Tarzan, a (bánsági) majomember – Johnny Weissmüller-portré

2024. június 1.

A Bánság egyik világszerte legismertebb szülötte lényegében önmagát alakította a vásznon. 120 éve született Johnny Weissmüller, Tarzan ikonikus megformálója.

Drakula gróf, más néven Lugosi Béla, az unalmas – Gyurkovics Tamás: Akcentus. Lugosi Amerikában

2023. július 8.

Az élet harc, a házasság keserves, a morfium veszélyes, a szivar büdös, a nők jönnek-mennek, a politizálás megint csak veszélyes, a hollywoodi filmipar kegyetlen, a pénz elfogy, a siker szintén. Az első Lugosi Béla-életregényről.

Álegzisztenciális álnoir – Bogdan Mirică: Boss

2023. május 3.

Egy film, amely túl hosszú, hogy szórakoztató legyen és túl rövid, hogy árthauszos.

RRR, avagy a Rabiátusan Remek Rambók – S.S. Rajamouli: RRR

2023. február 14.

Bevezetés helyett elmondom, hogy amikor a kilencvenes évek derekán Indiában jártam (pontosabban a Csandígarh, Bombay Mumbai Kalkutta Kolkata, Új-Delhi, Agra ötszögben), erősen elcsodálkoztam azon, mennyi férfi járkál kézen fogva az utcán, úgy értem, párban. Meg is kérdeztem egy helyi erőt, mi az oka ennek. Mosolygott, utolérhetetlen bájjal ingatta a fejét és azt mondta: barátok. Snitt.

Forgatókönyv, kötetben. Minek is? – Köbli Norbert: Félvilág, Örök tél

2022. május 16.

Nem akartam elolvasni a Köbli Norbert forgatókönyveit tartalmazó köteteket. Gondoltam, végigmegyek pár darabon a saját szövegem megírása előtt, elég lesz az, annál is inkább, mert a filmeket ismerem. De nem ez történt. Az ok pedig Köbli írásművészete. Nem tudtam letenni a két kötetet.

András Ferenc, a „nagy generáció” mozgó(tér)képésze – Barabás Klára: Végkiárusítás – András Ferenc filmrendező

2021. november 8.

Könyv egy olyan filmrendezőről, akit legtöbben a Dögkeselyű kapcsán ismernek – pedig sokkal több van a tarsolyában.

A magyar filmművészet „láthatatlan” emberei – Magyar forgatókönyvírók I.

2019. január 15.

A nézők többsége egy filmből csak a sztárokat és esetleg a rendezőt jegyzi meg – a forgatókönyvírókat kevésbé. Ezen kíván segíteni ez a kiadvány.

Egy pimasz megasztár Japánból – Kitano Takesi-portré

2018. május 18.

Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.

Mennyi hülyeség fér el egy függetlenfilmes kalapban? – Adrian Munteanu: Răzbunarea țigăncii: pălăria fatală și nazistul / A cigányasszony bosszúja: a végzetes kalap és a náci

2017. március 29.

Őszintén bevallom: ritkán találkozni ennyire lenyűgöző címmel a filmtörténetben. Egyszerűen lángra gyújtja a képzeletet. A moziba bevonuló néző agyában egymást kergetik a képek. Egy romanő, egy kalap és egy náci interraciális szerelmi háromszöge. Vagy: a náci egy fatális kalap segítségével menti meg a cigányasszonyt a munkatábor szörnyűségei elől.

Nem ebnek való világ – Bogdan Mirică: Câini

2016. június 2.

És a román nemzeti filmművészet és -gyártás lángja ismét magasan lobog.