Futottak még:

- A gyilkos (The Killer, r. David Fincher)

- May December (r. Todd Haynes)

- Volt egyszer egy nyár (Aftersun, r. Charlotte Welles)

- Hat hét (r. Szakonyi Noémi Veronika)

- A tanári szoba (Das Lehrerzimmer, r. Ilker Çatak)

[Hajszállal lemaradva] A fiú és a szürke gém (The Boy and the Heron, r. Hajao Mijazaki)

„A fiú és a szürke gémet nem felejtjük vagy engedjük el egyhamar, ahogyan Mijazaki előző meséit sem. Olyan varázslatos világok tárulnak általuk elénk, amelyekben barangolva önmagunkhoz juthatunk közelebb. Ezek a világok a gyermekeknek a gyermeki lét örömét nyújtják, a felnőtteknek pedig a gyermekkor kedves emlékeit idézik fel.”

Erőss Réka: Mese életről és halálról

Előző életek (Past Lives, r. Celine Song)

„Az Előző életek nem véletlenül lett az idei év ünnepelt szerzői filmje. Mindenki számára hozzáférhető témahálója és formai érzékenysége a filmtípus iránt szkeptikusokat is könnyen meggyőzheti.”

Vigh Martin: Aki megszökik és aki marad

Barbie (r. Greta Gerwig)

„Lehet értelmesen mesélni Barbie-ról, vagy csupán tökéletes külsejű sztárok poénkodnak majd a pink díszletek és kellékek között?”

Gyöngyösi Lilla: Játssz velem! 

The Holdovers (r. Alexander Payne)

„Alexander Payne tehát újra csúcsformában van: szebb és meggyőzőbb visszatérést nem is várhattunk volna egy olyan rendezőtől, akinek valójában semmit nem kellett már bizonyítania, ehhez képest sikerült felülmúlnia még a legjobb munkáit is.”

Bárány Bence: A Jó, a Rossz és a Csúf

Megfojtott virágok (Killers of the Flower Moon, r. Martin Scorsese)

„...egy letűnőben lévő népcsoportról és kultúráról mesél, egy szintén kiveszőben lévő formában. Az efféle epikus művek a maguk hosszú játékidejével és megfontolt lépésekkel haladó cselekményépítésével manapság már éppúgy kihalóban vannak, mint a Megfojtott virágok záróképsorát jellemző pátosz és emelkedettség.”

Váró Kata Anna: Az utolsó mohikán

Tár (r. Todd Field)

„Field képes annyira általánosan és érdekesen beszélni erről a közegről, hogy az a széles, a koncerttermeket messzire elkerülő publikum számára is érthető, izgalmas legyen – a két és fél órás játékidő is elrepül. A Tár a művészvilág keménységéről, kegyetlenségéről, szürkezónáiról szól, felmutatva, hogy sokkal több itt az áldozat, mint első pillantásra látszik.”

Gyöngyösi Lilla: Szépség és szörnyeteg

Magyarázat mindenre (r. Reisz Gábor)

„A Magyarázat mindenre nemcsak Reisz Gábor eddigi legérettebb filmje, hanem annak is  pontos mementója, hogy milyen változások történtek az elmúlt években a magyar filmgyártásban.”

Vigh Martin: Te csak úgy lebegnél itt? 

A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin, r. Martin McDonagh)

„A sziget szellemei külön pikantériája, hogy Martin McDonagh úgy teszi le a voksát az emberi oldal mellett, hogy közben olyan alkotást hoz létre, amely miatt garantáltan emlékezni fog rá az utókor.”

Váró Kata Anna: Legkedvesebb ellenségem

Oppenheimer (r. Christopher Nolan)

Végül a Barbenheimer-jelenségből a szóösszetétel második tagja „nyert” a Filmtett szerzői körében, de nem kell csüggedni, ezekkel a filmekkel mindenki nyert kicsit. (Kivéve, aki nem: 2023 legnagyobb csalódásai – toplista)

„A színészi alakítások szinte kivétel nélkül elsőrangúak. Murphyt már most a jövő év nagy Oscar-várományosaként emlegetik, és egyáltalán nem véletlenül: valódi színészi mesterkurzus, amit a vásznon művel.”

Kovács Patrik: A tűzzel játszani

Egy zuhanás anatómiája (Anatomie d'une chute / Anatomy of a Fall, r. Justine Triet)

Arany Pálma mellé Ezüst Filmtett dukál :)

„A kritikusok és a közönség szívét egyaránt elnyerte Cannes-ban, mégis mindenkit meglepett az Egy zuhanás anatómiájának Arany Pálma-diadala. A szakmai közönség által nem várt, ugyanakkor korántsem érdemtelen elismerést ezúttal egy rendkívül jól megírt, feszültséggel és fordulatokkal teli, több műfajt ötvöző és remek színészi alakításokat felvonultató dráma kapta.”

Váró Kata Anna: Egy házasság élveboncolása

Babylon (r. Damien Chazelle)

Chazelle mozihoz írt keserédes ódája előtt ellenkezve-acsarogva, de végül (szinte) mindnyájan letérdeltünk. Árulkodó, hogy van, aki őszinte rajongással, van, aki punk disszenterkedésből tette toplistája élbolyába. Mindenesetre már az is nagy teljesítmény, hogy egy egész éven keresztül zakatolt bennünk a film, hiszen ne feledjük,  januárban mutatták be.

„A Babylon egyes epizódjai nyílt kritikával szembesítik a felelőtlen filmipar telhetetlenségét, görbe tükröt állítva Hollywood erkölcsi, gazdasági és művészi értelemben is elfajult működésének; máskor viszont a film a klasszikus mozivarázs szeretetéről festenek szentimentális portrét.”

Lubianker Dávid: Hollywoodi hangzavar