Hiába igyekeznek kijárni a filmesek az Alkonyzóna- és a Black Mirror-iskolát, jelen pillanatban a pandémia sötét jövőkép helyett egy kellemesen bizsergető, nosztalgikus élményként hat, a karantén-traumák alapos feldolgozása pedig tobábbra is várat magára.
Két éve már, hogy egy addig ismeretlen világjárvány felbolygatta a hétköznapjainkat. Az új típusú koronavírus sokat követelt: életeket és kompromisszumokat egyaránt. Minden előzmény nélkül voltunk kénytelenek feladni a szocializálódás majdnem összes formáját és életünket az online térbe helyezni. De mi történt azokkal, akiknek létszükséglet a hagyományos értelemben vett moziélmény, akik mindaddig biztosították azt az élményt?
A járványhelyzet miatt online kénytelen megszervezni szakmai programjait – köztük a CineMart vásárt és a Rotterdam Labot – a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál.
Magyarországon Benedek Ágota írt humoros naplót a covid-időszakról, a spanyoloknál pedig öt díjnyertes rendező (Fernando Colomo, Alvaro Fernández-Armero, David Marqués, Miguel Bardem és Juan Diego Botto) állt össze, hogy összehozzon egy abszurd szkeccsfilmet az elmúlt másfél évünkről. Érdekes, egyenetlen színvonalú film a Történetek a karanténból, amely a célját végül is eléri: egész jót nevethetünk a nyomorunkon.
Az Oscar-osztó filmakadémia körlevélben értesítette tagságát, hogy a járványhelyzet miatt felfüggeszti vagy elnapolja minden idei, személyes részvételt feltételező rendezvényét és filmvetítésétkövetkező hónapokban.
