Ugye, hogy jobb volt a Csau-rendszerben! – Stere Gulea: Sunt o babă comunistă / Egy komcsi nyanya vagyok

Bevallom őszintén, kevés Stere Gulea-filmet láttam életemben. A Várkastély a Kárpátokban (Castelul din Carpați, 1981) című Jules Verne-adaptációra homályosan emlékszem, meg a Moromeții (1988) című Marin Preda-adaptációból is dereng valami.

Egy holokauszt-vígjáték kapcsán – Roberto Benigni: La vita e bella / Az élet szép, 1999

Talán még jó páran emlékszünk arra, amikor az 1999-es Oscar-gálán Roberto Benigni színész-rendező a székek támláin táncolt végig, hogy átvegye a legjobb idegennyelvű filmnek odaítélt szobrocskát. A film címe: Az élet szép. Témája: a holokauszt. Műfaja: vígjáték. És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra. Vígjáték a holokausztról? Nem szentségtörés ez?

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 7. – Dakujem, dobre / Köszönöm, jól!; Pura vida – The Ridge; Canavarlar Sofrasi / The Monsters' Dinner; Sound City

Szlovákiai magyarok, hegymászók, vitriolt vacsorázó párok és a Nirvana volt dobosának zenés dokumentumfilmje.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 6. – 36; Gashi Ggot / Fatal; Die Akte Aluminium / The Age of Aluminium; In-lyu-myeol-mang-bo-go-seo / Doomsday Book

A kínálat tradicionálisan színes: alumíniumos dokumentumfilmtől kezdve dél-koreai bosszúdrámáig megint van minden, de nem kell mindent megnézni.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 5. – Francine; Autoreiji: Biyondo / Outrage Beyond; Taped; Ya tozhe khochu / Me too

Félidőnél tart a TIFF, de még csak most jön a java. Balabanov utolsó munkája és a Kitano-őrület folytatása ma a terítéken.

Ezt láttuk a 12. TIFF-en 4. – Fuck For Forest; La cinquième saison / The Fifth Season; 90 minutter; Halley

A mai menü: fárasztó hippik bolygómentő akciója pornófilmekkel; szürrealista világvége-történet, amelyben nem jön el a tavasz; felháborító film erőszakról és halálról – de minek?; film egy zombiról, aki csak néz, és néz...

Ha nincs mit mondanod, inkább hallgass – Robert Redford: The Company You Keep / A hallgatás szabálya

Amikor valahol Robert Redford nevét látom, hallom, mindig beugrik a Butch Cassidy és a Sundance kölyök biciklis jelenete. Ha mást sem csinált volna emberünk egész életében, akkor is ott volna a helye a filmtörténet mérföldkövei között. Pedig rengeteg mindent csinált: 68 filmben játszott/játszik (néhány példa a fent idézetten kívül: Mezítláb a parkban, A nagy balhé, A nagy Gatsby, Az elnök emberei, A Las Vegas-i lovas, stb.), 10 filmet rendezett/rendez (első filmjéért, az 1980-as Átlagemberekért mindjárt meg is kapta a rendezői Oscart), megalapította a pályakezdő filmeseket segíteni hivatott Sundance Intézetet, satöbbi.

Zombirománc – Jonathan Levine: Warm Bodies / Eleven testek

Mottó: „Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És ami csonka itten, az egész lesz.”

Shakespeare: Rómeó és Júlia

„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 2.

Tény, hogy Sergiu Nicolaescu több mint 60 filmet rendezett hosszú-hosszú pályája során (egyes források 45 évről beszélnek), több mint 35 filmben pedig színészként is szerepelt. Az az érzésem, kevés olyan rendező van Európában, aki annyit filmezte volna saját magát, mint éppen ő – annak ellenére, hogy nem minden filmnek volt rendezője, amelyben játszott.

„Fikció” és „Valóság” határán – Sergiu Nicolaescu-portré 1.

Ami tény: 2013. január 3-án, csütörtökön a romániai média csatornáin érkezett a hír: meghalt Sergiu Nicolaescu filmrendező, színész, producer, forgatókönyvíró, vágó, operatőr, író, politikus. Az ország miniszterelnöke azonnal üzent. Ezt üzente: jobblétre szenderült Románia egyik legnagyobb kincse. Szomorú véget ért történelmünk egy fejezete. Egy olyan fejezetről beszélek, amely generációkon ívelt át, összekovácsolta a román nép szellemét, és sokkal tovább tartott, mint egy hosszan kitartott aranypillanat, ami a román filmgyártást illeti. Sergiu Nicolaescu mester halálával egy román csillag hunyt ki az égen.