„Reméltem, hogy feltámad, és elrepít” – Felméri Cecília, Lakatos Róbert: A Drakula dilemma

2015. június 11.

„Vajdahunyadnál megnézzük Drakula várát, hátha él még” – mondja egy nő a Drakula Expresszen. Előtte persze Böjte Csabát is meglátogatja. Élni tudni kell.

L. vagy Lulu – Dárday István, Szalay Györgyi: Az emigráns

2007. június 15.

A néző anélkül jön ki a moziból, hogy megtudta volna, miről szól a film. Egy „nagy író" gondolatairól? Márai műveiről, illetve a főműnek is tartott Naplóról? Arról, mit kevesellt Márai kora magyar társadalmában – s mit tartott nagyra népe irodalmában? Vagy a hétköznapjairól? Emigrációról? Magányról? Idős férfi és idős nő viszonyáról? Szerelemről? Öregedésről? Halálról? Emlékezésről? Vagy arról, hogyan lehet napló-, ill. aforizmaszerű szövegekre filmet komponálni? Hogyan kell archív felvételeket színes, játékfilmes snittekkel elegyíteni? Netán arról, mennyi ideig lehet mutatni egy mézcseppet az asztalon?

A királynők nem sírnak – Stephen Frears: The Queen / A királynő

2007. március 20.

Haldoklás teszi a színészt. Így a fáma. „Hadd lám, hogy megy neki a haldoklás.” A halálügy különben a többi érintett szereplő számára is gikszeres. Helyzetgyakorlat, tessék: hogyan fogadsz egy halálhírt.

Pavlov kutyái – A kliptechnika és az elme

2005. március 15.

A televízióbarátok és ellenlábasaik, a médiapesszimisták által kölcsönösen kialakított érvhálóba lép be az itt következő szöveg. Azt állítja, hogy a tévénézőknek tulajdonított befogadási mechanizmusok (pl. a reflektálatlan pásztázás) korántsem újkeletűek; olvasási, sőt általános megismerési szokásainkra is jellemzők.

A csend világa – Iráni filmekről

2004. június 15.

Visszafogott, de érzékelhető társadalomkritikájuk mellett ezek a filmek idealizálnak, stilizáltak, sablonokból építkeznek és példabeszéd jellegűek.