Egészestés dokumentumfilm tárja fel a Rust című western forgatásán 2021-ben bekövetkezett tragédia részleteit, amelyben az operatőr, a mindössze 42 éves Halyna Hutchins életét vesztette, amikor a hollywoodi sztárszínész, Alec Baldwin kellékfegyvere véletlenül elsült.

Az eset mélyen megrázta a filmes világot, hasonló szörnyűség Brandon Lee átokszerű halála óta nem kapott ekkora médiafigyelmet, noha a bulvársajtó többet foglalkozott – és foglalkozik ma is – a látványosan megtört Baldwin vegzálásával, mint a szerencsétlenség valódi áldozatával. 2021. október 21-éig elképzelhetetlennek tűnt, hogy A holló fatális véletlene – ott egy ál-lövedék ejtett halálos sebet, ami tisztázatlan körülmények között szorult bele az egyébként vaktöltényt tartalmazó tárba – megismétlődjön, ráadásul a Rust baleseténél nagyon kevesen múlott, hogy ne vesszen oda még egy ember. Joel Souza rendező-forgatókönyvíró szintén súlyosan megsérült, az ő életét viszont feltehetően az mentette meg, hogy a kérdéses golyó előtte átment Hutchins testén. A tragédia óta eltelt négy évben lezárultak a bírósági tárgyalások, a stáb leforgatta a hiányzó jeleneteket, végül tavaly a kész filmet is bemutatták, Baldwin pedig újra a Saturday Night Live-ban parádézik és egy bizarr televíziós realityben (A Baldwin család / The Baldwins) zsibbasztja a nagyközönséget népes családja mindennapjaival.

Az elhunyt operatőr közeli barátnőjének nemrég megjelent dokumentumfilmje azonban nem hagyja, hogy feledésbe merüljön a végzetes nap: Rachel Mason oknyomozói aprólékossággal fedi fel, mi minden vezetett az emberéletbe kerülő gondatlansághoz, és behatóan foglalkozik a megrázó ügy utóhatásaival is, köztük az azóta bevezetett biztonsági intézkedésekkel és a rögtönítélő közösségi média eszkalálódásával. A kronologikusan felépülő narratíva legerősebb momentumai azok, amikor a képernyőt kommentár nélkül árasztják el a káoszba fordult forgatásra érkező rendőrök testkamerás felvételei, majd a videóra rögzített kihallgatások. Érdemes figyelni például Alec Baldwin sokkosságának stációit: míg a stábtagok zokogásban törnek ki, ahogy a hatóságok először információt közölnek Hutchins állapotának súlyosságáról, addig a színész értetlenül fürkészi a többiek arcát, később meg ingerülten félbeszakítja az eljárásrendet felvázoló sheriffet, mert nem tudja, ki az a Miss Gutierrez, akivel folyamatosan egy mondatban említi őt. Hannah Gutierrez-Reed volt a Rust fegyvermestere, aki többek között azért felelt, hogy kizárólag vaktöltény kerüljön a filmben használt pisztolyokba és puskákba, vele nap mint nap személyesen találkozott Baldwin. Mason visszaemlékezése alapján a dokumentumfilmben látott archív anyagok mindegyikéről komoly etikai viták folytak, ezért különösen nehéz volt eldönteni, beillesszék-e azt a pillanatot, amikor a kihallgatást végző nyomozók elmondják a hollywoodi sztárnak, hogy Hutchins meghalt. Aztán arra jutottak, hogy a jelenet hűen tükrözi mind a tragédia felfoghatatlanságát, mind a stáb kollektív megrázkódtatását, így benne hagyták a végső vágatban.

A probléma ott kezdődik, amikor a rendező a főcímet követő érzelmes narrációjában kiemeli, hogy az ukrán származású operatőr a legjobb barátja volt, és maga Hutchins özvegye bízta meg a feladattal, hogy egy dokumentumfilm keretében tisztelegjenek az emléke előtt. Nem a személyes megközelítés a gond, éppen ellenkezőleg: néhány közös fotót és családi videót leszámítva semmivel sem kerülünk közelebb Halyna alakjához, viszont a jó operatőrről mindennél többet elárulnak a munkái, hát meséljenek akkor az általa készített filmek. Halyna Hutchins harmincnál is több független alkotást, rövidfilmet és zenei klipet fényképezett. Szuggesztív beállításai, kompozícióinak erős fény-árnyék kontrasztjai markáns stílusról tanúskodnak, ami kiemelten fontos szempont a Rusthoz hasonló zsánerfilmeknél. A western tehát komoly kiugrási lehetőséget jelentett számára, talán ezért sem tűntek baljósnak neki a forgatáson gyülekező viharfelhők.

A kameratechnikus csapat a producerek nemtörődömségét megelégelve hagyta magára a produkciót, miután süket fülekre találtak abbéli aggályaik, hogy a kellékfegyverek már a tragikus esetet megelőzően is elsültek véletlenszerűen. A stábnak így videósátor (hivatalos nevén video village, vagyis azon monitorok összessége, amelyeken a rendező, a producerek és az operatőr élőben nézhetik a forgó kamera képét) híján kellett felvennie egy zárt térben játszódó lövöldözést, ami elkerülhetetlenné tette egy alapszabály áthágását. „Akkor sem fogsz fegyvert senkire, ha a legjobb tudomásod szerint üres a tár” – vetették Baldwin szemére a habzó szájú kommentelők, ám a szerencsétlenség szomorú iróniáját az adta – amint azt az ügy harmadik vádlottja, David Halls rendezőasszisztens megjegyzi a dokumentumfilmben –, hogy Halyna mutatta meg a színésznek, hová célozzon.

Nem véletlenül kanyarodok vissza folyton a balesethez, hiszen Mason sem bírja megállni, hogy ne a tragédia okait firtassa. Hiába fekteti le a bevezetőben, hogy ez a film Halynáról/Halynának szól, ha a barátnőjét csakis annak értelmetlen halála viszonylatában képes ábrázolni. Joel Souza elkeseredetten konstatálja, hogy a kattintásvadász szalagcímekben – amelyek nyilvánvalóan Baldwinra fókuszáltak – egy ponton túl már egyáltalán nem szerepelt Hutchins neve, vagyis az áldozatot nemes egyszerűséggel kitörölték a vesztét okozó szörnyűségen csámcsogó hírekből. Holott Az utolsó felvétel szintén meg-megfeledkezik az alanyáról, ami aligha enyhíti azt a visszás érzést, hogy az operatőr csupán mellékszereplője az emlékét éltető dokumentumfilmnek. Masonék egészen Ukrajnáig utaztak, hogy megszólaltassák Halyna édesanyját, aki az interjúban kifejezi a forgatás folytatásával kapcsolatos egyetértését, mert nagyvásznon szeretné látni a lánya mesterművét. Csakhogy ebben a jelenetben sem ő számít valójában, hanem a stáb nagy port kavart döntésének a legitimálása.

Az utolsó felvétel: Tragédia a Rust forgatásán informatív és hiánypótló alkotás annak, aki az évek során elveszett a szövevényes ügy labirintusában. Az alkotók részletekbe menően fejtik vissza a halált okozó gondatlanság szálait, és legalább ilyen precizitással veszik górcső alá annak hatásait a filmiparra, a közösségi médiára és a jelenlévők életére egyaránt. A tragikusan fiatalon elhunyt Halyna Hutchinst mégsem tudják közelebb hozni a nézőhöz, mivel a személyét egy pillanatra sem merik vagy nem akarják lefejteni a felfoghatatlan végzetről. Márpedig kevés elkeserítőbb van annál, ha egy művész élettörténetében a halála a legérdekesebb.