RRR, avagy a Rabiátusan Remek Rambók – S.S. Rajamouli: RRR

2023. február 14.

Bevezetés helyett elmondom, hogy amikor a kilencvenes évek derekán Indiában jártam (pontosabban a Csandígarh, Bombay Mumbai Kalkutta Kolkata, Új-Delhi, Agra ötszögben), erősen elcsodálkoztam azon, mennyi férfi járkál kézen fogva az utcán, úgy értem, párban. Meg is kérdeztem egy helyi erőt, mi az oka ennek. Mosolygott, utolérhetetlen bájjal ingatta a fejét és azt mondta: barátok. Snitt.

Forgatókönyv, kötetben. Minek is? – Köbli Norbert: Félvilág, Örök tél

2022. május 16.

Nem akartam elolvasni a Köbli Norbert forgatókönyveit tartalmazó köteteket. Gondoltam, végigmegyek pár darabon a saját szövegem megírása előtt, elég lesz az, annál is inkább, mert a filmeket ismerem. De nem ez történt. Az ok pedig Köbli írásművészete. Nem tudtam letenni a két kötetet.

András Ferenc, a „nagy generáció” mozgó(tér)képésze – Barabás Klára: Végkiárusítás – András Ferenc filmrendező

2021. november 8.

Könyv egy olyan filmrendezőről, akit legtöbben a Dögkeselyű kapcsán ismernek – pedig sokkal több van a tarsolyában.

A magyar filmművészet „láthatatlan” emberei – Magyar forgatókönyvírók I.

2019. január 15.

A nézők többsége egy filmből csak a sztárokat és esetleg a rendezőt jegyzi meg – a forgatókönyvírókat kevésbé. Ezen kíván segíteni ez a kiadvány.

Egy pimasz megasztár Japánból – Kitano Takesi-portré

2018. május 18.

Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.

Mennyi hülyeség fér el egy függetlenfilmes kalapban? – Adrian Munteanu: Răzbunarea țigăncii: pălăria fatală și nazistul / A cigányasszony bosszúja: a végzetes kalap és a náci

2017. március 29.

Őszintén bevallom: ritkán találkozni ennyire lenyűgöző címmel a filmtörténetben. Egyszerűen lángra gyújtja a képzeletet. A moziba bevonuló néző agyában egymást kergetik a képek. Egy romanő, egy kalap és egy náci interraciális szerelmi háromszöge. Vagy: a náci egy fatális kalap segítségével menti meg a cigányasszonyt a munkatábor szörnyűségei elől.

Nem ebnek való világ – Bogdan Mirică: Câini

2016. június 2.

És a román nemzeti filmművészet és -gyártás lángja ismét magasan lobog.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 4. – Tikkun; La puerta abierta / The Open Door; A peine j’ouvre les yeux; Heil; Once upon a Dream – A Journey to the Last Spaghetti Western

2016. május 31.

Három versenyfilm – bennük aligátorokkal terhelt álomképek, egy rendőrök elől nyilvánosházban rejtegetett kislány és egy tunéziai kamaszlány kalandja a titkosrendőrséggel – egy kihagyhatatlan, neonáci filmszatíra és egy szintén szórakoztató dokumentumfilm a spagettiwesternek örökségéről.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 3. – De l'ombre il y a; Gasin / The Treacherous; Free in Deed; Ha-l-Hil / Man on High Heels

2016. május 30.

Mára csupa súlyos filmélmény jutott az emberi tapasztalás perifériájáról. Bevállalósok, hajrá!

Én vagyok Drakula, avagy Blaskó úr esete a világhírrel – Lugosi Béla-portré

2015. november 20.

Lugosi Béla évtizedekre meghatározta a módot, ahogyan Drakulát alakítani lehetett a vásznon. És bár azóta több száz, ha nem több ezer színész bújt a vérgróf bőrébe, az etalon mégis a Lugosi-féle karakter maradt, amihez viszonyítani, amitől eltérni lehet, így vagy úgy. Pedig nem örült, hogy beskatulyázták az örök gonosz szerepébe.