Mi akkor is nyerünk, ha veszítünk – Pajer Róbert: Bélyeg

2026. július 7. – írta Vigh Martin

1954-ben mindenki biztos volt abban, hogy az Aranycsapat megszerzi a világbajnoki címet. Ám jött a berni tragédia, az NSZK sikere, és egyszerre szertefoszlott egy nemzet reménye. A parancsuralmi rendszerek azonban nem arról híresek, hogy meghátrálnak a puszta tényektől. Pajer Róbert filmje néhány fiatal nyomdász sorsán keresztül mesél egyéni döntésekről, össztársadalmi hazugságokról, és arról, amikor nem elég már a cirkusz a népnek.

Chopin vagy Sztravinszkij? – Łukasz Palkowski: Pojedynek / Gorky Resort

2026. június 17. – írta Buzogány Klára

Kevesen tudják, hogy amikor Andrzej Wajda bejelentette, filmet fog forgatni a katyńi vérengzésről, amelyben személyesen érintett volt – az édesapja is a Lengyelországba benyomuló oroszok által lemészárolt, több mint 22 ezer áldozat között volt –, ráadásul címnek is a település nevét választja, csendben fiókba került egy másik filmterv, amely szintén a lengyel (és az európai) történelem eme kevesett emlegetett, filmben akkor még nagyrészt feldolgozatlan részletével foglalkozott volna.

Az identitás mint kellék – Markus Schleinzer: Rose

2026. június 16. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Markus Schleinzer osztrák rendező előző két filmje (Michael, Angelo) után ezúttal is valós történetet használ fel, és ezúttal is a főszereplő a film címe. A Rose esetében azonban ennek többletjelentése van: a címszereplőnek nem ez az igazi neve. A film háborúk során férfinak öltöző nők történeteit veszi alapul, belőlük áll össze Rose (Sandra Hüller) figurája. Legközelebb talán Catharina Margaretha Linck története áll a filméhez, de Jeanne d’Arc is megidézésre kerül.

Érzelmi érték – Pawel Pawlikowski: Fatherland

2026. május 16. – írta Jakab-Benke Nándor

Apa csak egy van. De mi van, ha kettészakad? A Hidegháború Oscar-díjas rendezője trilógiává kerekíti alámerülését a háború utáni Európában.

A bűntudat délibábjai – Kei Ishikawa: A Pale View of Hills / A dombok halvány képe

2026. május 11. – írta Forró Boldizsár

Az irodalmi Nobel-díjas japán szerző, Kazuo Ishiguro első regényéből készült film az emlékezés és a lelkiismeret misztikus természetéről mesél egy Nagaszakiból Angliába települt nő történetén keresztül.

Moll ifjúság – Nicholas Hytner: The Choral / A kórus

2026. április 27. – írta Siklódi Lehel

A kórus a címéhez méltóan a zene piedesztálra emelésével, ám különösebb kockázatvállalás nélkül mesél háború és művészet civilizatorikus konfliktusáról.

Négy fal közt a végtelen remény – Emmanuel Finkiel: La chambre de Mariana / Mariana szobája

2026. április 10. – írta Forró Boldizsár

A Mariana szobája a háború és a holokauszt tragédiájának árnyékában, a túlélésért vívott fizikai és lelki küzdelem érzetét egyetlen szobányi térben próbálja megragadni. Főhősei nem is lehetnének különbözőbbek, a történelem poklában mégis egymás menedékévé válnak.

Amanda Seyfried passiója – Mona Fastvold: The Testament of Ann Lee / Ann Lee testamentuma

2026. március 30. – írta Incze Kata

A Mona Fastvold rendezésében készült, Brady Corbet-vel közösen írt Ann Lee testamentuma egy nem konvencionális biopic-musical, ami legalább annyira ambíciózus, mint a páros által jegyzett Brutalista. 

Nyomokban Fellinit tartalmazhat – Gabriele Salvatores: Napoli-New York

2026. március 18. – írta Jakab-Benke Nándor

Hogyan passzol a neorealizmus eszméje egy érezhetően stúdiószagú, mű világhoz? Nehezen.

Hiteles sztori – Gus Van Sant: Dead Man’s Wire

2026. március 12. – írta Buzsik Turner Kriszti

1977 februárjában Tony Kiritsis indianapolisi lakos 63 órára a hőn áhított reflektorfény közepére került – nehéz is lett volna figyelmen kívül hagyni egy fickót, aki a téli hideg ellenére egy szál ingben fegyverrel zsarolt egy magas rangú brókert a belváros közepén. Gus Van Sant ráérzett az igaz történet aktualitására, témaválasztása figyelmeztetésként is értelmezhető.