A jelenleg a filmipar és különféle médiák számára VFX- és animációs szolgáltatásokat nyújtó cégcsoport története az 1910-es évekig nyúlik vissza; hozzá tartozik többek közt a Mufasa: Az oroszlánkirályt gyártó cégóriás is.
A párizsi székhelyű Technicolor Csoport vezérigazgatója, Caroline Parot hétfőn levélben értesítette az alkalmazottakat, hogy „helyreállítási eljárásért” folyamodott a francia bírósághoz, miután a közelmúltban a vezetőség sikertelenül próbált új befektetőket megnyerni a cégcsoport megmentéséhez.
A csoport része a VFX-gyártó Moving Picture Company (MPC) – az 1994-es Az oroszlánkirály (The Lion King) és a tavaly decemberben bemutatott, „élőszereplős” Mufasa: Az oroszlánkirály (Mufasa) című animációs filmek gyártója –, a reklámfilmekkel foglalkozó The Mill, a Mikros Animation és a Technicolor Games is. Az MPC és a Technicolor teljes leállása több ezer VFX-alkotó munkahelyének a megszűnését jelenti az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Kanadában és Indiában is. Parot levele szerint minden országban megpróbálják menteni a menthetőt a helyi lehetőségekkel élve, hogy valamilyen formában fennmaradhasson a csoport tevékenysége – írja a Variety. A lap úgy tudja, a Technicolor már elkezdte az amerikai egységeinek a leállítását, és erőfeszítéseket tett a The Mill legalább 100 alkalmazottjának a megőrzéséért.
Egyelőre nem tudni, mi lesz a sorsa az MPC-nél már elkezdett projekteknek, pl. a Disney megrendelésére készülő új Lilo és Stitchnek, a paramountos The Final Reckoning című Mission: Impossible filmnek vagy a Tini Nindzsa Teknősök folytatásának.
A mai Technicolor csoport ősét, a Technicolor Motion Picture Corporationt 1915-ben hozta létre két frissen végzett MIT-s fizikus, Herbert Kalmus és Daniel Frost Comstock. A bostoni bázisú cég a Technicolor nevű eljárás szabadalmát birtokolta: a kor fekete-fehér némafilmjeit színezték. Az első, Technicolorral készült egészestés film a The Gulf Between (r. Wray Physioc) című vígjáték volt (amelynek utolsó számon tartott kópiája 1961-ben tűzvész martaléka lett). Holnapjukon büszkeségeikként említik Walt Disney Pinokkióját, amely a Technicolornál készült az 1940-es években, s amelynek remake-jén dolgoztak 2022-ben, a Ben Hurt (1959), az Óz, a csodák csodáját (The Wizard of Oz, 1939), az Álom luxuskivitelben-t (Breakfast at Tiffany's, 1961), A cápát (Jaws, 1975), A múmiát (The Mummy, 1999), a 2015-ös A kis herceget (The Little Prince), a 2016-os A dzsungel könyvét, és vicces érdekességként idézik fel, hogy 1922-ben a Technicolor azzal a megjegyzéssel került a New York Times címlapjára, hogy a jövőben készülő filmeknek akár a 10%-a is színes lehet.
Az évtizedek során a technológiai újításokkal folyamatosan lépést tartó cég többször tulajdonost váltott. 1982-ben 100 millió dollárért vásárolta meg a MacAndrews & Forbes, amely hat év múlva 780 millióért adott túl rajta a az angol Carlton Communications javára, a francia Thomson Multimedia csoport pedig 2001-ben vásárolta meg a Carltontól, immár 2,1 milliárd dollárért.
A Technicolor Csoportnak 2021-ben közel 10 700 alkalmazottja volt, bár az anyagi gondok jóval korábban elkezdődtek. 2020-ban csődvédelmi eljárást kértek a világjárvány miatti leállás és az újraindulás nehézségeire hivatkozva, és bár akkor alaposan átszervezték a csoport működését, az amerikai forgatókönyvírók 2023-as sztrájkja újabb kihívások elé állította őket.
