Szabó István: Sunshine / A napfény íze Szabó István: Sunshine / A napfény íze

A mindenkihez szólás szabadsága

Szabó István: Sunshine / A napfény íze

ÉRTÉKELD A FILMET!
A napfény íze
Szabó István
1999

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Szabó István filmje ritka reakciót váltott ki hazai közönségéből: a véleményalkotás szinte kényszerű vágyát. Hetekkel a bemutató után még mindig nem hunyt ki az indulat a film körül, amely arra tett kísérletet, hogy az elmúlt százegynéhány év magyarországi történelmét egy zsidó család, a Sonnenscheinból lett Sorsok három generációjának történetén keresztül tárja elénk. Szabó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy mozifilm időkorlátai között (a film hossza 180 perc, ma itt húzódik a filmidő határa) három emberöltő magánéleti és történelmi krónikáját sűrítse filmmé, a Ferenc József-i monarchikus-időktől, két világháborún és a kommunizmus évein át a jelennel bezárólag.

A négy alkalommal Oscar-díjra jelölt rendező (1979: Bizalom, 1981: Mephisto, 1984: Redl ezredes, 1988: Hanussen), aki a Mephistóért meg is kapta a díjat, minden kétséget kizáróan a legnagyobb nemzetközi hírnévvel és érdekérvényesítési képességgel bír a hazai szakma reprezentánsai közül, de még neki sem sikerült eredeti terve szerint televíziós filmsorozatot készíteni a Sonnenscheinek történetéből. A külföldi pénz végül megérkezett, de máshonnan, és ekkor már mozifilmre szólt a felkérés. (Sokak jóindulatú érdeklődésére tarhat számot a minden valószínűség szerint örökre eltemetett, Szabó eredeti elképzeléseit tükröző forgatókönyv!)

A nemzetközi összehasonlításban is jelentősnek mondható költségvetés egyaránt vált előnyére és hátrányára a filmnek. Egyrészről sikerült megtörni a hazai filmekre olyannyira jellemző – legtöbbször pénzügyi okokra, tehát nem az alkotói szándékra visszavezethető – képi szegényesség kényszerű tradícióját. (Szomorúan állapítható meg, hogy Szabó talán az egyetlen magyar rendező, akinek személyében a külföldi befektető garanciát lát 10-20 millió dollárnyi befektetésének megtérülésére.) Külsőségeit tekintve tehát A napfény íze az elvárható legmagasabb minőséget nyújtja, a díszlet- és jelmeztervezői műgond a legapróbb részletekben is visszaköszön.

A hazai nagyságrendekhez szokott szemmel nézve mindenképpen mamutnagyságúnak tetsző költségvetés azonban óvatosságra késztette a filmeseket, s ami előnyre a külcsín terén szert tettek, azt elvesztették az elbeszélés módjának megválasztásakor. Nem mintha lett volna más választásuk. A mindenkihez szólás szabadsága meglehetősen korlátolt. Ha vállalásunk erre kötelez, akkor bizony átlagolni kell a közönségként számba jöhető nációk osztályzatait, s minthogy van, aki jobb, s van, aki gyengébb a Kárpát-medence történelméből, valaki mindenképpen értetlenkedni fog. Esetünkben a jobban felkészültek.

A felzárkóztatás következtében a Szabótól megszokott személyesség háttérbe szorult a történelmi fordulatok képben-szövegben való felidézésével, a száraz-sommás üzenetek élettelenségével szemben. Ritka pillanataiban a film megadja nézőinek a ráhangolódás lehetőségét, a szemlélődés csöndes örömét. Ilyenkor megtörik az alig palástoltan sietős, recitáló hangnem, s egy-egy futó pillanatra életszerű tempóra lassul a film. Vali és Ignác találkozása a bécsi albérleti szobában, a Manó és Róza közötti veszekedés az idős házaspár hálószobájában, vagy a feleségén erőszakot tevő, majd félig önkívületben egy játékmackót szorongató Ignác – a szereplők egymással szembeni imtim érintkezéseiből mintha csak a film első harmadára futotta volna. A dramaturgia motorja kiméletlenül továbbhajtja a filmet, a narrátor beszélni kezd, s az élőképek közé ékelt inzertek korabeli felvételeken mutatják a századfordulós Budapest nyüzsgését, az I. világháború frontjait…

Sietősen haladunk előre újabb rezsimek, híres-hírhedt törvények, politikai machinációk tanulságos, de leltárszerűen rendbeszedett során. A vissza-visszatérő családi rekvizítumok - az ezüstnyelű sétabot, a dédapai zsebóra - láttán nemcsak a szereplők illetődnek meg. A Sorsok egy másik élet, a néző egy másik film lehetőségét látja megcsillanni a szimbólumszerű tárgyakban. A három Sonnenschein: a Monarchia pártján álló Ignác, a vívóeredményeivel kitűnni vágyó Ádám és az ÁVH-hoz csatlakozó Iván félbevágott karakterek. Éppen az a fél, a belső-hátország nem látszik, ahol a szavakba öntött bírálatok, vélemények, kritikák és jóslatok megszületnek.

Nem a tripla feladatot teljesítő Ralph Fiennes hibája, hogy ebből a másik félből alig kapunk valamit. Az intellektuális sztárként számon tartott színész (jelentős szerepei: Schindler listája, Az angol beteg, Egy kapcsolat vége) szerepeltetése persze felveti a kérdést, hogy egy ennyire magyar vonatkozású történetben (bár sokszor hallhattuk, hogy nem annyira lokális, mint inkább általános érvényű kérdéseket feszeget a film) nem lett volna szerencsésebb, nem adott volna több fogódzót a hazai nézőnek, ha magyar színész játssza a főszerepet. A választ ismerjük: magyar színésszel a főszerepben nem lehetett volna eladni a filmet a nemzetközi piacon. (Jó-jó, de legalább egy kétszavasnál hosszabb mellékszerepben izgalmas lett volna közelebbről – színpadról, tévéből, pletykarovatokból – ismert színészt látni). Minden fogyatékosságával együtt kivételes érdeme a filmnek az a fellángoló vita, amely a bemutató után a hazai sajtóban (Élet és Irodalom, Népszabadság) kibontakozott.

A vitázók nem annyira magát a filmet minősítették, mint inkább a rendező állásfoglalását az asszimilációnak, pontosabban a magyarországi zsidók asszimilációjának kérdését illetően. Hogy a film kapcsán azonnal a hazai zsidóság múltbeli és jelenlegi helyzetére terelődött a vita, azt érzékeltette, hogy mindaz, ami a filmben túlbeszélt, a valóságban mennyire tisztázatlan, s igényelné az egyenes beszédet. Jó hazai szokás szerint persze sokra nem vezetett az ígéretesnek induló szóváltás. A témában megjelent cikkek szorgos olvasója egy idő után úgy érezhette magát, mint aki egy exkluzív fogadásra keveredett, ahol a sztárvendéggel ellensége és barátja is igyekszik legalább egy közös fényképen szerepelni.

Az érdem azonban elvitathatatlan Szabó filmjétől: mégiscsak vita volt, szellemi izgalommal járó néhány hetes perpatvar, melynek kirobbantásához nem kellett milliárdokat elsikkasztani, elég volt egy mozijegy is. A réveteg méhkas megbolydult, kezdetnek talán ez is szép eredmény.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
A napfény íze

A napfény íze

Színes és fekete-fehér filmdráma, háborús, romantikus, 181 perc, 1999

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Szavazó

Ma tölti a negyvenet Henry Cavill. Melyik a kedvenc szereped tőle?

Friss film és sorozat