Ezeket az alkotásokat várjuk 2024 első felében Ezeket az alkotásokat várjuk 2024 első felében

Csak bírjuk a jegyárakat 19.

Ezeket az alkotásokat várjuk 2024 első felében

Egy csomó, elvileg tavaly őszre-télre időzített bemutató (Coenék filmje; a teniszezős-gruppenes Challengers; a Dűne-folytatás stb.) az idénre tolódott a színészsztrájk miatt, ezeket nem említjük újra, itt lehet böngészni eggyel korábbi mozivárós összeállításunkat. Ám íme néhány friss alkotás, ami megtiszteli a kis-, de főleg a nagyképernyőket az újév első felében.

Les filles d'Olfa / Four Daughters / Négy nővér

A tunéziai Kaouther Ben Hania Négy nővér című filmjével a karrierjét megalapozó dokumentumfilmes műfajhoz tért vissza. A cannes-i dokumentumfilmes fődíj elnyerése után az Oscar-rövidlistára is felkerült alkotás a tunéziai négygyermekes anya, Olfa, történetét követi nyomon, akinek két idősebb lánya 2016-ban egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnt. Mint később kiderült, az akkor még csak tizenhat és tizenöt éves lányok a vallási propaganda áldozataiként az ISIS egyik líbiai egységéhez csatlakoztak. Olfa viszont a szégyen és hallgatás helyett a nyilvánosság elé állva a tétlen tunéziai kormányt vádolta, amiért nem akadályozta meg, hogy a lányaihoz hasonlóan több ezer tunéziai fiatal szélsőséges militáns szervezetekhez csatlakozzon. A terapeutikus céllal is történő újrajátszás keretében a családtagok színészekkel kiegészülve idézik fel nélkülözésben töltött hétköznapjaikat és a transzgenerációs traumákat, családi titkokat átbeszélve próbálnak válaszokat kapni. Kaouther Ben Hania a történetet a maga összetettségében, több nézőpontból mutatja be, miközben a muszlim nőkkel kapcsolatos sztereotípiák cáfolására is kitér. ()

Romániai bemutató: január 12. (Patru fiice), magyarországi bemutató: február 8.


Familiar

Călin Peter Netzerre már a 2010-es Érdemrend (Medalia de onoare) után felfigyeltünk, az agyondíjazott Anyai szív (Poziţia copilului) pedig a román film csúcsmezőnyébe repítette a rendezőt – ám az utóbbi hét évben nem láttunk tőle mozgóképet. Most úgy tűnik, hogy önreflexív, egymásba fonódó történetekkel kényezteti majd a film-a-filmben paradigmára fogékonyakat, ráadásul az előzetesben maga a rendező is feltűnik, ami csak halmozza a különféle olvasati rétegeket. Bonyolult családi történetnek ígérkezik a Familiar, amiben szekus-besúgás, kivándorlás, és művészi alkotómunka szolgáltatják a fő konfliktust, és megelevenednek azok a szürke, nyomorúságos nyolcvanas évek is. A film díj nélkül tért haza Tallinnból, de talán a romániai nézők jobban rá tudnak hangolódni a traumafeldolgozós időutazásra. (jbn)

Romániai bemutató: január 16.


A fattyú (Bastarden / The Promised Land)

Ez az a film, amelynek a velencei sajtótájékoztatóján a főszereplő, Mads Mikkelsen kinevetett egy újságírót, aki amiatt aggódott, hogy az alkotás szereplőgárdája nem elég sokszínű, magyarán (szinte) kizárólag fehérbőrű karakterek szerepelnek benne; Nikolaj Arcel rendező pedig megpróbálta türelmesen elmagyarázni, hogy műve az 1750-es évek Dániájában játszódik, és akkortájt az észak-európai országokban viszonylag kevés színesbőrű élt. A fattyú a skandináv lélek örök nagy történelmi küldetését tematizálja: életet és hazát teremteni a kopár, fagyos, nagy északi pusztaságban. Főhőse, Ludvig Kahlen kapitány (a már említett Mads Mikkelsen alakításában) a király megbízásából elindul, hogy meghódítsa a zord jütlandi vidéket, de természetesen egy ellenérdekelt helyi földesúr megpróbálja ebben megakadályozni. A helyzetet, meglepetésre, bonyolítja egy – vagy talán több – szerelmi szál is; a kapitányt azonban keményebb fából faragták annál, hogy meghátráljon. Látványos, akciódús, de lélektanilag is megalapozott kosztümös történelmi drámára számíthatunk a neves dán rendezőtől – és úgy hiányzik ebből a műfajból már egy igazán jó élmény, mint egy falat kenyér. (pazs)

Magyarországi bemutató: február 1., romániai bemutató: június 28.


Curb Your Enthusiasm / Félig üres, 12. évad

A legendás Larry David legendás sorozatának (24 évvel ezelőtt indult, azóta nemcsak hogy teljes generációk nőttek fel, hanem komplett kultúrharcok is lezajlottak, az egész „tévé versus streaming”-ről és a forgalmazási, mozgóképfogyasztási szokásaink gyökeres átalakulásáról nem is beszélve) főcímdala idén februrában fog utolsó alkalommal felcsendülni, egész konkrétan tízszer, egészen április 7-éig. Már az első évadokban is vicces volt David, amint a teljes világgal szembemenve szórja értetlenkedő poénjait, pláne most, amikor egész nemzedékek képtelenek egymással szót érteni. Sokat nem tudunk a sztoriról, de nem is fontos, a hangsúly úgyis mindig a szituációkon van. Mire számítunk? Szabadszájú, embert, istent sem tisztelő humorra. Mire nem számítunk? Filantróp, cukormázas netflixeskedésre. Sírva, de várjuk. (jbn)

Világbemutató: február 7. (HBO/Max)


A kiméra / La chimera

Velencében debütdíjjal hívta fel magára a figyelmet, azóta Cannes és más, élvonalbeli fesztiválok rendszeres versenyzője és gyakran díjazottja is: az olasz-német Alice Rohrwacher mágikus (neo)realizmusa idén A kimérában térhet vissza a moziinkba. A valóság és fantáziavilág határán lassú tempóban gördülő történet első pillantásra egy fiatal angol régészről szól, aki műtárgycsempészek hálózatával kerül kapcsolatba, ugyanakkor tündérmese az elvesztett szerelemről és a rengeteg humorral ábrázolt társadalmi öntudatról. A kimérát 9 percig tapsolta állva a cannes-i bemutató közönsége – kíváncsiak vagyunk, hogy miért –, de a film végül nem kapott díjat – vajon miért? (bk)

Magyarországi bemutató: február 15., romániai bemutató: április 19.


Lefkovicsék gyászolnak

Breier Ádám az évtizedekkel ezelőtt Kubába emigrált magyar nők hétköznapjait bemutató Havanna, csak oda dokumentumfilmjében, és a Krasznahorkai Lászlóról szóló A báró hazatér portréfilmjében is bizonyította, hogy jó érzékkel, humort sem nélkülözve tud egy-egy témához nyúlni. Első egészestés játékfilmje pedig érdekes színfoltja lehet az első félév  – amúgy eddig nem túl zsúfoltnak ígérkező  – magyar játékfilmes kínálatának. A film leforgatására Breier a 2021-es Inkubátor program keretei között kapott lehetőséget. A személyes hangvételű történet középpontjában Lefkovics Tamás, a nagyszívű, de konok bokszedző (Bezerédi Zoltán)  áll, akinek viszonya annyira megromlott a fiával, Ivánnal (Szabó Kimmel Tamás), hogy évek óta nem beszélnek egymással. Iván Izraelben alapított családot, ott ortodox zsidóként él, amikor édesanyja halála és az azt követő egyhetes zsidó gyász, a shiva újból egy térbe kényszeríti a két férfit. Rajtuk keresztül két világ feszül egymásnak, aminek a tétje a család egyesülése. A rendező saját bevallása szerint a Lefkovicsék gyászolnak valahol a klasszikus művészfilmek és kommersz vígjátékok között helyezhető el, leginkább az amerikai indie filmekkel van közeli rokonságban. Az mindenesetre biztató előjel, hogy a nemzetközi bemutatkozásra a rangos Palm Springs-i Nemzetközi Fesztiválon kapott lehetőséget. (zb)

Magyarországi bemutató: február 22.


Most vagy soha!

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján magyar kosztümös történelmi filmet csak indokolt óvatossággal érdemes várni, a rekordköltségvetésből készülő Petőfi-hommage-film – amelyet nem sikerült elkészíteni az emlékévben, így csak előreláthatóan idén márciusban kerül a nézők elé – mégis érdemes a figyelmünkre. Annak ugyanis, hogy milyen képet mutat fel és miféle narratívát fogalmaz meg mozgóképi eszközökkel a jelenlegi (és mindenkori) kurzus a magyar történelem olyan kiemelten fontos mozzanatairól, mint 1848. március 15., a szorosan vett kultúrpolitikai vonzatokon túlmutató jelentősége lehet. Az eddigi hírek és a legújabb előzetes alapján mindenesetre nem a magyar történelmi filmes tradíciók juthatnak elsőként eszünkbe, hanem olyan filmek, mint a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes, amely szokatlan módon (konkrétabban: akciófilmes eszköztárral) értelmezi újra a tárgyát. A nemzeti pátosz mellett így kapunk majd harcművészeti szempontból jól megkoreografált jeleneteket, tarantinósan vonuló márciusi ifjakat (többnyire – a filmes szcénán – kevésbé ismert fiatal színészekkel, mint a Petőfit alakító Berettyán Nándor vagy a Szendrey Júliát megformáló Mosolygó Sára), látványos utcai verekedésbalettet és CGI-Pestet. Ebből még bármi lehet. (pazs)

Magyarországi bemutató: március 24.


Mickey 17

Az Élősködők Oscarja után az egész világ Bong Joon-ho lába előtt hever, effektíve bármit csinálhat, szóval kiemelten fontos hír, hogy a dél-korai fenegyerek Edward Ashton Mickey 7 című tavalyelőtti sci-fi-regényét adaptálta nagyvászonra. A sztori címszereplője egy android, akit a Niflheim nevű jégbolygóra küldenek, hogy kolonizálja azt. Azért vannak megszámozva a Mikik, mert miután egyikük meghal, a következő kezdheti elölről a munkát, megkapva az előző robot emlékeit és tapasztalatait. A sztori az ún. soulslike-videójátkokból lehet libabőrösen ismerős. Bong Joon-ho nem először dolgozik nemzetközi gárdával, reméljük, hogy nem egy Okja lesz belőle, hanem egy eszeveszett tempójú, elgondolkoztató Snowpiercer.

Romániai bemutató: március 29.


Civil War

Az, hogy a politikai megosztottság – nem csak nálunkfelé, hanem világszerte – erősödik és egyre radikálisabb megnyilvánulási formái vannak, ordas nagy közhely, de a Capitolium ostroma óta azt is tudjuk, hogy a különböző politikai táborok végletes egymásnak feszülése olyan stabilnak hitt demokráciákat is megrendíthet, mint az Amerikai Egyesült Államok. Vélhetőleg ebből az élményből indul ki Alex Garland (Ex Machina, Annihilation) a Civil War című új filmjében – az előzetes szerint, ha nem csalódom, a Capitoliumot nemcsak megostromolják, de fel is robbantják –, amelyben egy újságírócsapat (élén Kirsten Dunst karakterével) szeli át a polgárháborúba süllyedt, disztópikus Amerikát, amelyből kivált néhány szakadár állam, az elnök egy diktátor, és szélsőséges milíciák tizedelik egymást meg a lakosságot – vagy valami ilyesmi. A Civil War remélhetőleg nem válik sematikus, elfogult propagandafilmmé, és képes lesz mélyebben problematizálni a jelenséget – a rendező és forgatókönyvíró személye legalábbis bizakodással tölthet el. (pazs)

Amerikai bemutató: április 24., magyarországi és romániai bemutató dátuma ismeretlen


Hogyan szexeljünk / How to Have Sex

Kamaszok élik „minden idők legjobb vakációját”, és a fékevesztett bulizás mellett (közben?) a szüzesség elvesztése is cél – ebből az alapállásból kiinduló felnövéstörténetekkel gátat lehet rekeszteni. Mégis fesztiválzsűrik és filmkritikusok tucatjai dicsérik Molly Manning Walker elsőfilmjét, amely az alapsztoriból altesti poénokkal tűzdelt és ébredező tesztoszterontól fűtött Amerikai pite helyett bátor női drámával lepi meg nézőit. Szomorú, tele van váratlan fordulatokkal, finoman fogalmaz és nagy szíve van – írják róla. Mesél toxikus barátságokról, szexuális nyomásról, az együttlétek konszenzusos voltának fontosságáról, és a kamaszkor sokszor nagyon gyorsan váltakozó érzelmi csúcsairól és mélypontjairól. (bk)

Romániai bemutató: május 5., magyarországi bemutatódátum egyelőre nincs.


Furiosa: A Mad Max Saga

A Mad Max: A harag útja a tökéletes látványfilm: elképesztően emlékezetes, kivéve a történetét: mindenki tud idézni belőle valamit, de ha a sztorit kéne összefoglalni, csak fejvakarózás és értetlenkedés a végeredmény. Reméljük, hogy George Miller ugyanezt a vonalat fogja folytatni (habár egyelőre elképzelhetetlen, hogyan lehet a 2015-ös Mad Max dilijét überelni), és ismét megkínál minket valami őserejű, dübörgő, krómosan csillogó vásári attrakcióval, ahol a szüzsé csak ürügy egy kis eszeveszett tempójú burrogtatásra. Ugyan az Immortan Joe-t alakító Hugh Keays-Byrne 2020-ban elhunyt, a karakter fel fog bukkanni a filmben. Már csak azért is érdemes lesz beülni az idei blockbusterszezon-indítóra, hogy megtudjuk, ki játssza az ikonikussá vált figurát – no meg a még inonikusabbat, magát Mad Maxet. (jbn)

Magyarországi bemutató: május 23., romániai bemutató: május 24.


Io capitano

A Gomorra rendezője az utóbbi években elképesztő ügyességgel imbolygott a valóság és álmok, a CGI és a praktikus, igazi effektek közötti veszélyes határmezsgyén: nemcsak a Szörnyek és szerelmek, hanem a hollywoodi konkurrencia mellett sajnálatosan elsüllyedt Pinokkió-adaptációja is bizonyította, hogy Matteo Garronnénak kivételes tehetsége van az efféle, szürrealizmust súroló látványvilághoz. Új filmjében két afrikai srác indul el Dakarból Európába (ironikusan épp a Párizs-Dakar-rali végállomásából visszafelé) egy jobb élet reményében. A tavalyi Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon legjobb rendezői díjat hazavivő film reklámbrosúrái „homéroszi utazást” ígérnek. Úgy tűnik, hogy nem csak egy újabb hatásvadász menekültploitation-mozi lesz, hanem meseiségében is komplex, látványos alkotás. (jbn)

Romániai bemutató: június 21. (Eu căpitan)


+1 kakukktojás

Parasztok / Chłopi

Kakukktojás a listánkon, mert Magyarországon december eleje óta vetítik, a romániai mozikban viszont csak tél végén fog landolni a szinte-Oscar-díjas, Loving Vincent című, csodálatos festményanimációs film alkotópárosának második munkája. Nem lehet nem várni (vagy erdélyiként kicsit irigyelni a magyarországi közönséget): a lengyel Dorota Kobiela és angol alkotótársa ezúttal is keresztezi a festészetet a hetedik művészettel, az irodalmi realizmust a festői realizmussal, már a trailerből is látszik, hogy hatalmas munka van benne. A film alapjául Władysław Reymont 110 éves, azonos című, irodalmi Nobel-díjjal elismert regénye szolgált, ennek megfelelően a sztori egy 19. századi lengyel falu pletykás és kapzsi, férfiak vezérelte világában játszódik. Főszereplőnk egy fiatal lány, akit családja hozzákényszerít egy nála jóval idősebb, módos és befolyásos gazdához. A lány azonban újdonsült férje fiát szereti, és az összes társadalmi konvenciónak fittyet hányva mindent elkövet, hogy szerelmével lehessen. A Parasztok torontói bemutatója után állva tapsolt a közönség, a film azóta megosztotta a kritikusokat, de mi nyitottak maradunk: hagyjuk magunkat a moziba csábítani a csodálatos (olaj)festmény-varázs által. (bk)

Magyarországi bemutató: 2023. december 7., romániai bemutató: február 23.

 

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc ezredforduló utáni westernfilmed?

Friss film és sorozat