A főnököm lánya (My Boss's Daughter, 2003, r. David Zucker)

Emlékszünk még Ashton Kutcherre? A kétezres évek közepén ő volt a következő Nagy Szívtipró, nemhiába próbálták meg minden második romkomba beletuszkolni. Ebben a filmben – ahogy a meglehetősen árulkodó címből is rögtön kiderül – a főnöke lányát (Tara Reid, na rá emlékszünk még?) kell bébiszittelnie. Ami nem derül ki a címből, hogy van a filmben bekokainozott bagoly meg egyéb borzalmas dolgok – mintha kamaszfiúk írták volna. Be is gereblyézett magának szépen három Razzie-, azaz Arany Málna-nevezést.

A kabalapasi (Good Luck Chuck, 2007, r. Mark Helfrich)

Emlékszünk még Jessica Albára? Nem volt rossz színésznő... de jó sem. Tökéletes párra lelt tehát Dane Cook személyében, aki nem volt jó színész, de legalább stand up komikusból lett rossz színész. Nagyjából mindketten eltűntek, ez a film viszont sajnos még ott bizsereg a kollektív retinánkon.

Hullámhegy (Swept Away, 2002, r. Guy Ritchie)

Emlékszünk még Madonnára? Hát hogyne emlékeznénk, nemrég tért vissza múmiaként... huszonvalami évvel ezelőtt viszont Guy Ritchie neje volt, aki kapott az alkalmon, és becastingolta az asszonyt egy hetvenes évekbeli remek Lina Wertmüller-film modern remake-jébe, létrehozva mindkettejük karrierjének mélypontját. Nem baj, innen szép nyerni!

Ő a megoldás (All About Steve, 2009, r. Phil Traill)

Emlékszünk még Sandra Bullockra? Nincs amiért ne emlékeznénk, nemrég ismét romkommal próbálkozott, és ennél a filmjénél – melynek poénjait egy rozsdás káposztasarvaló géppel írták – sokkal jobb lett. Ami lássuk be, nem nagy truváj. Amit viszont meg kell adni Sandrának, hogy iszonyatosan jófej: elment az Arany Málna-díjkiosztóra, megköszönte a díjat (legrosszabb színésznő!), és DVD-ket osztogatott a közönség tagjainak.

Férjhez mész, mert azt mondtam (Because I Said So, 2007, r. Michael Lehmann)

Emlékszünk még Diane Keatonre? Bizony, az Annie Hall színésznőjének is voltak (és vannak) ballépései. Mint ez a film. Mai szóhasználattal toxikusnak hívhatnánk ezt a fajta anyáskodást: a Keaton karaktere megpróbálja a lányát (akit... fogózz meg... Milly Wildernek hívnak a filmben) a helyes útra terelni a pasiválasztásnál. Ma csak lenézést, cringe-szemforgatást, akkor még romkomot érdemelt a téma.

Love Guru (2008, r. Marco Schnabel)

Emlékszünk még Mike Myersre? Elnézést kérünk, hogy pont ma juttattuk eszedbe, kedves olvasó :( Hagyjuk is ezt a filmet a fenébe, inkább egy vicces trivia: Marco Schnabel rendezőnek ez az egyetlen filmje ebben a szerepkörben. Miután a producerek lecserélték egy film forgatása közben egy másik rendezőre, úgy tűnt, hogy vége a karrierjének. Myers second unitosként találkozott vele az Austin Powers forgatásán, úgy hívta meg eme filmje rendezői székébe. Ez a film volt Schnabel Utolsó Esélye. Ezt hozta ki belőle...

Gengszterrománc (Gigli, 2003, r. Martin Brest)

Emlékszünk még az Egy asszony illata rendezőjére? Bizony, a nyolcvanas-kilencvenes években Martin Brest roppant jó névnek számított. Egészen 2003-ig, amikor a Gigli lett a (modern) filmtörténet egyik legnagyobb bukása, az ötvenmilkós büdzsének egy tizedét sem tudta összevakarni. Lopez és Affleck még fel tudtak állni ezután, a rendező többé nem...

9 és fél randi (2008, r. Sas Tamás)

Emlékszünk még a magyar Uwe Bollra? Ez a film egy büszke emlékeztető, hogy a magyar filmgyártás nemcsak a legjobb filmek versenyeiben képes remek alkotásokat indítani, hanem vannak itt Arany Málnát (vagy még azt sem) érdemlő alkotások is bőven. Sőt, akadnak még kihívói a magyar palettán is...

Rád vagyok kattanva (Down to You, 2000, r. Kris Isacsson)

Emlékszünk még Freddie Prinze juniorra? No és Julia Stilesre? Nem baj. Mi sem.

(Elképesztő, de csak a toplista összeállítása után esett le a tantusz: ezek a filmek mind a kétezres években készültek. Sötét évtized volt, bizony.)

A dögös és a dög (The Hottie & the Nottie, 2008, r. Tom Putnam)

Emlékszünk még Paris Hiltonra? Bizony, az ős-influenszer egykoron még színésznőként is próbált dobbantani, mielőtt rájött volna, hogy elég, ha „önmagát játssza”. Ebben a filmben a csúnya barátnőjének próbál pasast szerezni úgy, hogy egy másik pasast használ kerítőnek. Nos, vannak horrorfilmek, amelyek akaratukon kívül viccesek – ez a komédia akaratán kívül horrorisztikus. A Mechanikus narancs kortárs remake-jében ezt a filmet vetítenék végtelen loopban az erőszakkal kifeszített szemű főhősnek.