Nemrég dőlt el, hogy az amerikai színész-szakszervezet (SAG-AFTRA) is hivatalosan csatlakozik az írók (WGA) által kezdeményezett, május óta tartó sztrájkhoz. Hules Endre színészt, A halálba táncoltatott lány író-rendezőjét, színész-szakszervezeti tagot kérdeztük a sztrájk részleteiről.
A SAG-AFTRA (teljes nevén Screen Actors Guild – American Federation of Television and Radio Artists) tagjai már korábban, júniusban megszavazták a sztrájkot; miért pont most indul el?
Hollywoodban a szerződések három évre szólnak. Ezek lejártakor kerülnek megbeszélésre és egyeztetésre az elmúlt három év alatt felmerülő kérdések, problémák, változások. A színészek szerződése június végén járt le, az előző szavazás csak megadta a jogot a tárgyalóknak, hogy a sztrájk fenyegetésével komolyabban tárgyalhassanak a producerekkel. Június végén meghosszabbították a tárgyalásokat július 12-ig, de nem lett jobb eredmény, ezért a tárgyalóbizottság élt az előző szavazással megadott jogával, hogy sztrájkot indítványozzon. Ezt pár óra múlva (Los Angelesben csütörtök reggel) fogják hivatalosan megszavazni.
63 éve nem állt így le az amerikai filmipar
Megszületett a hivatalos bejelentés: sztrájkba lép hollywoodi színészeket összefogó SAG-AFTRA szakszervezet, hivatalosan is a forgatókönyvírók mellé állnak a nagy film- és tévéstúdiókkal szembeni küzdelemben. 63 éve nem volt arra példa, hogy két ekkora szakszervezet sztrájkoljon egyidőben.
Mi volt az írók eredeti követeléscsomagja, és mi benne a közös azzal, amit a színészek akarhatnak?
Az elmúlt három évben két alapvető változás történt a filmiparban: 1. a streamerek a Covid-évek alatt dominanciát értek el (a mozik sokszor már hollywoodi „sikerfilmek” első hetében is panganak [lásd az új Indiana Jones katasztrofális bevételeit – a szerk.]) és 2. az AI (mesterséges intelligencia) praktikussá vált. Mindkettő lényegbevágóan érinti mind a színészeket, mind az írókat (a rendezőket kevésbé, ezért azok már megegyeztek a producerekkel).
Bővebben kifejtve: 1. A szerződések meghatározzák a színészek és írók minimális fizetését különböző munkákra. Minden új médium engedményt kér arra hivatkozva, hogy még nem profitábilis, és időre van szüksége ahhoz, hogy erőre kapjon. Miután ezt megkapja, természetesen meg akarja tartani ezeket a kedvezményeket, és ezen folyik a csata a következő szerződési tárgyaláson. Ez a streamingszolgátatókkal is így volt. Itt azonban sokkal messzemenőbbek a következmények, mert a színészek/írók jövedelmének nagyobb része nem az eredeti fizetésükből ered (aminek a nagyobb felét az ügynökök, a menedzserek, az ügyvédek, a publicisták és az adóhivatal elviszik), hanem a jogdíjakból, ami ugyanannak a projektnek a további eladásaiból (külföldre, tévére, DVD-re, streamingre stb.) származik és – a sikertől függően – akár az eredeti fizetés sokszorosa is lehet. Ezek a jogdíjak (residuals) tartják életben az alkotókat a munkák között, ami gyakran több hét, vagy hónap is lehet.
A streamereknél azonban nincs további eladás, tehát nincsenek jogdíjak sem. Ha a Netflix csinál egy filmet, az első fizetés fedezi az egész világot, és az eredeti (csökkentett) fizetés lesz minden, amit a színész vagy az író kap, ez pedig a minimális megélhetésre sem elegendő. Ezen túlmenően, a színészek elvesztik a jövedelmi minimumhoz kötött egészségügyi biztosításukat és nyugdíj-hozzájárulásukat is. Bonyolítja a képletet tehát, hogy a művészek megfelelő kompenzációt és a sikertől függő jogdíjat akarnak, a streamerek viszont nem akarják nyilvánosságra hozni a filmek nézettségét, mert az mindenféle más kérdést (és kötelezettséget) is felhozna számukra.
2. Az AI használata és használhatósága robbanásszerűen megnövekedett. Az már korábban is megtörtént, hogy statisztákat „megsokszoroztak”, és húsz emberrel megtöltöttek egy egész stadiont. Most azonban az AI megír egy tévésorozat-epizódot egy óra alatt (olvastam néhányat és borzalmasak – de ezt sajnos sok, emberek által megírtra is el lehet mondani), és korlátlanul felhasználhatja egy színész hangját és képét bármilyen új produkcióhoz. A művészek biztosítani akarják, hogy ilyen esetekben megfelelő biztosítékokat és kompenzációt kapjanak – amit persze a producerek elleneznek.
Mit jelent technikai értelemben ez a sztrájk? Sem forgatás, sem premieren való jelenlét?
A promóció szürke terület, de a legtöbb sztár ezt is a munka részének tekinti. Pl. a Tom Cruise által képviselt álláspont a tárgyalások során kivételt akart tenni a „nagyfilmek” filmszínházi promóciójával, arra hivatkozva, hogy a COVID által megtizedelt iparnak segítségre van szüksége, és ezzel a színészek jóakaratukat bizonyítanák. Ez az álláspont végül el lett vetve, és mindenféle promóció tiltott lett. (Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy Tom Cruise nem csak színész, hanem producer is, akinek a legújabb Mission: Impossible-filmje pont a sztrájkkal egyidőben jelent meg a mozikban, tehát nem volt teljesen elfogulatlan.
Előrehozták az Oppenheimer londoni premierjét a színészsztrájk miatt
A tervezettnél egy órával korábban kezdődik ma délután az Oppenheimer londoni díszbemutatója, hogy a színészek a sztrájk kezdete előtt még részt vehessenek rajta.
Ha a legutóbbi, 2007-2008-as sztrájkra visszagondolunk, milyen rövid-, illetve hosszútávú következményei lehetnek? Szakmai közvélekedés szerint az akkori írósztrájk miatt burjánoztak el az unscripted/reality-tartalmak.
Amíg a sztrájkok a szakszervezetek és a stúdiók között zajlottak, az eredmény valamiféle kompromisszum lett. Azonban a stúdiók egyre nagyobbak, és óriáströsztök részeivé lettek, amelyek bevételének csak egy töredékét érinti a szórakoztatóipar. Nem csak a bevételük, hanem az anyag-utánpótlásuk is világszinten történik, és rengeteg tartalékanyaguk van, amit bedobhatnak a sztrájk alatt. Magyarul nemcsak hogy nem szenvednek, hanem spórolnak is a produkciók leállásával, míg az alkotóknak a jövedelemkiesés valós problémákat okoz. Ez hátrányos helyzetet teremt a szakszervezetek a Dávid-Góliát harcában. Eddig minden sztrájknál veszítettünk valamit. A reality TV előretörése csak egy ilyen dolog. A hirdetők elleni sztrájkot gyakorlatilag elveszítettük, és egy sok színészt életben tartó jövedelemforrás jórészt megszűnt. Ennél a sztrájknál még nagyobbak a tétek, és potenciálisan a szakszervetek felrobbantásához vagy térdre kényszerítéséhez vezethet.
Mikor lehet vége a sztrájknak? Ha soká: jelenthet ez sok pályaelhagyó színészt?
Az a tény, hogy a producerek csak tessék-lássék tárgyalnak (az írókkal egyáltalán nem), azt sugallja, hogy a sztrájk hosszú lesz. Egyesek szerint a nyár végéig, mások szerint az év végéig is eltarthat. A legpesszimistábbak szerint a producerek nem kötnek új szerződést, és akkor szabad a gazda. Az első két esetben a pályaelhagyást nem tartom különösebben nagy veszélynek. A sztároknak van elég tartalékuk, és a színészek nagy része nem csak ebből él. És ha tisztességes szerződés jön létre, mindig megéri visszatérni. A pályaelhagyás sokkal nagyobb kérdés lesz azoknak, akik nem is sztrájkolnak: a filmek stábjainak – világosítóknak, öltöztetőknek, ácsoknak, festőknek, azaz a szakembereknek, akiktől a filmek minősége függ –, valamint a filmeket kiszolgáló iparoknak és beszállítóknak, akiknek máshol kell megtalálniuk a bevételüket. Tehát egy hosszú sztrájkon mindenki veszít – a producerek is –, de ez a multik könyvelőihez már nem jut el. Az egész anyagi követelést egyetlen stúdió-fejes fizetéséből ki lehetne fizetni, de...
Van valamiféle „büntetése” a „sztrájktörőknek”?
A sztrájktörőt elvben kizárhatják az unióból, ami azt jelentené, hogy nem szerepelhet uniós produkcióban (gyakorlatilag semmilyen fizető munkában). Ebben az esetben azonban ez nem merül fel, mert a stúdiók nem forgathatnak az unióval kötött szerződésük alapján. Tehát vagy minden színész/író szakszervezeti tag sztrájkol, vagy egyik sem. Ha nem írják alá a szerződést, a sztárokat sem kapják meg, nincs forgatás. A veszély persze az, hogy felrúgják a szerződést és akkor a szakszervezet elveszti a tárgyalóképességét és káosz lesz. Ez katasztrofális lenne az alkotók számára, és a sztrájktörés valós problémává – árulássá – válna.
Mi kell ahhoz, hogy valaki SAG-AFTRA tag legyen?
Eredetileg a SAG-be belépni gyakorlatilag lehetetlen volt. Az volt a feltétele, hogy egy SAG-produkcióban szerepeljen valaki, de nem felvételizhetett egy SAG-produkcióba, ha nem volt a SAG tagja. Az AFTRA-val és az SEG-vel (statiszták szövetsége) való egyesülés ezt megkönnyítette, és ma már statisztálással (és sok protekcióval) is be lehet jutni. Az első SAG-szerepnél azonban a producernek bizonyítania kell, hogy az adott szerepet nem tudta volna kiosztani a meglévő SAG-tagokból, és a második SAG-szerep előtt egy vaskos „beugrót” kell fizetni (azt hiszem, ez mostanában kb. 3000 dollár körül van), különben nem engedik be a stúdióba.
Mit jelent a presztízsen túl a céhtagság?
A „céh” megszabja a minimumbéreket, befizet az egészségügyi biztosításba (Amerikában nincs általános biztosítás, és az orvosok csillagászati árakat kérnek) és a nyugdíjalapba (mindkettő minimum jövedelemszinthez kötött, ami alatt semmit sem kap a tag). Ezen túl biztosítja a munkakörülményeket, a személyi biztonságot, étkezéseket, túlórát, Covid alatt a megfelelő elővigyázatosságokat, megvéd a zaklatás és a megkülönböztetések ellen stb. Nem tökéletes, de kilométerekkel jobb, mint az unió nélkül dolgozni.
Hány magyar tagról tudunk?
Ez definíció kérdése. Ha azokat számolom, akik anyanyelvi szinten beszélik a magyart, akkor talán egy tucat. Ha a magyar származásúakról, akkor ez a szám sokkal nagyobb.
Mennyire komplikálja a sztrájk a nemzetközi projekteket? Milyen nemzetközi vonatkozásokra/visszhangra lehet számítani? A brit és a lengyel forgatókönyvírók szolidaritásáról tudunk egyelőre.
Ez csak azokat a nemzetközi projekteket érinti, amiben amerikai sztárok szerepelnek, illetve hosszú távon, amit amerikai írók írnának (a már megírt könyvek a stúdiók tulajdonát képezik, tehát felhasználhatók, de a forgatás során történő átírás már nem történhet meg). Azt tudom, hogy több Budapesten forgató amerikai produkció már le is állt. Több produkció próbált az írók aktív részvétele nélkül forgatni – zavarba ejtő eredménnyel. A külföldön, külföldi színészekkel/írókkal folyó forgatásokat ez nem befolyásolja, és a Netflix például több évre visszamenőleg vásárol meg kész sorozatokat és filmeket, amiket aztán az USA-ban „újként” tud eladni. Ez is a producerek kezére játszik.
