Az eXistenZ, a Karambol, a Bibliothèque Pascal és további 40 film producere 71 éves volt, szeptember 2-án hunyt el.
Hámori András 1953-ban született Budapesten, ahol a 70-es évek elején kezdte filmritikusi és filmalkotói pályáját. John Hirsch, azaz a siófoki születésű Hirsch János, ekkor már befutott kanadai filmproducer biztatására, 1981-ben költözött Észak-Amerikába: Hirsch torontói lakásának pincéjében húzta meg magát, és rövidfilmes portfóliójának egy darabjával felszerelkezve próbált szerencsét. A szintén magyar származású Robert Lantossal kezdett együtt dolgozni – évtizedekkel később közösen végezték a három Golden Globe-ra jelölt A napfény ízének (Sunshine) a produceri munkálatait is –, majd beszállt az Alliance Entertainment nevű, filmeket és televíziós műsorokat gyártó cégbe (amely 1984 és 2013 között működött a kanadai piac egyik vezető gyártójaként). Hámori később Los Angelesbe költözött, ahol saját produkciós vállalkozást indított H2O Motion Pictures néven.
A mindenkihez szólás szabadsága – Szabó István: Sunshine / A napfény íze
Szabó István filmje ritka reakciót váltott ki hazai közönségéből: a véleményalkotás szinte kényszerű vágyát. Hetekkel a bemutató után még mindig nem hunyt ki az indulat a film körül, amely arra tett kísérletet, hogy az elmúlt százegynéhány év magyarországi történelmét egy zsidó család, a Sonnenscheinból lett Sorsok három generációjának történetén keresztül tárja elénk. Szabó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy mozifilm időkorlátai között (a film hossza 180 perc, ma itt húzódik a filmidő határa) három emberöltő magánéleti és történelmi krónikáját sűrítse filmmé, a Ferenc József-i monarchikus-időktől, két világháborún és a kommunizmus évein át a jelennel bezárólag.
A 80-as évek végén a szintén Amerikában élő Takács Tibor rendezővel és Vámos Tamás operatőrrel dolgozott együtt egy kamaszhorroron: A kapu (The Gate, 1987) főszereplőjét, Stephen Dorffot az amerikai fantasy- és horrorfilmakadémia debütdíjjal tüntette ki. A jelentősebb filmjei azonban a 90-es, 2000-es években készültek. Olyan nagy sikerű amerikai produkcióknál bábáskodott, mint az Atom Egoyan rendezte Eljövendő szép napok (The Sweet Hereafter, 1997), a Cronenberg-féle Karambol (Crash, 1996) és eXistenZ (1999), a The Third Lie (r. Thomas Vinterberg, 2000), A hetedik mennyország (Formula 51 / The 51st State, r. Ronny Yu, 2001), a Kaszinókirály (Owning Mahowny, r. Richard Kwietniowski, 2003), a Chéri (r. Stephen Frears, 2009). 2014-ben Houdini címmel, Adrien Brody főszereplésével gyártott minisorozatot a History Channel számára, és legutóbb Jean-Pierre Jeunet Casanova című, 2015-ös tévéfilmjének volt a társproducere.
Hámori producere volt Enyedi Ildikó Bűvös vadászának (1994), a Koltai Lajos rendezte Sorstalanságnak (2005), a Szász János-féle Ópium – Egy elmebeteg nő naplójának (2007), a Hajdu Szabolcs Bibliothèque Pascaljának (2010).
Hypnotique Pascal – Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal
Hajdu Szabolcs a Fehér tenyérrel a konvencionálisabb narratíva irányába tett lépései után visszatér abba a színes, szürrealizmussal is kacérkodó világba, ami pl. már a Tamarát is egy markáns kézjegyű szerző egyedi filmjévé tette. Ráadásul a mit sem sejtő nézőt, aki azt várja, hogy egy újabb magyar filmet fog látni, az első nagy meglepetés már az első snittel együtt éri.
„Hámori az Alexander Korda-szerű producerek hagyományainak folytatójaként tekintett magára – idézi a Variety a producer hivatalos nekrológját. – Vonzották a sajátos, olykor szépirodalmi kapcsolódású történetek, amelyek fenntarthatták benne a megvalósításukhoz szükséges szenvedélyt a hosszú évekig tartó fejlesztési, finanszírozási és gyártási folyamat során is. [...] szeretett időnként a saját projektjeiben cameózni is.”
