Oldozz fel, Jack Bauer, mert vétkeztem – Barthélémy Grossmann: Father Joe

2026. október 13. – írta Rakita Vivien

Beleillett Luc Besson és Barthélémy Grossmann filmje a Velencei Filmfesztivál nívós reputációjába? Nem. Tehát megéri kihagyni? Szintén nem: a Father Joe egy elképesztően elborult trash akciófilm, ami sokkal szórakoztatóbb annál, mint ami indokolt lenne.

Konzervromantika után konzervborzongás – Michael Showalter: Verity

2026. október 11. – írta Tóth Menyhért

A Colleen Hoover regényeiből készített filmadaptációk alapvetően egyetlen dologra jók: ki lehet velük tölteni üres óráinkat, hogy aztán a minőséginek nem, de korrektnek annál inkább nevezhető kikapcsolódás után gondolkodás nélkül el is felejthessük őket. A szerzőnő romantikus drámáihoz képest némileg izgalmasabbnak tűnő alaphelyzettel jelentkező Verity című Hoover-mozi sem tud ennél többet, de – ha úgy vesszük – ez így is értékelhető teljesítmény.

Elkapni egy korszakot – Lance Oppenheim: Primetime

2026. szeptember 30. – írta Váró Kata Anna

A média világában a legjobb szándékok is a nézettségnek vannak alárendelve és ez az ezért folytatott küzdelemben semmi sem szent – ez nemcsak ma van így, hanem húsz éve is így volt, amikor a To Catch a Predator futott Amerikában.

Ki a valódi tettes? – Elizabeth Meriwether: Furious / Gyűlölet és csábítás

2026. szeptember 22. – írta Vigh Martin

Az év egyik legfelkapottabb sorozata a felszínen egy klasszikus sorozatgyilkosos történet, amelyben a nyomozó idővel nem tudja magát függetleníteni az üggyel járó érzelmi nyomástól, de hamar kiderül, hogy ezúttal sokkal direktebb a kapcsolat bűnös és bűnüldöző között. A kérdés csupán az, filmes szempontból is kiemelkedő-e Elizabeth Meriwether munkája, vagy csak a témája miatt rajonganak érte?

A Húsvét-sziget szellemei – Martin McDonagh: Wild Horse Nine / Vadló kilenc

2026. szeptember 6. – írta Lubianker Dávid

A Vadló kilenc Martin McDonagh korábbi történeteinek különösebb csavar nélküli, kendőzetlen újracsomagolása, a forgatókönyvíró-rendező azonban képes idézhető aranyköpésekben gazdag dialógusaival kárpótolni a felelevenített formulák miatti hiányérzetet. 

Keserű méz – Andrew Patterson: The Rivals of Amziah King / A mézkirály

2026. szeptember 2. – írta Buzsik Turner Kriszti

Andrew Patterson a filmkészítés végtelen és termékeny mezején virágról virágra szállt, s mindent begyűjtött, amit csak talált.

Némaság és fogd a dalom! – Potsy Ponciroli: Motor City

2026. augusztus 18. – írta Szabó R. Ádám

Nagyot nézhettek szerte a világban a szinkronrendezők, amikor megérkezett hozzájuk a Motor City szövegkönyve. A film 108 perce alatt ugyanis jó, ha öt tőmondat elhangzik – mert itt minden a képekről, a zenéről és a hangulatról szól, s szerencsére mindez egy pillanatig sem unalmas.

Variációk egy rablásra – Daniel Roher: Tuner / A zongorahangoló

2026. július 13. – írta Siklódi Lehel

A zongorahangoló a heistfilmek fordulatait ötvözné a klasszikus zenét vezérmotívumként használó szerzői elképzelésekkel, de minimális kockázatvállalása miatt a nagy összeborulás már idejekorán meghiúsul.

Tiszta szívvel – Uwe Boll: Citizen Vigilante

2026. július 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Ha a filmet követő botrány izgalmasabb, mint a film szinopszisa, az máris rossz ómen. S ha a film rendezőjét Uwe Bollnak hívják, akkor már készen is van a katasztrófa. Az „egyenesen DVD-re” és az „egyenesen streamingre” után itt van az „egyenesen Twitterre” készült filmek kora.

Ballonkabát és pókháló – Oren Uziel, Steve Lightfoot: Spider-Noir / A Pók: Noir

2026. június 23. – írta Szabó R. Ádám

Valahol lenyűgöző, hogy a szuperhősfilm műfaja ennyi év után is képes meglepetéseket okozni, és nemcsak a negatív fajtából. Pedig azt gondolhatnánk, hogy mostanra minden elmesélésre érdemes történet vászonra vagy képernyőre került már, hogy a film és képregény keresztezése már sem sztori szintjén, sem pedig vizuális értelemben nem tud már újat mondani. Aztán jön a legkevésbé valószínű forrás, és a feje tetejére állítja ezt a feltételezést.