Tanulmányunkban annak az átalakulásnak a viszonyrendszerét tárjuk fel két különböző perspektívából, amely a nézői szokások terén 2004, azaz a web 2.0 megjelenése után a filmkultúrában végbement és elsősorban a szoftvervezérelt szórakoztatási rend kialakulásának köszönhetően megfigyelhető. A dolgozat második fejezetében arra térünk ki, hogy milyen hatással van a mozikultúrára és a filmek fogyasztására a streamingplatformok megjelenése.
Tanulmányunkban annak az átalakulásnak a viszonyrendszerét tárjuk fel két különböző perspektívából, amely a nézői szokások terén 2004, azaz a web 2.0 megjelenése után a filmkultúrában végbement és elsősorban a szoftvervezérelt szórakoztatási rend kialakulásának köszönhetően megfigyelhető. A vizsgálat első szakaszában a nézői szokások generációs különbségeit mutatjuk be.
Két éve már, hogy egy addig ismeretlen világjárvány felbolygatta a hétköznapjainkat. Az új típusú koronavírus sokat követelt: életeket és kompromisszumokat egyaránt. Minden előzmény nélkül voltunk kénytelenek feladni a szocializálódás majdnem összes formáját és életünket az online térbe helyezni. De mi történt azokkal, akiknek létszükséglet a hagyományos értelemben vett moziélmény, akik mindaddig biztosították azt az élményt?
Öt éve indult újra a sepsiszentgyörgyi Művész mozi, nemcsak a városban, hanem a régióban is hiánypótló intézményként. A születésnap alkalmából beszélgettünk Lázár-Prezsmer Endrével a kezdetekről, a filmklubos hagyományokról, csalódásokról és filmekről.
1895. december 27., Páris, Boulevard Des Capucines 14, Grand Café indiai terem, 33 néző, egy frankos belépőjegy. Ott és akkor megszületett valami, ami alig pár éven belül világméretű jelenség lett. Elindult és hódított. Székelyudvarhely viszont messze esik Párizstól. Főként 1895. decemberében. A város békés nyugalmát nem zavarta meg ez az esemény.
A 2020-as év nem kedvezett sem a moziknak, sem a filmeseknek, sem a filmforgalmazóknak. A magyarországi mozik 5 hónapig voltak zárva, a fennmaradó 7 hónapba beleesett a nyári uborkaszezon és ősszel is csak a fanatikus mozirajongók váltottak jegyet. Ugyan megvolt a romantikája annak, hogy négyen ültünk egy hatalmas teremben Horvát Lili filmjén, és senki nem ropogtatott popcornt, azért már nagyon várjuk, hogy újra közösségi élmény legyen a filmnézés. Megkérdeztünk mozisokat, forgalmazókat, filmgyártókat és a Nemzeti Filmintézet munkatársait is arról, hogy mire számíthatunk 2021-ben.
Csíkszereda 20. századi története során meglehetősen kettős viszonyt tartott fenn a hol mozinak, hol mozgószínháznak, vagy éppen csak mozgónak nevezett találmánnyal. Nagy múltú, több évtizedig működő mozija a kommunizmus időszakát leszámítva nemigen akadt, folytonosságról pedig végképp nem beszélhetünk, hiszen még a leghosszabb ideig nézőket kiszolgáló Transylvania filmszínház is kényszerszünetre kényszerült 2010-ben („elődeiről” nem is beszélve), és csak néhány éve lehet ismét filmvetítés céljaira használni a mozi épületét.
Több mint háromnegyedével visszaesett a filmterjesztés romániai piaca 2020-ban. A leálló gyártás és az elmaradó fesztiválok, bemutatók okozta nemzetközi válságot helyi szinten mélyítette az, hogy a mozitermek márciustól szeptemberig zárva voltak, majd alig egy hónapnyi korlátozott működés után októbertől ismét bezártak, és 2021 elején egyelőre csak helyenként nyithattak újra. A szabadtéri, illetve az online vetítések egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, az ágazat nem kapott helyi szinten speciális támogatást, a 2020-as év pedig – ha a járványt sikerül is megfékezni – még hosszú ideig érezteti majd a hatását. Filmforgalmazókat és mozikat kérdeztünk.
Félévente jelentkező rovatunkkal tavaly kétszer is alaposan mellélőttünk a koronavírus miatt, de ezúttal bízunk a vakcinában (és a politikusok józan eszében), és ezerrel készülünk a mozik újranyitására. Többek között olyan filmeket is várunk, amelyeket már tavaly ilyenkor is – no meg a kis- és a legkisebb képernyőkre is gondoltunk.
