A Szeretettel, a ti Hildétek egy tragikus kapcsolat története a második világháborús Németországban: Hilde Coppit azért végezték ki, mert szerelmes volt.
Melengető nyári idill és a börtön sivár hidege váltakoznak a Szeretettel, a ti Hildétek-ben, amely Hilde Coppi, a fiatal édesanyaként kivégzett antifasiszta mozgalmár történetét meséli el. Hilde (Liv Lisa Fries) a szerelem miatt keveredett bele a Vörös Zenekar nevet viselő szervezkedésbe, akik a Szovjetunióval keresték a kapcsolatot Hitler Németországában. Hildét, férjét, valamint a legtöbb társukat 1942-43-ban elfogták és kivégezték – túlélte őket a házaspár fia, aki a börtönben született (és a film végén narrátorként mond pár mondatot), valamint az eszme, amit a film is képvisel: naiv idealizmus és életszeretet a világ szörnyű realitásával szemben.
A Szeretettel, a ti Hildétek a börtön jelenét kronologikusan, míg a boldog múltat időben visszafelé haladva, epizodikusan mutatja be, így a film végén a történet két legtávolabbi pontja, mindennek a kezdete, illetve a vége találkozik. Hilde és Hans Coppi (Johannes Hegemann) először vesznek el egymás tekintetében, Hilde élete pedig bevégeztetik. Judith Kaufmann operatőr, akinek a hasonlóan atmoszferikus Fűzőt és A tanári szobát is köszönhetjük, képileg is élesen elkülöníti a két időszakot: a múlt meleg pasztellszínei és a jelen hideg, éles színei megegyeznek Hilde életének nyarával és telével. Az ellentétpárt aláhúzza, hogy a mozgalmárok nyaralókban, csónakházban, fagylaltozóban, tóparton sátorozva üléseznek, gépelnek, morzéznak, stencileznek, azaz igazi nyári helyszíneken, a szervezkedés kis léptéke miatt pedig az egész munka inkább nyaralásnak tűnik. A börtön sivársága sem szorul magyarázatra – az évszak itt is alájátszik az eseményeknek, a házaspárt ugyanis szeptemberben tartóztatták le, majd Hilde közel egy évet ült börtönben, mire kivégezték. Kegyelmi kérvényét maga Hitler utasította el.
Andreas Dresen szociálisan érzékeny és empatikus rendező – legutóbb az Egy anya George Bushsal szemben című filmje volt a magyar mozikban látható, amely szintén a „kisember vs hatalom”-logika mentén mutatott be egy mikrotörténetet a nagypolitika/történelem hullámai közepette. A Harro Schulze-Boysen vezette csoport ugyanis olyan titkos volt, hogy gyakorlatilag semmit nem ért el tevékenykedése során, de szúrta a náci rezsim szemét, ezért könyörtelenül lecsaptak rájuk. Még lábjegyzetet sem érdemelnének a történelemkönyvekben, ha személyes szinten nem lenne olyan tragikus, ami velük történt. A szabad életre vágyó, szerelmes, a kommunizmust és a Szovjetuniót istenítő fiatalok tevékenysége a film alapján inkább ártatlan diákcsíny, de hazaárulóként, terroristaként kezeli őket a hatalom: Hans mindössze negyedórát tölthet pár hónapos kisfiával, mielőtt kivégzik, Hilde pedig nyolc hónapot, mielőtt szintén a guillotine alá küldik. A Szeretettel, a ti Hildétek – mint a cím is közvetíti – nem elsősorban egy mozgalom vagy egy háborús hős története (nem is lehetne az), hanem egy szerelmes nőé, egy szerelemé és egy anyaságé. Egy bebörtönzött és kivégzett anya portréja, aki azért halt meg, mert bárhová követte volna azt, akit szeret.
Dresen és forgatókönyvírója, Laila Stieler elismerésre méltóan szikáran, érzelgősségtől és érzelmi kilengésektől mentesen dolgozza fel az ép ésszel nehezen felfogható szörnyűségeket. Ennek legfontosabb eleme, hogy leszámol a nácikkal kapcsolatos sztereotípiákkal: ordítozó verőemberek helyett higgadt tiszteket, figyelmes nővéreket, korrekt orvost látunk, vagy ha van is kivétel, a film enyhe iróniával mutatja be a csakazértis mogorva és szigorú női börtönőr enyhülését. Ezzel párhuzamosan a Szeretettel, a ti Hildétek erősen a címszereplőre koncentrál, hozzá képest értelmeződik a szerelme és a barátaik is. Ez ugyanakkor azzal jár, hogy keveset tudunk meg Hansról, a mellékszereplők pedig egészen összeolvadnak, a film nem ad rá esélyt, hogy kibontakozzon az egyéniségük. Tulajdonképpen Hildét is inkább érezzük, mint értjük: látjuk, hogyan lesz a nevelőnőnek csúfolt jókislányból állhatatos és szenvedélyes szövetséges és partner, hogyan áll ki magáért, milyen bátor, majd hogyan tartja a lelket a bebörtönzött nőkben és segít a börtönkórházban. Miért csinálta? Mert szerelmes – meggyőződéséről nem sok derül ki, humanizmusát a gyakorlatban látjuk. A film erénye az is, hogy nem idealizálja Hilde és Hans kapcsolatát: a vakszerelmes Hilde is tudja, mikor használja ki őt a férfi és mikor nem bánik vele érdemei szerint. Ennek ellenére házasságuk és összetartozásuk megkérdőjelezhetetlen.
A Szeretettel, a ti Hildétek szép film, főleg Hilde tartása és búcsúzásai meghatóak, az idősíkok közti ugrálás, illetve a múltbéli szál viszont egy idő után már nem mond újat, ami kissé vontatottá teszi a végeredményt. A nyári idill hívogató, viszont a váltások miatt nem mélyedhetünk el eléggé az itteni eseményekben – kár, hogy Dresen elsősorban ellenpontnak használja ezeket a jeleneteket, nem használja ki maximálisan a bennük rejlő potenciált. Így a Szeretettel, a ti Hildétek inkább az érzelmeinkre, mint az értelmünkre hat, de ez sem kis teljesítmény.
