Ajánló | Korona-lapszemle: Filmvilág, Korunk, Apertúra Ajánló | Korona-lapszemle: Filmvilág, Korunk, Apertúra

Maradj otthon, nézzél tévét?

Korona-lapszemle: Filmvilág, Korunk, Apertúra

Alig találni olyan művészeti-kulturális folyóiratot, amely tematikus lapszám vagy blokk formájában ne reflektált volna a járványidőszak és karantén-állapot kihívásaira, jellemző problémáira. A koronavírus-járvány kitörése világszinten felkészületlenül ért minden jelentős szektort, mégis felmerül a kérdés: mennyire érintett ebben a filmes közeg? Elvégre a jól ismert streamingszolgáltatók egyre növekvő népszerűségnek örvendenek,1 és biztos akad adaptálandó alapanyag és narratív kontextus még jó pár évig a jövő forgatókönyvírói számára. Nyilvánvalóan komplexebb jelenség ennél a COVID-sújtotta filmes élet, árnyaltsága három friss folyóirat tematikus lapszámából rajzolódik ki: az Apertúra őszi száma, valamint a Filmvilág és Korunk januári számai.

A felsorolt lapok közül az Apertúra őszi száma foglalkozik legbetekintőbben a járvány társadalomtudományi, valamint filmes múltjával és jelenével. A történtek megértéséhez mindhárom lap jól ismert precedensek mentén határozza meg emberiség és járványhelyzet kontra- vagy néha produktív viszonyát, gyakori allegorikus példa így a szinte jubiláló spanyolnátha, az AIDS vagy a pestisjárvány. Hasonlóan a Prae őszi Ragály-számához (amelyre hivatkozik is), az Apertúra Roberto Esposito immunitas/communitas kettősét vizsgáló elméletével indít (Horváth Csaba fordításában), amely feltűnik több társadalomtudományi és filmesztétikai írásban egyaránt. Mindenképp figyelemre méltó Nemes Z. Márió Vírussá-válás. A karanténszubjektum médiaantropológiája biopolitika és pszichopolitika kontextusában című tanulmánya, amely a két jelenség visszacsatolási hurokrendszereit térképezi fel az úgynevezett okoshatalom működésében. Elsősorban Steven Soderbergh Fertőzés című filmjének újrafelfedezését hozza fel példaként, továbbá részletesen elemzi a found footage-filmek előretörését, közös jellemvonásaikat a mockumentarykhoz (amelyek a Death to 2020 című áldokumentumfilm-álkomédia után ismét reneszánszukat élhetik). Viralitás és medialitás összekapcsolását illetően az Unfriended és a Host című horrordrámákat veti össze röviden, megemlítve pár ismertebb viralitás-tematikájú horrorfilmet (ilyen például a japán Ringu-trilógia, amely Orosdy Dániel vírusfilm-szemléjében is feltűnik).

Orosdy Dániel Vírusfilmek: egy ki- és átalakulóban lévő műfaji kategória vizsgálata című tanulmánya nagyobb volumenű filmanyagot vet górcső alá a vírusfilmeket tematizáló hiányos magyar nyelvű szakírásokra hivatkozva (amelyek rendszerint a viral video műfajával keverik a vírusfilm műfaját). Orosdy kronologikus vizsgálatában ismerteti a vírusfilmek genealógiáját (egészen a némafilmekig, majd az ’50–’60-as évek minőségi robbanásáig visszamenően), és kijelöl pár alapvető szempontot, amelyeket mentén a populáris és művészfilmek megközelíthetők. Mindezeket pár vaskalaposabb elemzési séma követi (aprólékos tárgy-, téma- és toposzelemzés), különös tekintettel a horrorműfajra, zombifilmekre és kvázi-zombifilmekre, valamint az esetleges párhuzamokra a koronavírussal. Glózer Rita Mémek: a világjárvány médiarítusai című kutatásában elsősorban a magyar közösségi oldalakon terjedő mémeket vizsgálja (ezek többnyire gag vagy idegennyelvről fordított mém). Az általa válogatott példák egy apró szegmensét képezik csupán a filmes rekontextualizációk, mégis érdekes vizsgálati irányt képezne az, ahogy épp a filmmémek, kiragadva eredeti kontextusukból, önálló narratívát és kultuszt teremtenek. Különösen fontos lehet ez a pandémiában, amely még inkább felvirágoztatta a mémkultúrát, és annak fontos terapeutikus hatását egy izolációba kényszerült társadalomban (ahogy azt Glózer Rita is kihangsúlyozza írása végszójában).

A Filmvilág sokkal konkrétabb esettanulmányokat sorakoztat fel Mozik karanténban című tematikus blokkjában. Varró Attila A hegy Mohamedhez című írásának kissé pesszimista premisszája az, hogy a mozik (vírusanalógiában: „legyengülő szervezetek”) hanyatlása korántsem a koronavírusjárvánnyal kezdődött. Precedensként ő is a spanyolnáthát említi meg, amely elsősorban a független mozik már érezhető hanyatlását gyorsította fel. E hanyatláshoz többek között hozzájárult a block booking gyakorlata, a multiplex-mozik térhódítása, az egyre változó nézői igények (a sorozat győzelme a hagyományos mozifilmformátum felett), és az ezeket kiszolgáló streamingszolgáltatók, amelyek sorra felvásárolták az amerikai moziláncokat. Tökéletesen példázza mindezt a Tenet várható anyagi kudarca (erdélyi lapok közül a Várad legújabb számának2 Tenet-kritikájában Nagy Orsolya reflektál pár mondatban erre a jelenségre). Soós Tamás Dénes Csődközelben című cikke már bizakodóbban szemléli a járványügyi mozihelyzetet, így elsősorban alternatívákat térképez fel, nem hanyatlástörténeteket. Ugyan Soós is a Tenet-kísérlet módszeres elemzésével indít, elemzési fókuszát átvezeti a magyar mozik helyzetére, illetve azok lehetséges fennmaradási alternatíváira. Példaként az aktívabb közönségszervezést említi meg (feltéve, hogy a mozik nyitva lehetnek, és célközönségük nem tartozik a veszélyeztetettebb korosztályba), de ismét felmerül a „mentőövet jelentő” streaming mint opció (ebben a sikeresebb magyar projektek közé sorolja Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjét, amely premier-szinten kizárólag a Vimeo videómegosztón debütált, valamint a Budapest Film Távmozi-szolgáltatását).

A streamingszolgáltatások monopóliuma jól láthatóan kirajzolódik a Korunk januári tematikus lapszámának repertoárján is, amely Tévé – készüléken túl címmel több streamelhető sorozatról tárgyal, mint hagyományos tévéjelenségekről. Gálik Mihály tanulmánya lineárisan levezeti a televíziós szokások és piaci modellek időbeli változását: kezdve a konvencionális, korlátozott televíziótól egészen addig, amíg mindezt egy autonóm, más piaci-televíziós logikán alapuló médiafogyasztási forma szorította ki. Mészáros Ferencz ezt a piaci logikát tárja fel Streaming a médiaflow célkeresztjében című írásában, amelyben a médiaflow tudatos eszközölését vizsgálja Csíkszentmihályi flow-elméletének alapján. Elemzésének tárgyául három mainstream Netflix-sorozatot (Stranger Things, House of Cards, Orange Is the New Black) választott, lezárásképp pedig felhívja a figyelmet a médiaflow további változataira, az interaktív flowra3 vagy az egyre népszerűbbé váló transmedia flowra (különálló filmek vagy sorozatok „univerzumon belüli összekapcsolásából”, a transmedia storytellingből adódó médiaflow-élmény). Ugyancsak streaming-sorozatokról ír Makkai Anna Júlia az ugyancsak egyre népszerűbb true-crime kapcsán (Don’t F**k with Cats: Hunting an Internet-Killer), György Evelin (The Handmaid’s Tale – A szolgálólány meséje) és Bátori Anna (Dark). A televíziózás komplexitásáról (legyen szó a „hagyományos” kábeltévés közvetítésről vagy internetalapú riválisáról), annak működési elveiről és koncepcióiról Keszeg Anna ír Mi van a tévé(m)ben? Narratíva és algoritmus a kortárs televízióban című tanulmányában.

A Korunk januári számát jól láthatóan a Netflix-óriás saját gyártású vagy megvásárolt sorozatai dominálták (egyedüli kivételként A szolgálólány meséje tűnik ki a válogatásból, amelyet egy másik vezető szolgáltató, az HBO közvetít). Ehhez mérten már nem csupán az kérdéses, hogy miképp reagál a hagyományos mozi-, film- és médiaközeg a koronavírusjárvány korlátozásaira, hanem az is, hogyan tudják ezek visszaszerezni a nézői figyelem akár egy töredékét is a világszintű kényszerotthonléttől egyre csak profitáló streaming-monopóliumoktól.


1 Koi Tamás: Már népszerűbb itthon a streaming, mint a torrent. HWSW, 2020. október 7. https://www.hwsw.hu/hirek/62375/online-letoltes-streaming-video-fogyasztas-statisztika-felmeres.html

2 Nagy Orsolya: Vagy jön, vagy megy, vagy valami – Christopher Nolan: Tenet = Várad 2020/11, 92–94.

3 Erre találó, bár kevésbé jól sikerült példa lehet a Black Mirror: Bandersnatch című interaktív nagyjátékfilm.

Film a pandémia korában című dossziénkból:

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg