A Cicaverzum abszurd szerelmi premisszája szerint egy fiatal nő beleszeret újdonsült szomszédja házikedvencébe. A fekete kandúrral szövődő kapcsolat azonban a szituáció irrealitásán kívül kizárólag a romantikus komédiák műfajának sokadszor ismételt sémáit kínálja.
Fáni (Törőcsik Franciska) boldogtalan a szerelemben, mivel apja elvesztésének gyerekkori traumája miatt ahányszor csak találkozik valakivel, aki szimpatikus számára, mindig az illető haláláról kezd vizionálni. Élete mégis hatalmas fordulatot vesz, amikor új kollégája, Mihály (Polgár Csaba) a szomszédba költözik. Fáni ugyanis azonnal beleszeret a férfi (Patkós Márton hangján megszólaló) macskájába. A cica mondandóját ugyanakkor kizárólag a nő képes megérteni, így a különös kapcsolat teljesen felforgatja Fáni korábban megszokott életét. Hamarosan a családja, a kollégái és a legjobb barátnője is más szemmel tekintenek rá, miközben a szerelmi bonyodalmak is egyre csak fokozódnak.
Szeleczki Rozália első nagyjátékfilmje a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával készült, melynek célja a pályakezdő filmesek segítése. A Cicaverzum mindazonáltal magába foglalja forgatókönyvíró rendezője korábbi rövidfilmjeinek tematikáit: a Csodapunci fiatal hősnőjének mágiával átszőtt szerelmi kálváriája Fáni különös romantikus megpróbáltatásaiban köszön vissza, a Rozgonyiné női főszereplője épp úgy volt kénytelen a túlélésért küzdeni egy csupa férfiakból álló társaságban, ahogy Fáni próbál érvényesülni tesztoszterontól túltengő munkahelyén, a rocksztár apuka és kislánya közötti kapcsolatot bemutató Mióta velem jár pedig egyértelműen inspirálta Fáni szintén rockzenész apjához fűződő viszonyát. A Cicaverzum mégsem csupán egyszerű összeollózása a rendező korábbi alkotásainak, a film a magyar mágikus realizmust képviselő produkciók hullámába illeszkedve folytatja az olyan ötletesen bizarr szerelmi történetek sorát, mint a Liza, a rókatündér, az Átjáróház vagy a Zanox – Kockázatok és mellékhatások.
A magyar filmkultúra hosszú ideig a szerzői műveket részesítette előnyben, az ezredforduló utáni időszaktól kezdve azonban egyre nagyobb számban készültek a különböző zsánereket képviselő produkciók. Különösen a második világháború előtti időszak műfaji hagyományait felelevenítő romantikus vígjátékok lettek ismét népszerűek. Nem véletlen, hogy az újszerű stílust képviselő mágikus realista hullám darabjai a hazai kontextusban nagyobb közönségfilmes tradícióval bíró romkomok alapjaira építenek, mely megszokott struktúrákat rendhagyó módon fantasztikummal – jellemzően szerzői látásmóddal kiegészítve – formálják át. A filmek realizmusigénye ugyanakkor többnyire olyan nemzetspecifikus kulturális sajátosságokban fejeződik ki, mint az ismert helyszínek, a típuskarakterek vagy a mindennapi szokások és tárgyi elemek. Az alkalmazott fantasztikum ráadásul rendszerint a népmesei hagyományokat idézi fel.
A Cicaverzumban szintén fontos szerephez jut a nosztalgia, többek között egy emlékeket idéző régi művelődési ház romos épületén vagy a VHS-kazettáról visszajátszott egykori fellépések dohos hangulatán keresztül. A beszélő állat, a három idős hölgy – Fáni anyja (Udvaros Dorottya), nagymamája (Tordai Teri) és egy barátnőjük (Martin Márta) – alkotta boszorkánytrió, valamint a lucaszékhez kötődő varázslat pedig megszokott meseelemeket elevenítenek fel. Azonban ahogy Fáni életét tönkreteszi az elhunyt apja szelleméhez és a múlthoz való görcsös ragaszkodás, úgy válik a különös alapötletét konzervatívan megvalósító film is a konvencionális romantikus komédiák sablonnarratívájává. A Cicaverzum egyetlen újítása, hogy a szomszéd jófiúval, Mihállyal szemben álló macsó csábító szerepét egy macskára osztja. A nő ugyanis kicsapongó zenész apját látja viszont a gengszterrappernek készülő cicában, aki toxikus maszkulinitásával, elnyomó viselkedésével és hűtlenségével folyamatosan csak kihasználja választottját. A szerelmi kálvária pedig olyan további klisékkel egészül ki, mint a családi ebéd – a fekete (macska) partnerrel szemben – közel sem elfogadó közege, az oltárnál faképnél hagyott menyasszony esküvői jelenete, az állásvesztéssel és eladósodással járó mélypont, majd a késői rádöbbenés az igaz szerelemre és az éppen külföldre költöző választott utáni rohanás.
Ezek a sokadszor látott momentumok mindazonáltal végtelenül erőltetettnek és mesterkéltnek hatnak. Fáni főnökének (Alföldi Róbert) szójátékai és a kollégák eltúlzott reakciói, valamint az influenszer barátnő (Csobot Adél) karikaturisztikusan direkt törekvései sokkal inkább kínosak, mintsem humorosak. A legsemmitmondóbb szereplők pedig pont a főszereplő pár, akik egymásra találásáért kellene izgulnia a nézőknek. Mihály karaktere teljesen jellegtelen, kizárólag a társtaláláshoz elengedhetetlen biodíszletként funkcionál, Fáni pedig határozatlansága miatt inkább csak sodródik az eseményekkel – így az érzelmi motivációk kifejtetlensége miatt a szerelmi kapcsolat az anyagi szál miatt gazdasági közösségnek érződik. A lezárás ráadásul már-már propagandisztikus jelleget ölt, amikor a külföldi karrier helyett a régi művház közösségi terének renoválása kerül előtérbe.
Noha a történet korábban a továbblépés és a múlt elengedésének szükségességére hívta fel a figyelmet, a szerelmesek végül a felújítási munkálatokon keresztül mégis a tradíciók újraélésében találják meg a boldogságot. Kár, hogy ehhez képest a Cicaverzum készítőinek a próbálkozások ellenére sem sikerült érdemben megújítaniuk a romantikus komédiák hagyományos műfajjegyeit.
