Megszületett a hivatalos bejelentés: sztrájkba lép hollywoodi színészeket összefogó SAG-AFTRA szakszervezet, hivatalosan is a forgatókönyvírók mellé állnak a nagy film- és tévéstúdiókkal szembeni küzdelemben. 63 éve nem volt arra példa, hogy két ekkora szakszervezet sztrájkoljon egyidőben.
„Egy roppant kapzsi iparág áldozatai vagyunk – fogalmazott Fran Drescher, a SAG-AFTRA elnöke a döntést bejelentő sajtótájékoztatón. – Egy adott pillanatban ki kell mondani, hogy »nem nyeljük ezt le többet«.”
A szakszervezet elnöksége tegnap esti gyűlése nyomán véglegesítette a döntést: a színészek is csatlakoznak a forgatókönyvírók tiltakozásához csütörtök éjféli kezdettel. Az első megmozdulásokat péntek reggelre szervezik, egyúttal több tízezer színész fogja felfüggeszteni a munkát a szakszervezettel kötött szerződése értelmében.
A sztrájk szabályai szerint a színészek nemcsak a forgatásokon nem jelennek meg – nem játszhatnak, énekelhetnek, bábszínészkedhetnek, narrációt sem rögzíthetnek, még trailerek készítésében sem vehetnek részt –, hanem az előkészítő munkálatokban – jelenet-, ruha-, smink- vagy kamerapróbákon – sem. A sztrájk idején a színészek nem fognak részt venni filmbemutatókon, nem adnak interjúkat még a befejezett munkáikról sem, nem mennek el díjátadókra, nem vesznek részt filmfesztiválokon, de még a közösségi médiában sem promóznak semmilyen projektet. A teljes szabályzat itt böngészhető.
A színészunió főképp a méltányosabb bérezésért és a mesterséges intelligencia használatának szabályozásáért küzd (ld. részletesebben a fenti interjúban).
A szemközti oldalon a stúdiókat képviselő produceri szövetség (The Alliance of Motion Picture and Television Producers) áll, amely azzal érvel, hogy máris soha nem látott, „történelmi” ajánlattal, a fizetések emelésével és a színészek digitális képét védő, „úttörő” jellegű javaslatokkal állt elő, a tárgyalások ugyanis már június elején elkezdődtek, és hosszabbítással folytatódtak, tegnap estig. A producerszövetség közleménye szerint „A sztrájk nyilvánvalóan nem az általunk remélt megoldás volt, hiszen a stúdiók nem működhetnek az előadók nélkül, akik életre kelthetik a tévésorozatainkat és a filmjeinket. [...] A [színész]unió sajnos olyan utat választott, ami anyagi nehézséget fog okozni számtalan embernek, aki a filmipartól függ.”
Az ajánlat valóban soha nem látott – egyúttal az előadóművészek számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan – részletekkel állt elő, mint pl. hogy a háttérszereplőkről/statisztákról készült digitális felvételek az első (fizetett) forgatási napjukon elkészüljenek, aztán a felvételek a gyártó tulajdonába kerüljenek, a mesterséges intelligencia segítségével megismételhetőek és átalakíthatóak legyenek, és ne csak az adott projekthez, hanem bármely következő projekthez, időbeli korlátozás nélkül felhasználhatóak legyenek, további tiszteletdíj kifizetése nélkül.
A színészek céhe ugyanakkor kiáll a forgatókönyvírók május eleje óta érvényesíteni próbált követelései mellett – amelyek részben szintén az AI használatának a szabályozására vonatkoznak – ilyen összefogásra mindössze egyszer volt példa a filmgyártás történetében, 63 évvel ezelőtt.
Az 1960 januárjában kezdődött forgatókönyvírói sztrájk 148 napig tartott, míg végül sikerült érvényesíteni az írók méltányos bérezésre és nyugdíjakra vonatkozó követeléseit, és azt, hogy az írók nettó bevételük 5%-át az 1960 előtt bemutatott televíziós filmekből kapják. A színészek is ugyanebben az időszakban, március 7. és április 18. között harcoltak a mozis, televíziós és reklámszerződések feltételeinek a javításáért (ekkor volt esedékes a szerződések felújítása, meghosszabbítása). A színészsztrájk ekkor nyolc nagy költségvetésű produkció leállásához vezetett, köztük volt az Elizabeth Taylor-féle Modern kaméliás hölgy (Butterfield 8, r. Daniel Mann), a Gina Lollobrigida főszereplésével készülő Menj meztelenül a világba! (Go Naked in the World, r. Charles Walters, Ranald MacDougall), valamint Jack Lemmon The Wackiest Ship in the Army és Marilyn Monroe Szeressünk! (Let's Make Love, r. George Cukor) című filmje is.