Két éve már, hogy egy addig ismeretlen világjárvány felbolygatta a hétköznapjainkat. Az új típusú koronavírus sokat követelt: életeket és kompromisszumokat egyaránt. Minden előzmény nélkül voltunk kénytelenek feladni a szocializálódás majdnem összes formáját és életünket az online térbe helyezni. De mi történt azokkal, akiknek létszükséglet a hagyományos értelemben vett moziélmény, akik mindaddig biztosították azt az élményt?
Nemzetközi körkép dióhéjban
A pandémia hozta egyik legnagyobb nehézség a folyamatos bizonytalanság volt. A napról napra változó járványügyi szabályozások lehetővé tették, hogy egy filmfesztivál, ami tegnap még készen állt fizikai formában megvalósulni, holnap már kénytelen legyen teljesen online platformra költözni. A világ legnagyobb és legjelentősebb fesztiváljai mind megérezték a pandémia okozta károkat, köztük pl. a Karlovy Vary-i 2020-as kiadása, amit kénytelenek voltak lemondani a szervezők. Csatlakoztak viszont a járványhelyzettel hagyományos időpontja miatt elsőként szembesülni kényszerült Cannes-i Fesztivál kezdeményezéséhez: a We Are One: A Global Film Festival YouTube-csatornáján 2020. május 29. és július 7-e között 20 nagy fesztivál – köztük a fentieken kívül a Berlinale, a BFI London, Locarno, Torontó, Tokió, Annecy és a Sundance – tett ingyenesen és globálisan elérhetővé egy közös válogatást az előző évek filmjeiből és közönségtalálkozó-felvételeiből. A „covid-korszak” első, fizikai formájában megszervezett fesztiválja a velencei volt: a világ legrégebbi filmünnepe „darabjaira hullott”: bár a versenyválogatást megtartották, volt internetre költöztetett és más fesztiválnak átadott vetítési blokkja is.
A megszokott sztárparádé hiánya és a csökkentett (vagy online átszervezett) sajtójelenlét (bár a sajtó olykor kimondottan örült a világ távoli szögleteiból is elérhető online vetítéseknek!) szintén további nehézségeket okozott az év második felében mégiscsak megrendezett fesztiválokon, ráadásul a gazdasági válság a filmiparon belül is felütötte fejét: kevesebb film foroghatott le, az alkotók egy része megbetegedett (vagy elhunyt...) vagy munka nélkül maradt és emiatt egzisztenciális válságba került, a forgalmazókat és a bezárt mozik üzemeltetőit pedig világszerte a csőd fenyegette.
2021-ben, az oltáskampányok előrehaladtával, a különböző filmfesztiválok számtalan óvatos megoldással álltak elő. Míg páran még mindig arra kényszerültek, hogy egy-egy újabb járványhullám idején teljes programjukat az online térben valósítsák meg (köztük pl. a Berlinale, amely egy évvel korábban még épp hogy meg tudta tartani a vetítéseit), volt bőven példa in person részében szigorú biztonsági intézkedéseket bevezető, ugyanakkor online programpontokat is szervező, hibrid fesztiválra is (Velence, Sundance, Rotterdam stb.). A legegyedibb megoldással mindenképp a 2021-es Göteborgi Filmfesztivál állt elő: The Isolated Cinema címszó alatt a fesztivál szervezői lehetőséget biztosítottak egyetlenegy néző számára, hogy a filmfesztivál teljes kínálatát megtekinthesse egy lakatlan szigeten található világítótoronyban.
De mi történt mindeközben itthon? Hogyan hatott a pandémia az erdélyi filmfesztiválokra, és hogyan tudták azokat mégis, szinte kivétel nélkül megszervezni az elmúlt két évben a koronavírus „árnyékában”? Fesztiválszervezőket és koordinátorokat kerestünk meg és arra kértük őket, hogy meséljenek tapasztalataikról. Ezekből a személyes élményekből és a fesztiválok honlapján, valamint sajtóbeszámolókban található adatokból állt össze az alábbi körkép, amely a romániai (magyar) fesztiválokat helyezi fókuszba a pandémia kezdetétől mostanig.
Fesztiválok Romániában, a pandémia első évében
2020 kezdetén a világjárvány mind időben, mind térben távolinak tűnt, így a gondolat, hogy az akár évtizedes múlttal rendelkező erdélyi filmfesztiválok megrendezése meghiúsuljon, meg sem fordult sokak fejében. A kezdeti optimizmus viszont nem tarthatott sokáig: Erdély legnagyobb filmfesztiválja, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál áprilisban bejelentette, hogy a május 29. és június 7. között tervezett rendezvényt muszáj lesz elhalasztaniuk. Végül a TIFF 19. kiadása július 31. és augusztus 9. közt zajlott le, teljesen szabadtéren. Bár a fesztivál korábban is kísérletezett kültéri vetítések szervezésével – a megnyitó pl. évek óta Kolozsvár főterén zajlik, rendszeres helyszínük a kolozsvári Bánffy-palota udvara és a Iulius Park, valamint a bonchidai Bánffy-kastély udvara és a magyarfenesi Arkhai Szoborpark, de volt már autósmozijuk épülő autópályán is –, a 2020-as rendezvény számára mégis további kültéri helyszíneket kellett felkutatniuk. Így kerültek képbe a városközpontban levő Báthory István, Apáczai Csere János, János Zsigmond és George Coșbuc líceumok, illetve a Mezőgazdaság-tudományi és Állategészségügyi Egyetem udvarai, de vetítettek a Hója erdő szélén, a Népművészeti Múzeum előtt, és a Transilvania telepen is. A járványhelyzet miatt módosultak a résztvevőkre vonatkozó szabályok, így a TIFF nem csak a vetített filmek, hanem az egyes vetítéseken részt vevő nézők és a meghívottak számát is a szokásos alá csökkentette.
A TIFF-hez hasonlóan a legtöbb itthoni filmfesztiválnak nem kellett lemondania a 2020-as szervezésről, de lényeges változtatásokhoz kellett folyamodniuk a pandémia miatt. A megoldást a többség számára a kültéri vetítések jelentették: a 27. alkalommal megrendezett nagyszebeni Astra dokumentumfilm-fesztivál nyolc szabadtéri helyszínen vetített, résztvevői pl. tóban csónakázva élvezhették a parton vetített alkotásokat szeptember első hetében, egy hónappal később pedig a 28. Alter-Native műsora lelt új otthonra a marosvásárhelyi Kultúrpalota helyett a régi Nyári Színpadon.
Az időjárási viszonyok és a megfelelő helyszín kiválasztása mellett a kijárási tilalom is nehezítette a szervezők dolgát. „Figyelembe kellett vennünk a természetes sötétedést, és azt, hogy este 9 körül fejezzük be a vetítéseket. 10-től kijárási tilalom volt, és figyeltünk arra, hogy a vetítés után a közönségnek legyen ideje hazaérni” – emlékszik vissza Kósa András László, a Bukaresti Magyar Filmhetet szervező Liszt Intézet igazgatója. A 14. Bukaresti Magyar Filmhét alatt a nézők kültéri melegítők és forró tea társaságában tapasztalták meg a már rég hiányzó közösségi filmélményt 2020. november 8. és 17. között.
Mivel a kulturális intézmények a törvény értelmében tavasszal bezártak, amikor mégis adódott már alkalom, hogy egy fesztivál beltéri vetítéseket és programokat (is) szervezzen, a járványszámok függvényében szinte napról napra változott, hogy az egyes mozik mekkora kapacitással működhetek. Az ilyen helyzetben levő fesztiválok felére – akár harmadára – csökkentették befogadóképességüket (pl. a Filmszereda 2020-ben), de volt példa rendezvényre is, ami teljesen online kiadással jelentkezett abban az évben (ld. a bukaresti Animest).
Nem minden rendezvény volt ennyire szerencsés. A Les Films de Cannes – amelynek célja a Cannes-ban frissen bemutatott (verseny)filmek megismertetése több város hazai közönségével – például bizonytalan helyzetbe került. A cannes-i események elmaradása után hiába volt meg a válogatásba bekerült filmek listája és a szervezőcsapat lelkesedése: a 2020-as Les Films de Cannes „soha meg nem tartott fesztivál maradt” – fogalmazott a kolozsvári vetítésekért felelő Carmen Dăncescu. Hasonlóan alakult a K’Arte Egyesület által szervezett, tizediknek szánt Marosvásárhelyi Magyar Filmnapok sorsa is, amire csak egy évvel később, 2021-ben kerülhetett sor, a Filmtettfeszt pedig igazán pechesnek mondható: bár a fesztivál minden nehézség ellenére, előrehozott dátumon és félig-meddig szabadtéren elindult, a központi, kolozsvári programot derékba törte az egyik főszervező megbetegedése és a csapat karanténba kerülése.
A pandémia idején minden kulturális esemény legnagyobb ellensége a folyamatos kiszámíthatatlanság és bizonytalanság volt, és a román hatóságok sem könnyítették meg a szervezők dolgát. A kulturális intézmények bezárását vagy újranyitását, illetve a beltéri helyiségek engedélyezett befogadóképességét a helyi közösség fertőzöttségi aránya határozta meg, és ez, ahogy a rá vonatkozó rendeletek is, gyakran változtak. „Tavaly ősszel például azt a fertőzöttségi szintet, ami felett be kell zárjanak a kulturális intézmények, mindig egy-két nappal azelőtt emelték meg, hogy Bukarest is elérte volna az épp kijelölt határt” – emlékszik vissza Zágoni Bálint, a Filmtettfeszt fesztiváligazgatója, aki szerint a hatóságok nem sokat segítettek az alapból több forgatókönyvvel tevékenykedő fesztiválszervezőkön. Utóbbiak a naprakészség érdekében több stratégiát dolgoztak ki, hogy bármilyen törvénymódosuláshoz alkalmazkodhassanak.
Mivel a koronavírus-járvány miatt Romániában is ellehetetlenült a filmgyártás folyamata, ezért sok versenyfesztiválnak kellett kompromisszumokat kötnie abban a tekintetben, hogy miként várható el az alkotóktól, hogy új filmeket nevezzenek. Az Alter-Native szabályzata például engedékenyebbé vált: „Úgy döntöttünk, hogy változtatunk a fesztivál szabályzatán és bizonyos »engedményeket teszünk« a nevezni kívánt rövidfilmeket illetően. Ezt hosszas töprengés előzte meg, ugyanis nem akartuk, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen, de végül elfogadtuk olyan filmek benevezését is, amelyeket már neveztek az előző években, viszont nem kerültek versenyprogramba, illetve arra nézve sem voltunk olyan szigorúak, hogy csak az utóbbi három évben készült filmekkel lehet jelentkezni” – meséli Fodor Márta, az Alter-Native egyik vezető szervezője. A versenyprogram időbeli csökkentése is hasonló átalakulás volt, az Alter-Native esetében is: „Lecsökkentettük a versenyprogramot a megszokott 10–12 óráról 7 órásra, ami természetesen azt is maga után vonta, hogy nem 50, hanem csak 39 rövidfilmet mutathattunk be.”
Sokszor a versenyen kívül vetíteni kívánt filmek megszerzése is nehézkessé vált, különösen az online vagy hibrid kiadások esetében. Egy online fesztivál kivitelezését szolgáló platform létrehozása vagy bérlése nem jelentéktelen kiadás, és a legtöbb nagyjátékfilm esetében sokkal nehezebben lehet megszerezni az online vetítés jogát mint a nyilvános vetítését – hívja fel a figyelmet Zágoni Bálint –, így a fesztiválprogram ilyen irányú módosítása váratlan kihívásként érte a szervezőket.
A pandémia második éve
2021-ben már felkészültebbek voltak a szervezők, tudták nagyjából, mire számítsanak, és az előző évben bevált módszerek tökéletesítésére is több idejük jutott. Ennek ellenére a vírus tovább tombolt, az esetszámok hullámzóan váltakoztak. Ilyen helyzetben erkölcsi kérdések is felmerülnek, a szervezőknek pedig mérlegelniük kell azt, hogy – ahogy a Zágoni Bálint fogalmazott – „mennyire etikus ilyen körülmények között fizikai formában fesztivált szervezni”. Ráadásul még mindig kérdéses volt az utazás lehetősége: a külföldi meghívottak fizikai jelenlétét helyenként előre felvett videóüzenetek helyettesítették (pl. a Bukaresti Magyar Filmhéten). Egy fesztivál szervezése több hónap előkészületet igényel – fejti ki Zágoni Bálint –, „így mi is a frusztráció minden határát túllépve próbáltuk előkészíteni a rendezvény tavalyi kiadását, hiszen bármennyire is megértőek a meghívottak, partnerek, nézők, mégis sérül a rendezvény presztízse is, ha a szervezők folyton változtatásokat jelentenek be.”
Az anyagiak előteremtése továbbra is megnehezítette a szervezést: támogatási lehetőségek lettek elnapolva vagy csökkentett kerettel meghirdetve, a 2021-es Les Films de Cannes közpénz alapú támogatás hiányában a legkisebb költségvetésből megszervezett romániai fesztiválnak mondja magát.
Az egy évvel korábbi kiadásokhoz képest, 2021-ben már nem a filmfesztiválok megvalósítása vált kérdésessé, hanem az, hogy miként lesz az új kiadás kivitelezhető. A jól ismert romániai és erdélyi filmfesztiválok ilyen vagy olyan formában, de ismét jelentkeztek egy újabb kiadással, többségük pedig visszatérhetett a mozik falai közé. A résztvevők a már megszokott korlátozásokkal találkoztak: maszkviselés, fertőtlenítés, távolságtartás; de az év során elérhetővé vált mindenki számára a koronavírus elleni oltás, tehát a sor kiegészült a védettségi igazolás felmutatásának követelményével. Bár utóbbi egyes helyeken kisebb felháborodást és a nézőszám enyhe csökkenését vonta maga után, a résztvevők általában odafigyeltek a szabályok betartására: „Ez a számunkra egészen újfajta beléptetési módszer nem kevés gondot okozott és egészen új logisztikát követelt, de végül ezt is sikerült megoldanunk – mesélte Fodor Márta. – A közönség ezt meg is hálálta, hiszen példásan viselkedett, és már a Kultúrpalotába való belépéstől kezdve betartotta ezeket a mindnyájunk számára kényelmetlen, de kötelező szabályokat.”
A mozik megnyitották kapuikat, de a termek teljes befogadóképességük csupán 30, 50 vagy 70%-os kapacitásával működhettek. A szervezők és koordinátorok elmondása szerint a pandémia egységesen negatívan hatott minden rendezvényre, de az emberek támogatása és elkötelezettsége a jelenléti kulturális események mellett egyértelműen pozitív volt: „A közönség részéről az a visszajelzés jött, hogy örülnek a valós, moziban történő magyar filmvetítéseknek és ez a filmfesztivál az évente várt események közé tartozik Bukarestben” – fogalmazott Kósa András László. Sokan egyetértenek abban, hogy a fesztiválok helye nem az online térben van, a közösségi moziélmény pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy a filmfesztiválok teljesítsék mindazt, amire rendeltettek: a nézők szórakoztatása, művelése, innovatív gondolatok és társalgások elindítása, az alkotók elismerése és megbecsülése.
És végül: 2022
Hogyan tovább? Mit hoz 2022? Unalmas már a koronavírusról beszélni, de sajnos még mindig aktuális, pedig március 8-án véget ért a vészhelyzet, és megszűntek a rendezvényszervezésekre vonatkozó hivatalos megszorítások. Bár nincs többé szükség zöldigazolványra a moziba való belépéshez, a beltéri maszkviselés, ha nem is kötelező, de még mindig ajánlott.
A filmfesztiválok többsége – nemzetközi és hazai rendezvények egyaránt – már közzétette a következő kiadás időpontját, vagy máris egy sikeres idei rendezvényt tudhat maga mögött (ld. a Berlinálét).
„Tudjuk, hogy ez egy nehéz időszak, de azt is tudjuk, hogy az intelligens filmszínházak szükségesek egy közösség életében. A film közösségi élmény. Megoldások léteznek, csak akarat legyen” – fogalmaz Eliodor Moldovan, a Marosvásárhelyi Magyar Filmnapok szervezője.
A pandémia jelentős hatással volt a filmfesztiválokra és a rajtuk munkálkodó emberekre egyaránt, akiknek csapatként való életképessége jelentősen próbára tevődött. Szenvedélyes filmfogyasztókként kötelességünk, hogy támogassuk a romániai (magyar) filmfesztiválok szervezőit, akik optimisták: „Reméljük, hogy jobb idők várnak ránk” – mondja Carmen Dăncescu. Ránk, a film szerelmeseire is.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
