk ma a kilencvenes éveket. Ahogyan láttatja egy kortárs litván film, egy (akkoriban) tipikusnak mondható felnövéstörténeten keresztül.

Ha magyar szuperhőst akartok – Lengyel Balázs, George Mihalka: Hunyadi (Rise of the Raven)

2025. április 28.

Nemcsak Hunyadi, hanem a Hunyadi is történelmet írt, utóbbi mozgóképes értelemben. Minden idők legnagyobb költségvetésű magyar filmes produkciójának hibái részben abból fakadnak, hogy készítői mintha nem tudták volna eldönteni, a történelmi hűség és a mítoszteremtés közül melyiket válasszák. Összességében azonban elmondhatjuk, hogy ez az első olyan kortárs magyar történelmi-kosztümös opusz, amelyre nem kell úgy tekintenünk, hogy „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”.

Rock, legyen a te neved: Jim Morrison – Oliver Stone: The Doors, 1991

2025. április 19.

„Ez nem Jim Morrison, ez Oliver Stone bőrnadrágban.” Ray Manzarek billentyűs elhíresült, a rendezőt illetően nem túl hízelgő szavaiban van igazság, a Doors-film mégis azért tud mai napig kiemelkedni a zenészéletrajzok szürke sorából, mert extravagáns túlzásaival együtt egy (ellen)kulturális fenomén esszenciáját ragadja meg.