Mi fakult meg, az emlék vagy a filmszalag? A Csillagok háborúja változatai kapcsán vettük számba az utólagos manipuláció lehetséges formáit és az ahhoz fűződő viszonyunkat.
Bár a kolozsvári közönség néhány filmkoncerttel egybekötött tesztvetítés során már megismerkedhetett Lajthay Károly eltűnt némafilmjének a Sapientia EMTE filmszakos hallgatói által újragondolt remake-jével, a Lakatos Róbert vezetésével 2018 óta készülő, celluloidra forgatott vámpírfilm világpremierjére Hollandiában került sor. A Drakula halála egyik fejezetének munkatársaként nyolc napot tölthettem az 54. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon.
[Cannes 2023] A megmagyarázhatatlanul ritkán jelentkező spanyol rendező új filmje igazi remekmű a filmkészítés és -nézés, valamint az emlékezés törékeny kapcsolatáról.
A magyar film napja alkalmából az elveszett magyar Drakula-film remake-jének újabb fejezeteit mutatták be a Sapientia dísztermében május 2-án. A Lakatos Róbert által vezetett workshopról először 2018-ban hallhattunk, ekkor készült ugyanis a remake első öt fejezete. A forgatásokra akkor a Filmtett is kilátogatott, de a három évvel ezelőtti vetítésen is ott voltunk.
Lichter Péter és Máté Bori új filmje sok szempontból a korábbi munkáikban már megkezdett gondolatmenetet fűzi tovább, azok problémáihoz és kérdésfeltevéseihez tér vissza ismét, valamint bizonyos értelemben azok betetőzését is jelenti. A horror filozófiája ugyanis különös metszéspontját kínálja a Fagyott májusnak (2017) és a The Rubnak (2018), ahol az előbbi kísérletei a horrorfilmek jólismert hatásmechanizmusainak dekonstrukciójára az utóbbiban alkalmazott módszertannal, vagyis az előre kódolt, „talált” nyersanyag roncsolásán keresztüli átírásával egészül ki – továbbra is rohad a felvevőgépben valami, mondhatnánk Arany János Hamlet-fordítását kissé kitekerve.
Az egykori Országos Filmterjesztői Vállalat (RADEF) kolozsvári filmraktárának megmentésére szükséges pénzösszeg összegyűlt, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál által kezdeményezett kampány már hónapokkal ezelőtt lezajlott. Mi történt azóta a helyszínen? Mire számíthatunk a jövőben, ami a filmraktárt illeti? Roxana Tarkóval, a projekt koordinátorával meglátogattuk azt az erdélyi filmes központot, amely 10 évvel ezelőtt még filmtekercsek ezreinek adott otthont.
Száz évig volt a szem legjobb barátja, a hetedik művészet vászna, papirusza és kottája, a moziterem világűrjében a nap-vetítőgép előtt táncoló felhő, ami színessé tette az éjszakát, akkor is, ha fekete-fehér volt. A művészetet biznisszé varázsoló amerikai stúdiók mai unokái megunták, leszanálták, hogy újabb, könnyebb és olcsóbb hamisítványával vágjanak a produkciós költségekből. De ők is tudják, hogy soha a büdös életben nem lesz ugyanolyan.
