Megkértünk néhány magyar filmrendezőt és színészt, hogy ajánljanak egy filmet vagy sorozatot azon olvasóinknak, akik otthon maradtak. Volt, aki egyből négyet ajánlott, volt, aki hosszabban lelkendezett kedvencéről, volt, aki néhány tőmondatban. Mindenesetre fogadjátok szeretettel a második részben Török-Illyés Orsolya, Grosan Cristina, Szász Attila és Olasz Renátó ajánlóját!

Török-Illyés Orsolya

Török-Illyés Orsolya színésznő, legfrissebb alakítása a Békeidő politikai aktivistája, de nemrég jelent meg podcast formájában lebilincselő rádiójátéka, az Obiectiva Theodora, amely édesanyja, Illyés Kinga lehallgatási jegyzőkönyvei alapján íródott. Orsi formabontó módon egy regényt ajánl nekünk.

„Kevés filmet nézek. Sorozatot meg végképp soha. Sok érdekelt már a témája miatt, de nem igazán tudott lekötni, zavart, hogy csak a sztori dominál. Nekem a film a kép, a hang, a gondolat ritmusa, egy remek történet kapcsán. 

Viszont imádom a nagyregényeket. Elmerülni hosszan valakinek a világában. Hetekre akár. A Ferrante-láz már korábban elkapott, de a Nápolyi regényekkel még adós voltam magamnak. Most, a karantén első időszakában teljesen beszippantott, napi négyszáz oldalt is betoltam, és féltem, hogy a harmadik kötetnek vége lesz, még mielőtt jönne a futár a negyedikkel. Imádtam! És az ajánlóm: ha elolvastad, de csakis ha elolvastad a regényt, nézd meg a belőle készült sorozatot, a Brilliáns barátnőmet az HBO-GO-n.

Mivel még elevenen élni fog benned a regény, olyan lesz, mintha kicsit átismételnéd, hogy végképp beégjen. Két évad, a regénnyel együtt tíz nap garantáltan kipipálva! Ja, és ősszel megjelenik az új Elena Ferrante, volt gimis  évfolyamtársam, Király Kinga Júlia fordításában! Can’t wait!!”

Szász Attila

Szász Attila az utóbbi évek talán legaktívabb magyar filmrendezője, többek között neki és Köbli Norbert forgatókönyvírónak köszönhető, hogy a tévéfilm műfajában újra minőségi, sokszor mozifilmekkel vetekedő alkotások születnek. Attila egy néhány éves lélekemelő mozit ajánlott nekünk a karanténra.

„Onnan tudom, hogy egy film mestermű, hogy miután véget ér, a szereplőkkel akarok maradni. Még többet akarok belőlük.

A Whiplash ilyen film.

Nem új, hat éves, és valószínűleg mindenki látta már, aki szereti a filmeket. Én mégis azon kapom magam, hogy bármikor elcsípem a tévében, ott ragadok, nem tudok elkapcsolni a feltörekvő jazzdobos tanonc és szadista tanárának párharcáról.

Minden kockája tökéletes, a színészek hibátlanok, a tempója briliáns, a történetének pedig olyan sok rétege van, hogy mindenki tud rá rezonálni. Gyerekekkel, karanténban is kiváló néznivaló, az én gyerekeim 12 és 7 évesek voltak, amikor először látták, és úgy elkapta őket, hogy az egyik jelenetet újraforgatták a telefonjukkal. Plusz azóta nemcsak The Weeknd és Billie Eilish zenéjére kapják fel a fejüket, hanem akkor is, ha felcsendül a filmben elhangzó valamelyik jazz klasszikus.

Ráadásul a téma nem is lehetne aktuálisabb: a rendezők/tanárok abuzív túlkapásai hat éve még nem voltak ennyire benne a levegőben, mint ma.

Hol van a határ, ha ki akarjuk hozni valakiből a maximumot? És mit hajlandó beáldozni cserébe a tehetség? Emberi kapcsolatait, családját? Felégeti a hidakat maga mögött, csak hogy ő legyen a legjobb?

Meddig mehet el, aki a tehetséget gondozza? Van-e határ? És ha igen, hol? Honnantól abúzus, és meddig inspiráció, motiváció?

A film nem ad egyértelmű választ a lezárásában – de nemcsak ezért akarok a szereplőivel maradni. Hanem mert többet tanultam a film alatt magamról, mint róluk. Kívánhat-e ennél többet az ember egy filmtől ilyenkor, világjárvány idején?”

Groșan Cristina

Groșan Cristina épp első játékfilmje, a Legjobb dolgokon bőgni kell című inkubátoros film utómunkálatait fejezte be, amikor kitört a járvány. Személyes hangú ajánlója végén ott egy örökké aktuális film, amelyet mi is nagyon ajánlunk meg- vagy újranézésre!

„Immáron hét hete, hogy Prágában rekedtem. Mentem volna tovább, előttem volt még négy repülőút, de itt zárta rám az ajtót a járvány. Még tél végi ruháimban járok, a március eleji bőröndöm az időkapszula, amiből élek. Csehországban igen korán vezették be a maszkviselést, nagyon gyorsan kiürültek a kocsmák, a járművek, az utcák. Jósként tartottam a kapcsolatot a barátaimmal. Amit itt szerdán vezettek be, hétfőn Budapesten lépett életbe, majd a következő héten Romániában is. Pár nap késéssel, mint a szél meg az időjárás, úgy terjedt a vírus és a hatósági intézkedések az otthonaimban. Merthogy nekem kettő van belőle. Egy tavalyi bukaresti forgatáson úgy szólítottak, hogy a »magyar rendező«. Ami vicces, mert Budapesten, ahol felnőtt lettem, »a román« vagyok, még 10 év után is. Ilyenkor jövök rá, hogy mindkettő vagyok, és mindkettő nagyon hiányzik. Ennek kapcsán gyakran eszembe jut Sofia Coppola Elveszett jelentés című filmje, mert Charlotte is csak vándorol, gondolkodik, és hiányzik neki a minden.”

Olasz Renátó

Olasz Renátó szabadúszó színész, az Aranyélet című sorozat gengszterpalántájaként ismerhette meg a szélesebb közönség. Renátó a színészet mellett évek óta a rendezéssel is kacérkodik, Közös sziget című kisfilmje szép kritikai visszhangot váltott ki. Egy helyett négy alkotást ajánlott nekünk, hátha elhúzódik a karantén!

„Két-két olyan filmet és sorozatot szeretnék megosztani, amiket az elmúlt időszakban láttam és valamiért hatással voltak rám. Általában nehezen tudom megfogalmazni, hogy miért ajánlok valamit, annyit szoktam mondani, hogy na ezt nézd meg, mert nagyon jó. Valahogy így vagyok ezekkel is.

Leos Carax: Holy Motors (2012) – Nagyon szabad film, mintha semmi logikát, semmi rendszert nem követne. Olyan érzésem volt utána, mintha egy hetes külföldi kirándulásról értem volna haza. A film szabadsága és játékossága feltöltött. Nagyon modern, provokatív, sodró lendületű és közben finom és érzékeny.”

„R. W. Fassbinder: Miért lett R. úr ámokfutó? (Warum läuft Herr R. Amok?, 1970) – Hajdu Szabolcs ajánlotta, mint példát a kevés idő alatt, kevés pénzből és egyszerűen megoldott filmre. Belekattintottunk és nem tudtam mást csinálni, mint nézni. Egyszerű helyzetek, egyszerű kameramozgatás, mégis nagyon komplex és zsigeri film, ami nézeti magát. Nagyon szerettem benne, hogy nyers, tiszta és őszinte. Egyszerű és igazi. És fent van a Youtube-on angol felirattal.”

„A Szexoktatás (Sex Education) az egyik sorozat, amit már több embernek ajánlottam. Talán ez lett a kedvenc, hát... limonádém. Lehet rajta sírni és nevetni, lehet szeretni és utálni a karaktereit – szóval az aranyos-kedves-szerethető kategóriába tartozik, de nagyon profi és igényes. Sajnos várni kell a befejező évadra.”

„A BoJack Horseman az utolsó. Régebben elkezdtem már, de nem tetszett valamiért. Most újrakezdtem és a harmadik évad végén járok és rajongok érte. Olyan pontos és igaz, közben vicces és nagyon mélyen szomorú is.”