Beszámoló | Beszámoló a 45. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál első napjáról Beszámoló | Beszámoló a 45. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál első napjáról

Filmfesztivál a nappaliban

Beszámoló a 45. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál első napjáról

Hivatalosan is elstartolt Észak-Amerika legrangosabb filmfesztiválja, a 45. Torontói Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF). Egy bő hónappal ezelőtt még naivan azt hihettük, hogy a maszkviselős, szigorúan steril körülmények között lefolyó „hazai” TIFF-nél (Transilvania International Film Festival) idén már nem lesz furcsább fesztiválélményünk, de be kell ismerni: tévedtünk. Ugyanis a torontói TIFF a járványügyi helyzet miatt szinte teljes mértékben online platformokra evakuált és ez alapjaiban rengeti meg a filmfesztiválokról kialakult képünket.

A drasztikus változásokat elszenvedő TIFF ennek ellenére igyekszik a legtöbbet kihozni az eseményből és noha a kollektív fesztiválélmény alulról üti a zérót, az idei kiadásnak megvan a maga lehengerlő ereje, hiszen képes elhozni a filmvilág apraja-nagyját nézője nappalijába. Ám hiába vagyunk a streaming platformok aranykorában, ez az átállás mégis egészen szürreálisnak hat. Révén, hogy nagy presztízsű filmfesztiválról van szó, elég abszurd, hogy pizsamába öltözve is látogatható. Egyrészt búcsút intünk a vörösszőnyeges felvonulásoknak, másrészt nem kell aggódni azért, hogy elkapkodják a jegyeket. Az internetes fesztivált ráadásul nem befolyásolják az időjárás szeszélyei, ami felvet bennünk egy mélyről jövő, egzisztenciális kérdést: fesztiválon vagyunk-e egyáltalán, ha nem mos el minket legalább egyszer az eső?

A TIFF virtuális színhelyéül szolgáló Bell Digital Cinema lényegében a filmfesztiválok Netflixe, a színes kínálatok Meryl Streepje avagy az időeltolódások Christopher Nolane. Ez a platform ad otthont szeptember 10-19 között a filmeknek, mesterkurzusoknak, interjúknak, sajtótájékoztatóknak és a filmipart megvitató értekezéseknek. A hagyományos értelemben vett, élőben kapcsolt megnyitó elmaradt, ehelyett egy pár perces videó köszönt minket a fesztiválon. Joana Vicente vezérigazgató és Cameron Bailey művészeti igazgató beszél a fesztivál múltjáról, de főként jelenéről, ahol az aktuális tendenciákból kiindulva a diverzitás szerepel kulcsszóként. Ezt támasztja alá az is, hogy idén rekordszámú női alkotó van jelen a fesztivál programjában, a filmek 46 százalékához társul női rendező vagy társrendező. „Meglehet, hogy idén különböző méretű képernyőkön találkozunk, de filmjeinknek ugyanakkora hatása lesz” – mondta zárásképp Vicente, lekerekítve üdvözletét.

Ami a vetítéseket illeti, az online szféra formabontó újdonsága az, hogy a filmek nem időpontokba tömörülnek, hanem 48 órás idősávokba. Ezáltal párhuzamosan több film is elérhető és éppen ez okozza a bőség zavarát. Mindazonáltal kényelmesebb, mint folyamatosan fejben számolni és egyik filmről a másikra rohanni. A platform ugyanakkor megkerülhetetlenül személyreszabott, a felhasználó csak adott titulusához és földrajzi helyzetéhez mérten válogathat a felhozatalból. Ez azt jelenti, hogy a megszorítások két oldalról érkezhetnek. A „digitális fesztivállátogatót” befolyásolja az, hogy sajtósként, a filmipar tagjaként vagy forgalmazóként/vevőként van nyilvántartva. A földrajzi meghatározottság az ún. geoblocking révén válik relevánssá: egyes filmek világszerte elérhetőek, mások pedig kizárólag Kanadában, de vannak különösen kacifántos listák is, amelyek több tucat ország nézőjét zárják ki. Azok, akik Toronto vonzáskörében élnek, akár személyesen is látogathatják a fesztivált, bár mind az autósmozik, mind az exkluzív mozis vetítések limitált férőhellyel operálnak a tavalyi zsongáshoz képest. Kárpótlás gyanánt a kanadai lakosság emellett online is „kibérelheti” a filmeket 24 óra erejéig.

A legégetőbb kérdés továbbra is az marad, hogy milyen metamorfózison esik át mindezalatt a fesztiválélmény? A TIFF-fel szimultán zajló Velencei Filmfesztivál szintén szokatlan paraméterek mentén jár el (limitálva, szolidan, maszkkal), de egyelőre csak találgathatunk, melyik fesztivál csoportosította jobban az energiáját. Az, ahogyan a TIFF redefiniálta önmagát egyeseknek disztópikus, másoknak viszont utópisztikus tapasztalat lehet – ízlése válogatja. Kétségtelen, hogy az önkiszolgáló mozi piszkosul komfortos, viszont azzal a hatalmas áldozattal jár, hogy csupán izoláltan és nem közösségként élhetjük át. És a nagy változások nem kizárólag a koronavírus számlájára írhatóak. A TIFF szellemisége is átalakulóban van, annak dacára, hogy a pandémia alatt ez a faktor nem kapott sok figyelmet. A politikai korrektség és a diverzitás az idei fesztivált atomjaiban rekonstruálja, azt az irányt jelezve, amit alig pár napja az Akadémia is kitűzött magának. Így vagy úgy, a filmtörténet a szemünk láttára történik és bizonyára évek kell elteljenek még ahhoz, hogy eldöntsük: vajon jól sávoltunk-e 2020-ban, a nagy fordulópontok idején?

Film a pandémia korában című dossziénkból:

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna