Hogyan lehet sikerfilmet készíteni Hollywoodon kívül? Hogy festett a tavalyi év egyik, sőt talán legjobb filmjeként jegyzett, hatszoros Oscar-díjas Mad Max: A harag útja forgatása és fejlesztése? Miért nem A visszatérő kapta a legjobb filmnek járó szobrot? Iain Smith producerrel beszélgettünk.
Iain Smith skót producer olyan filmeket készített, mint Az ötödik elem (The Fifth Element, ), A misszió, a Hét év Tibetben (Seven Years in Tibet, 1997), a Nagy Sándor, a hódító, A forrás (The Fountain, 2006), Az ember gyermeke (Children of Men, 2006), a Wanted (2008) és legutóbb a Mad Max: A harag útja (Mad Max: Fury Road, 2015), amit a TIFF-en is levetítettek. A fesztiválon életműdíjat kapott a world cinemához (külföldi film, már az angolszászok felől) való hozzájárulása miatt. Azután beszélgettünk vele, hogy előző este megnéztük a Q&A-t a Mad Max: A harag útja elementáris erejű főtéri vetítése után, majd aznap meghallgattuk egyórás workshopját. Amin kiderült, hogy Erdélyben a Hideghegy (Cold Mountain, 2003), Budapesten a Kémjátszma (Spy Game, 2001) forgatása alkalmával járt.
Mit tanácsolnál a kis piacú, bevételt hozó helyi gyártású filmeket ritkán látó közép- és kelet-európai országok alkotóinak?
Nehéz tanácsot adni, nincs könnyű dolgotok. A magyar nyelv nagyon különleges, a magyar filmek ugyancsak, de összességében a nyugati közönség számára túlontúl melankolikusak. Az biztosan segít, ha a nyugati filmkészítés üzleti modelljeit minél inkább meghonosítják ezekben az országokban, és nem csak forgalmazzák a külföldi mozikat, de itt is forgatnak minél többet, mert ha a helyieknek van kitől tanulniuk, kivel kommunikálniuk, akkor prosperálni fog a filmipar.
Hátrány az egyedi nyelv?
Nem feltétlenül, de egyre inkább. Emlékszem, Jancsó filmjei lenyűgöztek, a Szegénylegények nagy kedvencem, de annak idején minden európai nemzeti filmgyártásnak saját hangja volt, könnyű volt felismerni az olasz, a francia, a lengyel vagy a görög mozit. Azokban az évtizedekben előny volt a különleges és az adott országra specifikusan jellemző stílus. Manapság egyszerre kell univerzális, de egyedi hangot találni, globálisan gondolkodni, de lokálisan cselekedni.
Szerintem az USA-n kívül sehol nincsenek könnyű helyzetben a filmesek. Ausztráliában például angolul beszélnek, de sok kisbüdzsés akciómozi készült ott, amelyek így vagy úgy, de az Outbackről szólnak. A Mad Max filmeknél nem is kell messzebb menni a példához.
Igen, de mi, britek például angolul beszélő nemzetként megtanultunk együtt élni Hollywooddal. Alkalmazkodunk hozzájuk, és megpróbáljuk elcsábítani a legnagyobb forgatásaikat. Az új Star Wars-t is itt vették fel, meg a Harry Potter filmeket is. De ezzel nem veszett el az identitásunk, inkább csak erősödött. Ausztrália is ilyesmivel próbálkozik, bár kevesebb sikerrel. De egyetértünk, Hollywood még mindig a tulajdonosa ennek az üzletágnak, és ez még jó sokáig így is marad. A fő változás, hogy megjelentek az olyan globális mammutcégek, amilyen az Amazon vagy a Netflix. Hollywoodban leginkább blokkokban látják a világot, ezek a vállalatok viszont inkább valósítják meg a Sony alapítója, Akio Morita elképzeléseit a globális lokalizációról.
Hogyan kerültél kapcsolatba a Mad Max: A harag útja projekttel?
George kért fel, hogy dolgozzak a filmjén. Arra kellettem, hogy felügyeljem a csapatát. Korábban már kétszer is nekihuzakodott, de különféle okok miatt széthullott a projekt. Ez volt az utolsó esélye, és biztosra akart menni. Felhívott, hogy megmutatná nekem a projektet. Elmentem, és az agyam eldobtam, óriási volt. Néhány hétre mentem, és végül néhány évre maradtam, mert megcsináltuk együtt a filmet.
Szerintem minden filmnek olyannak kellene lennie, mint a Mad Max: A harag útja: egy csomó mozi ugyanazt adná regényként is, színdarabként is, de ennek a filmnyelve tisztán kinetikus, képpel és hanggal beszél, semmilyen más művészeti ágazatban nem lehet ilyet csinálni.
Ezzel a mozival tisztelegtünk a némafilmek előtt, amilyen Buster Keatontól A generális. Akkoriban tényleg mozgó képpel meséltek a filmek, és ez azóta elveszett, túl irodalmivá váltak a mozik, tele vannak szövegeléssel. A forgatókönyv fontosabb lett, mint a kész film. A forgatáson kell kreatívnak lenni, nem az íróasztalnál.
Ahogy a Q&A-n is mondtad, ennek a filmnek nem volt forgatókönyve. Akkor mi győzött meg, hogy érdemes foglalkoznod a projekttel? A storyboardok?
Azon túl, hogy imádtam a korábbi Max Max filmeket, igen, de főleg az, hogy George beszélt a storyboardokról, a kommentár, amit fűzött hozzájuk. Úgy vélem, megértettem, hogy mit akar valójában ezzel a projekttel: honorálni a második Mad Max filmet, Az országúti harcost, de ugyanakkor kipróbálni valami újat.
Mi volt az újdonság? Szerintem következetes a négy Mad Max moziból álló széria, és az új film nem mutat sok újat, csak jobb a korábbiaknál, és nem is kevéssel.
Az is egy újdonság, hogy ez jobb. A harag útja a 21. század terméke, a korábbi három pedig a múlt évezredé. De a fő különbség Furiosa karaktere.
Tipikus reakció volt erre a filmre, hogy feministaként értelmezték, sőt, van, akinek pont emiatt nem tetszett. Pedig már a harmadik Mad Max filmben is volt egy erős nőkarakter, Tina Turner játszotta, ez sem újdonság.
Viszont az a film nem működött. Tartalma nem volt, csak stílusa. Én bírom Turnert, de a színészet nem ment neki, Charlize Theron viszont nagyszerű színésznő, aki uralta a vásznat. A trilógia-záró egyszerűen nem állt össze, A harag útja viszont koherens. George tanult a harmadik Mad Max hibáiból. Olyan történetet mesélt el, amiről 20 éve minden nap álmodozott. Még két folytatás van a tarsolyában.
A TIFF-es közönségtalálkozón elhangzott, hogy Miller filmre akart forgatni, de számodra kizárt dolog volt. Arról is beszéltél viszont, hogy igyekeztetek valódi trükköket és régisulis kaszkadőrmunkát használni CGI helyett, mert ez kezd divatba jönni. Viszont mintha a celluloid is kezdene visszajönni, legalábbis trendivé válni, akkor miért mondtál rá nemet?
A celluloidtól nem kaptunk volna ennyire energikus, kinetikus stílust. 11 perc után cserélni kell a kazettát a kamerában, mert annál több anyag nem fér rá, és le kell állni a felvétellel, digitálissal viszont forgathatunk, amennyit akarunk. 120 járművünk volt, amiket elrajtoltattunk a namíbiai sivatagban, és mentek 50 mérföldet, digitális kamerák és operatőreik kíséretében. Aprólékos koreográfiát követtek. Odafelé háromszor álltak meg és kezdték az elejéről venni a jelenetet, aztán megfordultak, és visszafelé még egyszer megcsinálták ugyanezt. 480 óra anyagot vettünk fel, ami őrületes mennyiség, és amiben pontosan két órányi ért aranyat. Ezt nem lehetett volna celluloiddal megcsinálni, hiába szeretem jobban ezt a nyersanyagot. Van projekt, amihez illik, és van, amihez nem.
Azt is mondtad a vetítés után, hogy arról is sikerült meggyőzni Millert, hogy ne valódi, sztereó 3D kamerákkal forgasson, hanem 2D-ben, és utólag konvertálják át. Mi a baj az igazi, sztereoszkopikus 3D-vel, nehezebb kezelni a kamerákat?
Duplázza a kockázatot, mert két kamerával kétszer annyit lehet hibázni, és elég, ha az egyik felvétele nem stimmel, és az egész anyag ugrott. Mi a sivatagban forgattunk autókkal, amik egyenetlen, kátyús, sziklás terepen hajtottak, így ami elromolhatott, az el is romlott. Sokáig tartott, mire meggyőztük George-ot arról, hogy az ős-3D túl rizikós, de biztos vagyok benne, hogy jól döntöttünk, mert így a film ugyanúgy működik 2D-ben is, azaz bármilyen moziban hasonlóan fut. A 3D a maga szemüvegeivel együtt egyelőre a közönség és a tartalom közé áll, elidegeníti, kizökkenti az embert. Én inkább azt akarom, hogy a néző felejtsen el mindent a moziteremben, azt is, hogy moziban ül, váljon részesévé a filmnek, és ezt szabotálja a jelenlegi 3D.
Sok filmet látok, amit 2D-ben forgattak és az utómunka során konvertáltak át, és nem vettem észre semmi különbséget. Szerinted van értelme az utókonverziónak?
Nálunk a projekt természete miatt volt erre szükség, a forgatás elég nehéz volt a sztereoszkopikus 3D nélkül is. Vannak filmek, amiknél működik az utókonverzió. A valódi 3D-s kamerahasználat még gyerekcipőben jár, fejletlen a technológia, nemigen lehet jól csinálni, de egy nap biztosan sétagalopp lesz.
A filmográfiádból kitűnik, hogy szeretsz egzotikus helyszíneken forgatni. Miért? Minél messzebb vagy Hollywoodtól, annál több az alkotói szabadságod?
Részben igen, de számomra a mozi azt jelenti, hogy elvisszük a közönséget a világ egy olyan tájára, amit még sosem láttak. Az egyik ok, amiért megéri filmezéssel foglalkozni: ha akarok, dolgozhatok mondjuk Tibetben. Persze nem kell megmászni minden hegyet, ha a hegy lábából is fel tudjuk venni, amit akartunk, de ha a film jobb lesz tőle, akkor mászni kell.
Ezért készítesz akció- és kalandfilmeket, nem pedig kevés szereplős kamaradarabokat?
A párszereplős, kevés díszletes filmek – amik nálunk, briteknél gyakorlatilag egyet jelent a kitchen sink (mosogatódráma) szocialista realizmusával – szerintem inkább a televízióba valók, egy mozinak többet kell adnia, a nagyvilágról kell szólnia. A tévé interperszonális, a mozi extraperszonális.
Pedig azt gondolnám, produceri szempontból pont az ilyen egzotikus és epikus filmek forgatásai a legrázósabbak. Pl. olvastam, hogy a producerek céhének azért nem tetszett A visszatérő (The Revenant, 2015), mert egy igazi rémálom lehetett a forgatás: majdnem egy évre elhúzódott és elszabadult a büdzsé.
Nem becsülöm sokra azt a filmet, szerintem sem volt benne jó a produceri munka. Alábecsülték a forgatás nehézségeit, túlvállalták magukat, és ezért sok pénzt kellett elszórniuk a végén, amit megúszhattak volna. A forgatást fontosabbnak tartották, mint a végeredményt.
Annak a filmnek a forgatása egy gimmick volt, olyannyira felfújták.
És a Birdman is ilyen. Erődemonstráció volt. Cifrázás, tartalom helyett. Az új Mad Max forgatásán nem fagyoskodtunk, mint A visszatérő stábja, hanem megsültünk a sivatagban, de nem kürtöltük világgá, hagytuk, hadd beszéljen magáért a film.
Két Mad Max folytatás várható még. De hova lehet ezt még fokozni, mivel lehet überelni A harag útját?
Fogalmam sincs, hogy lehet teljesíteni az elvárásokat egy ilyen siker után, ilyenkor mindig félő, hogy túlvállaljuk magunkat, eluralkodik rajtunk a fokozás kényszere. Talán ezért sem ugrik George azonnal a következő sequelre, előtte még szeretne valami más filmet csinálni, hogy kiürüljön a szervezetéből a Mad Max.
