Beszámoló | 19. TIFF-megnyitó Beszámoló | 19. TIFF-megnyitó

Nosztalgia, visszafogottság és maszkvakargatás

19. TIFF-megnyitó

Péntek este megnyitották (vagy megnyílt – szempont kérdése is) a nagykorúsodás utáni első TIFF-et, ami egyben a koronavírus-járvány utáni (vagy inkább közbeni – sajnos, nem szempont kérdése) Románia első nagyobb szabású kulturális rendezvénye. Bizakodás és óvatosság, kéz a kézben.

Már a Főtér felé közeledve látszott, hogy ez a szokásosnál kisebb, családiasabb TIFF lesz: az ilyenkor általában a vörös szőnyegen vagy körülötte lebzselő siserehad most néhány maszkos emberre korlátozódott, a Mátyás király jobboldalán köztérfoglaló vendéglők teraszain több ember ücsörgött, mint amennyien a bejárat előtt tolongtak. Kevesebb film, kevesebb külföldi meghívott, kevesebb ülőhely. A szervezők is előre szóltak: a jegyek rég elfogytak, ne számítson senki pótszékekre, hiszen a kétméternyi távolságot és a maximális résztvevőszám-korlátozásokat (500 fő) muszáj lesz betartani, s ennek megfelelően az eddigi, tömegrendezvény-számba menő megnyitó most inkább könyvbemutatóra vagy kiállításmegnyitóra hasonlított gyér résztvevőkkel, foghíjasan szétszórt székekkel. Persze, hírességből azért most sem volt hiány: pont a mellettem (azaz tőlem két méterre) lévő széken ült Dorel Vișan veterán színész, akinek becsületére legyen mondva, hogy ügyesen bírta az éjfél utánig tartó vetítést.

A kevesebb résztvevőhöz kompaktabb, lényegretörőbb beszélyek dukálnak: Tudor Giurgiu fesztiváligazgató az eddig lényegesen több show-elemmel tarkított megnyitót is rövidebbre, puritánabbra fogta ezúttal, méltatta a szponzorokat, akik ezekben a nyomorúságos időkben is a fesztivállal tartottak, és visszaemlékezett a vészterhes márciusi napokra, amikor még nem lehetett tudni, hogy mi lesz. A sorra bejelentett fesztiválelmaradások (jellemzően a könnyűzeneiek) korszakában a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál viszont inkább kivárt, halasztott – és jól tette. Giurgiu szerint ezáltal (pontosabban a cannes-i, a Karlovy Vary-i és a többi elhalasztása miatt) a TIFF Európa első fontos filmes rendezvénye a víruskitörés (és a Berlinale) óta, a többi nagyobb (pl. Velence) csak eztán kerül megszervezésre, ezért a filmes világ szemei most fokozottan Kolozsvára szegeződnek. A ránkszegeződő tekintetek és kamerák miatt persze fontos, hogy jól viselkedjünk, betartsuk a szabályokat – hangsúlyozták talán kicsit túl sokszor is. Mindenki fegyelmezetten, maszkban feszengett a borzalmasan kényelmetlen műanyag székeken – s ha valakinek nem lett volna, azt az ilyenkor esedékes pokróc helyett és fesztiválújság mellett most maszk+kézfertőtlenítő kombó várta leüléskor. Giurgiu ezután megint megdicsérte a hatalmas felfújható főtéri filmvásznat, ami állítólag minden eddiginél nagyobb (nem tűnt fel), mesélt kicsit az idei Fellini-tematikáról, és a színpadra invitálta kollegáját, Mihai Chirilovot, aki rekordkurtasággal méltatta a nyitófilmet.

A Kolozs megyei prefektus ásításra inspiráló szavai és hangszíne után színpadra pattant Emil Boc polgármester, aki az előző beszélők decibeljeit alaposan lepipálva ismét bebizonyította, hogy milyen fontos számára a publikus imázs, s egyúttal diszkréten ugyan, de egyértelműen emlékeztette az embereket, hogy választási év van. Energikus beszédében a sokat citált, de sajnos teljesen hamis Churchill-idézetet is előszedte, miszerint ha megvágják a művészetek támogatását a háború miatt, akkor „miért háborúzunk?” – az idézet kamu ugyan, de ha nem csak bullshit választási ígéret volt, akkor a polgármester szavai bizakodásra adnak okot, hiszen megfogadta: nem fog pénzt elvonni a kulturális szektor támogatásaiból. Látszott Bocon, hogy már irtó rég várt valami efféle közszereplést, és ő maga is bevallotta, hogy mennyire kellett ez neki.

A megnyitó mégiscsak megnyitó, szóval valamiféle művészeti momentumnak lennie kellett, ha nem is kísérte akkora cécó, mint például a 2012-es, teljes szimfonikus zenekart, vagy a 2015-ös Compagnie des Quidams-féle varázslatos bemutatót. Ezúttal Paul Ilea kolozsvári zeneszerző-producer-DJ állt össze Zsuzsana Cerveni bukaresti szopránnal, hogy pár unalomig ismert klasszikus zenei motívumot (Wagner Valkűrjei, Holst Marsa stb.) turbózzanak fel mindenféle elektronikus beatekkel és vokálokkal Sync the Classics fedőnév alatt. A nyitófilmről volt rendes kritikánk – vetítették a magyarországi mozikban – szóval bővebben nem írnék róla, itt lehet elolvasni, viszont Chirilov frappáns jellemzését mégiscsak parafrazálnám: a Boldog idők (La belle époque) a nosztalgia filmje, és hát ezekben az időkben mire lenne inkább szükségünk, mint nosztalgiára, a régi (koronavírus előtti) idilli állapotok felidézésére. És a TIFF-megnyitó, meg úgy általában az egész fesztivál működhet így is: filmnézés közben, ha a teljes két óra erejéig nem is, de azért időnként, egy-egy intenzívebb jelenet erejéig meg-megfeledkezünk nemcsak a kényszeres maszk-megigazításról, hanem arról is, hogy bizony kényszerből ülünk szabadtéren, nem jókedvünkben. De az is lehet, hogy a Boldog idők – micsoda egybeesés, épp a fesztivál ma esti filmje, a Martin Eden alapjául szolgáló Jack London-könyvet olvasgató – főhőséhez hasonlóan mi is a múltban élünk. Hiszen a sok ember nagyvásznat bámuló közösségi aktusa olyan idejétmúltnak, ésszerűtlennek tűnik 2020 közepén...

Film a pandémia korában című dossziénkból:

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola