Ezt láttuk a 15. TIFF-en 4. – Tikkun; La puerta abierta / The Open Door; A peine j’ouvre les yeux; Heil; Once upon a Dream – A Journey to the Last Spaghetti Western

2016. május 31.

Három versenyfilm – bennük aligátorokkal terhelt álomképek, egy rendőrök elől nyilvánosházban rejtegetett kislány és egy tunéziai kamaszlány kalandja a titkosrendőrséggel – egy kihagyhatatlan, neonáci filmszatíra és egy szintén szórakoztató dokumentumfilm a spagettiwesternek örökségéről.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 3. – De l'ombre il y a; Gasin / The Treacherous; Free in Deed; Ha-l-Hil / Man on High Heels

2016. május 30.

Mára csupa súlyos filmélmény jutott az emberi tapasztalás perifériájáról. Bevállalósok, hajrá!

Én vagyok Drakula, avagy Blaskó úr esete a világhírrel – Lugosi Béla-portré

2015. november 20.

Lugosi Béla évtizedekre meghatározta a módot, ahogyan Drakulát alakítani lehetett a vásznon. És bár azóta több száz, ha nem több ezer színész bújt a vérgróf bőrébe, az etalon mégis a Lugosi-féle karakter maradt, amihez viszonyítani, amitől eltérni lehet, így vagy úgy. Pedig nem örült, hogy beskatulyázták az örök gonosz szerepébe.

Jól indul, rosszul végződik – Sabu: Ten No Chasuke / Chasuke's Journey / Tokió felett az ég

2015. június 4.

Tudjuk: az angyalok közöttünk járnak. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Emlékszik-e valaki nyájas Olvasó Az élet csodaszépre? Frank Capra, 1947, bizony. Irtó bájos film. James Stewart (az Ember) és Henry Travers (az Angyal) utolérhetetlen kettőse láttán a néző inkább hiszi, mint nem, hogy az angyalok... És a Michaelra (Nora Ephron, 1996) emlékszik-e valaki? John Travolta, mint a részeges Mihály arkangyal, igen. Ezt a filmet nézve az ember inkább nem hiszi, hogy az angyalok... Vagy ott van Wim Wenders Berlin felett az ég című angyalfilmje. Vagy Brad Silberling Angyalok városa (1996). Jó angyalfilmek, meg rosszak.

Murnau, Ott Kolozsváron – A Tabu a 14. TIFF-en

2015. június 2.

TIFF, hétfő este, Kolozsvár, diákművelődési ház. Speckó vetítés. Vagyis ínyencségre számíthatott a néző. Meg is kapta. Ám előtte Tudor Giurgiu fesztiváligazgatónak muszáj volt elmondania, hogy a francia kultúra fényévekkel a román és egyéb országoké előtt jár. Nem kapott tapsot.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 3. – Im Keller / In The Basement; Lost in Karastan; Dyke Hard; Three Windows and a Hanging

2015. június 1.

Láttunk még morbid osztrák filmet, szatírát Karasztánról, szerethető svéd trashfilmet és igazi koszovói filmdrámát. És ma is megyünk moziba!

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 2. – Død Snø 2 / Náci zombik 2; Vie sauvage; The Look of Silence / A csend képe; Eggs / Tojások

2015. május 31.

Két norvég film is van mára, de jobban nem is különbözhetnének. Talán ha a zombik tojásból kelnének ki... Ezenkívül folytatódik a tavalyi Ölés aktusa, és került egy természetbe kivonulós film is.

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 6. – Stockholm; Csókok és gólok / La gran familia espanola / Family United; Men At Lunch; Cathedrals of Culture

2014. június 4.

Férfi-nő-macska-egér játék spanyol módra, egy nagy spanyol család és a focivébé, New York-i munkások a nagy vasrúdon és monumentális 3D-s alkotás a kultúra „katedrálisairól” – íme mai TIFF-es válogatásunk.

Önnön farkába harapó – Pró és kontra – Kim Ki-duk: Moebius

2014. június 3.

Egy, a fia nemi szervét levágó, majd azt felfaló anya; egy pénisztelensége miatt melankolikus fiú; egyönfeláldozó, kavicsok dörzsölésétől élvező apa. Dühös dél-koreai cenzorok. Két kritikus, két ellentétes vélemény a Filmtetten. Kim Ki-duk új filmje: Moebius.

Ezt láttuk a 13. TIFF-en 3. – Fekete szén, vékony jég / Black Coal Thin Ice; La Vénus à la fourrure; Vakon / Blind; 20.000 Days on Earth

2014. június 1.

A becstelen idő ellenére is dübörög tovább a TIFF, az idei Arany Medvés film mellett itt van Polanski új darabja, egy kísérletező norvég versenyfilm, valamint a jó öreg Nick Cave portréfilmje.