Futottak még (avagy nem is futottak):

- Az almafa virága (r. Szűcs Dóra)

- Beau Is Afraid / Amitől félünk (r. Ari Aster)

- Hadik (r. Szikora János); más kurzusfilmek

- Renfield (r. Chris McKay)

- Michelle Yeoh legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díja (ez a díj a Cate Blanchetté volt!)

- Lezáratlan filmek, kettéosztott finálék

- The Killer / A gyilkos (r. David Fincher)

The Idol (r. Sam Levinson)

„Az idol vakmerő vállalkozás (volt). Már forgatókönyvként is nehezen lenne szerethető, cinikus alapötletét pedig az elkészült mozgóképnek sem sikerült befogadhatóbbá tennie.”

Huszár Dániel: Ahogy ne

A sztrájk és következményei

Ugyan a hollywoodi színészek és írók sztrájkja véget ért szeptemberben, illetve novemberben, és elvileg sikerült korrekt megállapodásra jutniuk a producerekkel, illetve a stúdiókkal, a munkabeszüntetés következményeinek nagyszrésze csak ezután fog a felszínre kerülni elnapolt bemutatókban, szüneteltetett vagy teljesen abbahagyott forgatásokban. A legsúlyosabbak azonban épp a panaszok, amiket megfogalmaztak az alkotók, és elvileg orvosoltak ugyan, de fejünket tennék rá, hogy nincs még vége, sőt: az AI által segített tartalomgyártásról a még rizikókerülőbb streamingfutószalagig a jövő eléggé sötétnek tűnik, ami a filmművészetet illeti.

A sztrájkról szóló híreink, anyagaink ide kattintva érhetőek el.

David Zaslav további ámokfutása / az amerikai stúdiórendszer állapota

A Warner Bros. Discovery konglomerátum vezetősége tovább folytatja a pusztítást: már bemutatott filmeket és sorozatokat tüntetnek el a streamingszolgáltatásukról; elkészült alkotásokat raknak a fiókba; a klasszikus filmeket sugárzó TCM-et kis kinyírnák; árverezik a Warner hatalmas hangarchívumának egy részét – és ez csak a jéghegy nálunk is látható csúcsa, ki tudja, mi zajlik még a háttérben. Filmrajongókak mindig rosszul esik azzal szembesülni, hogy ami nekünk művészet, műalkotás, az a CEO-k számára csak könyvelési tétel. Még aggasztóbb, hogy a Warner és a Paramount az egyesülést fontolgatja. Ha valami nem tesz jót a kreativitásnak, akkor az az effajta konszolidáció és az ezzel létrejövő oligopóliumok.

Az Inkubátor Program bizonytalanná tétele

A leendő elsőfilmesek debütfilmjeihez apró, de annál fontosabb kezdőtőkét biztosító Inkubátor Program a Vajna-éra egyik (ha nem a) legjobb vívmánya volt. Az utóbbi időben meginogni tűnik a program stabilitása, jövője veszélybe kerülni látszik. Hatalmas érvágás lenne a fiatal magyar film(esek)nek.

„Az egész Marvel” / „hogy még mindig vannak szuperhősfilmek” / A Hangya és a Darázs: Kvantumánia

Az Aquaman évvégi hasasa csak a hab tetején virító cseresznye volt a szuperhősfilmek halálát ünneplő tortán. Ennek ellenére még mindig készülnek. Igaz, a DCU mellett a Marvel is alaposan megtorpant, az őt birtokló Disney pedig mérgezett egérként válságforgatókönyvekben gondolkozik. Nem tudjuk sajnálni.

Bizonyos filmek kimaradása a hazai forgalmazásból / jelentős késéssel történő bemutatók / bemutatók torlódása

Ugyan a kovid okozta szárazság már rég a múlté, bizonyos rizikósabb alkotások valószínűleg örökre el fogják kerülni a romániai, illetve a magyarországi mozikat, jelentős fesztiválszerepléseik vagy díjak ellenére is. Ha pedig el is jutnak a mozikba, nem tudnak elég nézőt összeszedni, hiszen már régesrég meg lehet nézni őket torrenten. Ennek néha az ellenpéldája is igaz, de hasonlóan bosszantó: amikor túl sok premier van egyszerre a mozikban. Az egyébként erősen foghíjas romániai mozihálózat például az idei év végén rekordmennyiségű bemutatóval kecsegtetett... volna, hiszen így egy-egy filmnek mindössze egy-két, a moziműsor legfurább időpontjaiba száműzött vetítésen kellett volna bebizonyítania, hogy mit tud.

Cicaverzum (r. Szeleczki Rozália)

„A fekete kandúrral szövődő kapcsolat a szituáció irrealitásán kívül kizárólag a romantikus komédiák műfajának sokadszor ismételt sémáit kínálja.”

Lubianker Dávid: Ásó, kapa, macskaland

„Barbenheimer”

Legyünk becsületesek: a legtöbben az Oppenheimert, illetve a Barbie-t jelölték meg csalódásnak – de volt pár Filmtett-szerző, aki csak így, a Barbenheimert tüntette fel a csalódás-listán. Úgyhogy ha már a forgalmazás spin doctorjai is ilyen sikeresen egymásnak eresztették a két filmet a mozikban, ezen a listán is így tesszük.

A jelenségről, illetve a két filmről bővebben itt írtunk.

Killers of the Flower Moon / Megfojtott virágok (r. Martin Scorsese)

Ha lesz valaha barátságos mérkőzés a Filmtett szerzői között, akkor ennek a filmnek a rajongói, illetve a fitymálói között fog zajlani.

„Scorsese az utolsó mohikánok egyikeként továbbra is kitartóan úszik a mozikban diadalmaskodó multiverzumok és a sorozatnarratívák diktálta árral szemben: mesterművében az amerikai mozi fénykorát idéző módon ötvözi a tartalmat a formával, mintegy megkoronázva eddigi életművét.”

Váró Kata Anna: Az utolsó mohikán

Napóleon (r. Ridley Scott)

Lehet, hogy inkább rá kellett volna hagyni Spielbergre, hogy forgassa le a Kubrick-forgatókönyvet...

„Phoenix kiváló színész, csakhogy Napóleont sajnos ugyanúgy játssza, mint az összes karakterét az elmúlt öt-hat évben: félőrült különcöt, hóbortos és gyermeteg csodabogarat farag a briliáns hódítóból.”

Kovács Patrik: A brit Spielberg és a mélynövésű korzikai