Miért maradnak le időnként a hősök a képről? – Celluloid képarányok

2004. november 15. – írta Csoma Zsolt

A 35 mm széles, perforált szélű cellulóz filmszalagot az Eastman Kodak cég szabadalmaztatta és használta először a fényképezőgépeiben. Az Eastman Kodak által használt formátumot 1889-ben szabványosították a filmiparban. Az idők folyamán a film színes és hangos lett, de alapvetően csak a nyersanyag kémiai összetétele változott. Ma is ezt a filmet használjuk a hagyományos fényképezőgépekben, erre forgatják a mozifilmek jelentős hányadát, és ez a filmszélesség határozta és határozza meg az 1,33:1 (vagy ha úgy tetszik 4:3) képarányt, amely a nem szélesvásznú filmek, a televízió és a számítógépes monitor képernyőjének oldalaránya.

A perforációtól a képpontig (és vissza) – Kis képformátum- és képhordozó-történet

2004. november 15. – írta Imecs Márton

A mozgókép világát sokáig a technikai lehetőségek határozták meg. Azok a képarányok, amelyek az elmúlt 150 év alatt kialakultak, két kötöttségnek vetették alá magukat: az egyik a fektetett forma, a másik a „képeslaplátás”. Ez utóbbin egy, a nyomdatechnikában meghonosodott, az aranymetszés arányaihoz közel álló 2x3-as keresztarányt értenek. Így alakultak ki azok a filmhordozóra felvitt képformátumok, amelyek a mai napig uralják a celluloid világát.

Látod a különbséget? – pixel kontra celluloid – Beszélgetés a digitális mozijövőről

2003. július 1. – írta Gyenge Zsolt

Közép-Európa akkor egyetlen digitális moziját nyitották meg Budapesten 2002. márciusában. A UCI Central Europe által üzemeltetett Palace MOM Park multiplex mozi egyik termében működik a jövő mozitechnológiája. A cég vezetői a technika mellett bemutatták a Filmtettnek a mozizás jövőjével kapcsolatos elképzeléseiket is.