Egy zuhanás anatómiája – Laurent Bouzereau: Faye

2024. szeptember 3. – írta Kovács Patrik

Faye Dunaway a hetvenes évek talán legkeresettebb és legelismertebb hollywoodi színésznője volt, a karrierje mégis idejekorán kapcsolt lejtmenetbe, amiben – sokak szerint – állítólagos összeférhetetlensége is szerepet játszott. De vajon tényleg ez az igazság? A filmcsillag saját magának köszönhette, hogy kegyvesztetté vált az Álomgyárban? A kérdést Laurent Bouzereau vadonatúj dokumentumfilmje, a Faye válaszolja meg.

A legnagyobb díva – Barbra Streisand-portré

2022. április 24. – írta Rácz Viktória

Barbra Streisand maga a két lábon járó ellentmondás. Akit először túl csúnyának gondolt Hollywood ahhoz, hogy főszerepet kaphasson, később az álomgyár egyik legtündöklőbb sztárjává és divatikonjává vált.

„A mozinak a nagyvilágról kell szólnia” – Interjú Iain Smith-szel

2016. június 23. – írta Csiger Ádám

Hogyan lehet sikerfilmet készíteni Hollywoodon kívül? Hogy festett a tavalyi év egyik, sőt talán legjobb filmjeként jegyzett, hatszoros Oscar-díjas Mad Max: A harag útja forgatása és fejlesztése? Miért nem A visszatérő kapta a legjobb filmnek járó szobrot? Iain Smith producerrel beszélgettünk.

Lehallgatni arany – Laura Poitras: Citizenfour

2015. március 13. – írta Buzogány Klára

Egy egész sor aktualitása van annak, hogy a Citizenfourt megnézzük és beszéljünk róla. A címben szereplő „négyes számú állampolgár” ugyanis nem más, mint Edward Snowden, aki mind a mai napig tartogat még meglepetéseket a naiv telefon- és internetfelhasználók számára.

Az ember mindig tanul másoktól – Interjú Zsigmond Vilmossal

2014. október 1. – írta Szalkai Réka

Egy európai úr Amerikában – röviden így szokás jellemezni Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőrt, aki idén két európai életműdíjat kapott: Cannes-ban és Miskolcon, a Jameson CineFesten. A 84 éves nagymester szerint nem elég, ha valami szépen van fényképezve, a jó sztori is sokat számít, és számára az egyetlen kikapcsolódás, ha forgathat, vagy legalább fényképez.

Oscarütközés(ek) – Paul Haggis: Crash / Ütközések

2006. május 15. – írta Farkas István

A dán filozófus-teológus, Søren Kierkegaard a Vagy-vagy című művében ír arról a művészetben jelen levő sorsszerűségről, mely bizonyos témákat eljuttat egyes alkotókhoz, jelentős műalkotásokat „szülve” ezáltal.

A tájban és egymásban élni? – Ang Lee: Brokeback Mountain / Túl a barátságon

2006. április 20. – írta Virginás Andrea

Egyre inkább úgy gondolom, igaza van – többek között – Fredric Jamesonnak, amikor a humán kultúrához fűződő nyelvi tevékenységeink java részét allegorézisnek minősíti: párhuzamos konstrukciókat ötlünk ki, magyarázatokat és fordításokat, abbéli igyekezetünkben, hogy teljesebben, hatékonyabban, igazabban szólhassunk. Miről is? Ez persze attól függ, milyen narratívákkal, ideológiákkal és világértelmező mítoszokkal vesszük körül magunkat; az emberi voltot, a szignifikációt, a megismerést, avagy az evolúciót tüntetjük ki figyelmünkkel (és a lista természetesen tetszés szerint bővíthető).

A borkóstolás, amely nem vezet sehová – Alexander Payne: Kerülőutak / Sideways

2005. március 20. – írta Farkas István

Középiskolás koromban legalább annyira imádtam a történelemtanárom előadásait a dionüszoszi ünnepekről, mint Ballasi bordalait, sőt még a felejthetetlen suli-bulikon is mindig bort ittam. Éppen ezért epedve vártam, hogy a Haşdeu-bentlakások hálózatán megjelenjen a Kerülőutak, amelyről csak annyit tudtam, hogy rendezője a Schmidt történetét is jegyzi, no meg azt, hogy három főszereplője van: Paul Giamatti (Ryan közlegény megmentése), Thomas Haden Church (Az őserdő hőse) és a bor, bár utóbbi a Film+ tévéadó hírei szerint sokszor hiányzott a forgatásokról.