Ugyan a jelenleg is tomboló Los Angeles-i tűzvész miatt sok amerikai film közelgő bemutatója kérdésessé vált, megpróbáltuk összeírni, hogy mire érdemes figyelni tavasszal nagyvásznon és kisképernyőn.
Az első világháború után a felvidéki magyar moziműködtetők elveszítették engedélyeiket, amelyeket az új hatalom cseh és szlovák polgárokra ruházott át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megtorpant volna a (magyar) mozikultúra a régióban. Kassán például az a furcsa helyzet állt elő, hogy az állam öt moziműködtetési engedélyt bocsátott ki, pedig csak három mozi volt a városban. A legkülönfélébb érdekcsoportok csaptak össze a filmszínházakból való részesedésért, ádáz versengésük végigkísérte a helyi mozik két világháború közötti rövid virágkorát. Íme egy epizód a felvidéki mozizás történetéből.
Egy csomó, elvileg tavaly őszre-télre időzített bemutató (Coenék filmje; a teniszezős-gruppenes Challengers; a Dűne-folytatás stb.) az idénre tolódott a színészsztrájk miatt, ezeket nem említjük újra, itt lehet böngészni eggyel korábbi mozivárós összeállításunkat. Ám íme néhány friss alkotás, ami megtiszteli a kis-, de főleg a nagyképernyőket az újév első felében.
Szeptember végén, a Toldiban még szóltak az alkotók a kamera előtt, akár 40 éve egykor Wim Wenders doksijában, ám ezúttal Lubna Playoust rendezésében. Valóban volt valamennyi pátosza az eseménynek, hiszen profetikus megfejtéseket várhattunk a hetedik művészet sorsáról, lehetőségeiről, és ezeket részben meg is kaptuk.
Történelmi félév lesz, hiszen most csap össze a pink az atommal. Persze, van itt sok más egyéb is, végre rendes mozis évnek tűnik: amolyan kovid előtti, igazi békeidőnek!
