A francia színház- és filmművészet nagy öregje. Ellenállhatatlan stílusú, szertelen komédiás, nagy formátumú akcióhős, az európai modernizmus „romantikus” korszakának gigasztárja, s mindemellett még kulturális ikon is. Művészete igézően sokszínű, szinte már kaleidoszkópszerű. „Hegyén-hátán tornyosuló összevisszaság” – ahogy Füst Milán írja. Nos, ez az összevisszaság most, a halálával végleg elrendeződött: Jean-Paul Belmondo elfoglalta méltó helyét a huszadik század legnagyobb filmszínészeinek panteonjában.
…és Viscontiról, Pasoliniről, Liliana Cavaniról, Eduardo De Filippóról, James Deanről, Sára Sándorról, Szinetár Miklósról, Cannes-ról, és arról, hogyan lett majdnem olasz színész és mit jelentett Jancsónál játszani annak idején.
Emblematikus színésze volt Andrzej Wajdának, Jancsó legrejtélyesebb figuráját játszotta, és egy időben szinte hazajárt az Oscar-gálára Daniel Olbrychski, aki Európai mozi nagykövete-díjat kapott az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon. A lengyel filmlegendával a Jancsóval közös munkáról, a Wajdának küldött jelképes pofonról, az őt magnóval követő Daniel Day-Lewisról és a magyar-lengyel filmbarátságról is beszélgettünk Miskolcon.
A kortárs japán film fenegyereke, Szono Sion, egy különleges narratív kísérlettel tér vissza a Red Post on Escher Street által. Őrült bábmesterként több tucat főszereplőt kormányoz egy film-a-filmben típusú történetben, azzal a céllal, hogy az emberi vágyak és intuíciók nyomába eredjen.
Székelyföldön, Baróton nőtt fel, Marosvásárhelyen végezte el a színészképzést, majd erdélyi és budapesti próbálkozások után Bukarestben vált sokat foglalkoztatott, elismert színésszé Téglás István, akit az elmúlt időszakban a román filmes szakma is felfedezett magának. Játszott Cristi Puiu Berlinálén díjazott új filmjében, a Malmkrogban, megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Gopo-díjat Corneliu Porumboiu A hegyek szigete (La Gomera) című filmjéért, és szerepel a 19. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) a legjobb román elsőfilm díjával kitüntetett Urma (r. Dorian Boguță) című filmben is. Bár sokáig hiába járt filmes castingokra, a színész utólag úgy gondolja, a legjobb pillanatban találtak rá ezek a szerepek.
Hosszabb filmes szünet után a Terápia című sorozatban tűnt fel az arrogáns vállalkozó, Máté szerepében, játszott a Testről és lélekről című filmben, majd a Kincsem főszerepében láthatták a magyar nézők százezrei. Bár színpadon többször alakított komikus szerepet is, mozivásznon először Bodzsár Márk szocialista vámpírvígjátékában, a Drakulics elvtársban figurázta ki a „macsó ősbunkót”. Nagy Ervinnel a film kolozsvári díszbemutatója előtt beszélgettünk, többek között arról mesélt, hogy milyen gyerekkori emlékeket hozott fel a film, miért alapmű színészeknek Ceaușescu tárgyalása, mit gondol Andy Vajnáról, és mit szeretne még szakmai szinten elérni.
Sokáig úgy érezte, megfullad az unalmas naivaszerepekben, amiket leggyakrabban ráosztottak, de mostanra kitört a szépnő skatulyából. Ascher Tamás azt mondta neki az egyetemen, hogy negyvenévesen fog szinkronba kerülni önmagával, de nem hagyta, hogy ez a mondat összetörje. Most színdarabot ír, rendszeresen forgat, és független szerelemprojektekben éli ki magát. Szávai Viktóriát legtöbben a Csak színház és más semmi sorozatból ismerik, a Filmtettfesztre pedig BÚÉK című filmjét kísérte el, ahol erdélyi kötődéseiről is beszélgettünk.
Az immár tizennyolcadik alkalommal megrendezett TIFF-en csak másodsorban izgatott a tavalyi és idei év nemzetközi filmfelhozatala, elsősorban az egykor szebb napokat és jobb filmeket látott hollywoodi színészlegenda, Nicolas Cage jelenléte vonzott Kolozsvárra május 31. és június 2. között.
Legtöbben színházból vagy a Süsüből ismerik, de mi most kevésbé ismert oldaláról, a filmes karakterszínészről és a viccpárt-alapító humoristáról kérdeztük a friss életműdíjas Bodrogi Gyulát, aki áprilisban töltötte be a 85-öt, de esze ágában sincs még visszavonulni.
