A pusztítás fenséges tárgya – Lichter Péter és Máté Bori: A horror filozófiája

2020. június 3.

Lichter Péter és Máté Bori új filmje sok szempontból a korábbi munkáikban már megkezdett gondolatmenetet fűzi tovább, azok problémáihoz és kérdésfeltevéseihez tér vissza ismét, valamint bizonyos értelemben azok betetőzését is jelenti. A horror filozófiája ugyanis különös metszéspontját kínálja a Fagyott májusnak (2017) és a The Rubnak (2018), ahol az előbbi kísérletei a horrorfilmek jólismert hatásmechanizmusainak dekonstrukciójára az utóbbiban alkalmazott módszertannal, vagyis az előre kódolt, „talált” nyersanyag roncsolásán keresztüli átírásával egészül ki – továbbra is rohad a felvevőgépben valami, mondhatnánk Arany János Hamlet-fordítását kissé kitekerve.

Az amerikai tájfestészet és tájképfilm

2017. augusztus 4.

Az 1812-es brit–amerikai háború több szempontból is sorsdöntőnek bizonyult az Egyesült Államok jövőjére nézve. A második függetlenségi háborúnak is nevezett konfliktus lezárása nemcsak az USA növekvő gazdasági függetlenségének kezdetét eredményezte, de az amerikai nacionalizmus mai formájának kialakulásában is jelentős szerepet játszott. Utóbbit segítették elő nagyban a 19. század első felében megjelenő művészeti alkotások, melyek készítői már nem pusztán európai kortársaik imitálására törekedtek, hanem tipikusan amerikai témák sajátos stílusban való feldolgozását hirdették – ilyenek voltak többek között Whitman versei, Emerson és Thoreau írásai, valamint Thomas Cole és követőinek festményei.

Határok mentén – Lichter Péter: Fagyott május

2017. május 5.

Hogy nézett volna ki az Ideglelés – The Blair Witch Project, ha James Benning rendezi? Ez a kérdés valószínűleg még az elvetemültebb filmrajongók számára sem okozott álmatlan éjszakákat (már ha egyáltalán meg is fordult bárki fejében egy ilyen gondolat), az avantgárd rövidfilmjeiről ismert Lichter Péter első egészestés mozija azonban a tájkép-film és a horror műfaji elemeinek különös keresztezésével a maga módján mégiscsak egyfajta választ kínál rá.