Az egykori Országos Filmterjesztői Vállalat (RADEF) kolozsvári filmraktárának megmentésére szükséges pénzösszeg összegyűlt, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál által kezdeményezett kampány már hónapokkal ezelőtt lezajlott. Mi történt azóta a helyszínen? Mire számíthatunk a jövőben, ami a filmraktárt illeti? Roxana Tarkóval, a projekt koordinátorával meglátogattuk azt az erdélyi filmes központot, amely 10 évvel ezelőtt még filmtekercsek ezreinek adott otthont.
A raktárban uralkodó siralmas állapotról a sajtó 2013 második felében kezdett cikkezni, a Filmtett júniusban írt róla. 2014 márciusában, Mentsük meg a mozivásznat! névvel indították útjára azt a projektet, amely Románia régi mozihelyiségeinek, valamint filmraktárainak felújítását célozza meg. A kolozsvári Mentsük meg a filmraktárt! alprojekt lebonyolítását a helyi TIFF Ház vállalta. Közösségi támogatásoknak, valamint az UniCredit Ţiriac Bank nagyvonalú adományának köszönhetően több mint 9000 euró gyűlt össze. A terület, valamint a raktár épületének minimális rehabilitációját befejezték, és október 19-én egy kedves kis megnyitót is tartottak. A résztvevőket koncertekkel, színdarabokkal, filmvetítéssel, bűvészmutatványokkal, valamint egész napos vintage vásárral várták a szervezők.
Néhány nappal ezelőtt, a helyszínre érkezve a következő dolgokkal szembesültem: frissen bekerített és megtisztított udvar, lelakatolt kapu, egy munkásember – aki egy csomag cigarettáért cserében talán beengedett volna az udvarra pár fotó erejéig – és a felesége, akitől (állítása szerint) egy illetékes telefonszámát szereztem be.
Fél óra múlva a Facebookon nézelődtem, mielőtt felhívtam volna a telefonszám tulajdonosát, s egy üzenetben megpróbáltama TIFF Háztól is segítséget kérni. Nagyon gyorsan válaszoltak is, és megkaptam a Mentsük meg a filmraktárt! projekt koordinátorának nevét és elérhetőségét. Roxana Tarko nagyon segítőkész volt, és másnap együtt mentünk el a Majakovszkij utcába, kinyitotta nekem a kaput, és a kérdéseimre is szívesen válaszolt.
Kiderült, hogy korántsincs vége a felújításnak: a koordinátor elmondta, hogy az épületen és az azt körülvevő területen pillanatnyilag is földmérések folynak, amiknek a segítségével eldől majd, hogy melyek azok a munkálatok, valamint komolyabb restaurálások, amiket az épület megbír. Ezeket a méréseket a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem építészmérnöki karán tanuló diákok végzik. Mitöbb, ez egy kötelező tanórai projekt számukra, amire félév végén majd jegyet kapnak.
A felújítási munkálatok a tervezettnél később kezdődtek, mivel az adományokból összegyűlt pénzösszeghez csak később férhetett hozzá a projekttel foglalkozó szervezet (Asociația pentru Promovarea Filmului Românesc). Így eleinte, csupán egy 4-5 személyes csapattal jártak ki a helyszínre. Bár a polgármesteri hivatal is küldött párszor egy-egy kisebb csapatot, az ő tevékenységének minőségéről Tarko nem kívánt szót ejteni.
Lényeges változásokra csak jövő tavasszal számíthatunk, mivel a tél beálltával a lényeges munkálatokat nem lehet elkezdeni. Viszont ha minden a tervek szerint halad, néhány év múlva már látogatható lesz Románia első interaktív filmmúzeuma. Addig is a projekt fő célja az, hogy a kolozsvári művészeknek biztosítson egy olyan helyet, ahol fellépéseket, különböző színházi produkciókat, mozifilmes vetítéseket vagy akár kiállításokat tarthatnak. A terv az, hogy tavasztól minden hétvégén folytonos program legyen – tudtam meg. Egyelőre csak a terület és az épület rehabilitációja és higiénizálása történt meg. A majdani múzeum udvarán egy szerény kis játszóteret is kialakítottak. Továbbá szabadtéri találkozóhelyként, moziként vagy alkotóközpontként is működhet majd a helyiség, a hátsó épület pedig a vetítőtermet foglalja majd magába. A falrajzok elkészítésével közel 80 tehetséges önkéntes foglalkozik, akik az IMPACT Alapítványnál tevékenykednek. A használható celluloidtekercseket elraktározták, viszont nagyrészüktől sajnos meg kellett vállniuk. A raktár területén található gyümölcsfákat és füves területet is letakarították. A koordinátor szerint, amint beindulnak a tavaszi programok, függőágyakat is fel szeretnének szerelni az udvaron, azok számára, akik kikapcsolódni vagy pihenni mennek majd oda.
Arra a kérdésemre, hogy mitől lesz mindez interaktív, más, mint a hagyományos múzeumok, Roxana Tarko azt válaszolta, hogy az interaktivitás főként abban rejlik majd, hogy az idelátogatók nem csak egy kiállítást nézhetnek meg, hanem különböző rövid bemutatókon és rövid műhelyes foglalkozásokon is részt vehetnek majd, ahol többek között azt is megtudhatják, hogy például hogyan működik a filmvetítés. Valójában a régi mozifilmek világába való időutazásban lesz majd részük – ígérte.
Azt is megtudtam, hogy a filmraktár melletti épület régen irodahelységként szolgált, most pedig egy roma család lakik benne. A családdal nagyon jó viszonyba vannak a projekttel foglalkozók, Roxana Tarko szerint nincs értelme kizárni vagy eltávolítani őket: „Szomszédaink, és segítenek nekünk. Miután leültünk és megbeszéltük velük, hogy őket is be szeretnénk vonni az egészbe, nagyon segítőkészek és lelkesek voltak. Most ők is odafigyelnek arra, hogy senki ne menjen be a filmraktár területére, és ha bármi van, akkor telefonon értesítenek minket. Cserébe megengedtük nekik, hogy a gyerekek használhassák a kis játszóteret, persze ha mindenre vigyáznak.” A november 1-i halloween-eseménynek jótékonysági oldala is volt, a résztvevők adományait pedig a szomszéd család részére gyűjtötték: az összegyűlt pénzből a család háztartásához szükséges dolgokat vásárolnak meg. Tarko továbbá elmondta, fontosnak tartják azt is, hogy a környéken elő közösség megértse, hogy nincs értelme tovább rongálni és vandalizálni a filmraktárt és területét. Meg kell érteniük és tudatosítaniuk kell önmagukban, hogy mennyire és miért jó ez az újítási projekt számukra, és minden kolozsvári számára.
