A fájdalom fajtái – Jesse Eisenberg: A Real Pain / Rokonszenvedés

2025. január 22. – írta Bárány Bence

Jesse Eisenberg rendezőként nem fél fajsúlyos témákat boncolgatni: míg 2022-es When You Finish Saving the World című debütfilmjében egy tüskékkel teli anya-fiú kapcsolat drámájából kerekített keserédes felnövéstörténetet, addig a Rokonszenvedés „Makó Jeruzsálemtől” unokatestvérei szeretett nagyanyjuk holokauszt-múltján keresztül próbálják jobban megismerni önmagukat és a másikat.

Kent fölött az ég – Andrea Arnold: Bird

2025. január 21. – írta Zakariás Ágota

Andrea Arnold ötödik nagyjátékfilmjében visszatér munkásosztálybeli gyökereihez, de a dokumentarista elemek, az életszerű közeg és a jól ismert karakterek mellé ezúttal mágikus, meseszerű motívumokat is csempész.

Néha magamat sem értem – Lakos Nóra: Véletlenül írtam egy könyvet

2025. január 17. – írta Vigh Martin

Ha van olyan rendező, aki képes lehet feltámasztani a magyar ifjúsági film kihalófélben lévő hagyományát, az kétségtelenül Lakos Nóra. Az egyelőre kérdés, hogy ez sikerült-e neki a Véletlenül írtam egy könyvet című mozival, az azonban biztos, hogy az Annet Huizing könyve alapján készült darab a sikeresebb hazai műfaji próbálkozások közé sorolandó.

Az apokalipszis komfortja – Joshua Oppenheimer: The End

2025. január 12. – írta Lubianker Dávid

Joshua Oppenheimer világvége-musicaljének elsőre formabontónak ígérkező koncepciója valójában a rendező eddigi legkevésbé zavarba ejtő munkája: a The End sokkal inkább konformista kamaradráma, mintsem provokatív apokalipszis-vízió.

Lassan előre – Adam Elliot: Memoir of a Snail / Egy csiga emlékiratai

2025. január 9. – írta Buzsik Turner Kriszti

Az általunk cipelt teher olyan, mint a csiga nyálkája: nehezen szabadulunk meg tőle, de bizonyos szögből megcsillan rajta a fény.

Egy jól sikerült kudarc krónikája – Alex García López, Laura Mora Ortega: Száz év magány / Cien años de soledad

2025. január 6. – írta Papp Attila Zsolt

A Száz év magány Netflix-adaptációja különös alkímiai műveletet hajt végre: a mágikus realizmus alapművét pompás szappanoperává változtatja. És nem feltétlenül negatív értelemben, mert a végeredmény fénylik, mint a García Márquez-regény egyik fő motívumának tekinthető transzmutáció során előállítandó nemesfémek.

Alkony a vadnyugati égen – A Yellowstone-saga vége

2024. december 27. – írta Papp Attila Zsolt

A Taylor Sheridan által megálmodott, öt évadot és (eddig) két előzményszériát is magába foglaló modern vadnyugati családtörténet egyszerre nagylélegzetű epikus mű és balladai sűrítettségű szerelmeslevél egy letűnőfélben lévő életformához, Amerika hőskorának illúziótlan, de szeretetteljes búcsúztatása.

Nem sok jót jósolnak az űrboszorkányok – Dűne: Prófécia / Dune: Prophecy

2024. december 26. – írta Szabó R. Ádám

Egyáltalán nem volt rossz ötlet, hogy a Dűne világát sorozat formájában fedezzük jobban fel a két nagysikerű Villeneuve-féle mozifilm után, még a harmadik rész érkezése előtt. Az sem volt rossz döntés, hogy a hangsúlyt a titokzatos Bene Gesserit-rend történetére helyezik a készítők, és nem az untig (még a Star Wars-ban is Tatooine-ként visszaköszönő) ismert sivatagbolygó címadó dűnéit kell hat epizódon keresztül bámulnunk. Ezt leszámítva viszont a Dűne: Prófécia szinte minden téren halálosan unalmas.

A leghosszabb éjszaka – Dettre Gábor: Csendes éj

2024. december 24. – írta Buzsik Turner Kriszti

Dettre Gábor a közönségesség kalapácsával igyekszik lebontani a karácsony intézményét alkotó évtizedes falakat, hogy a romok között az ünnep igazi értelmét keresse.

Az ártatlanság nyomában – Gianfilippo Pedote, Giliano Carli: Soldato Peter / Pán – A belső sziget

2024. december 18. – írta Kiss Tamás

Az olasz-magyar koprodukcióban készült Pán – A belső sziget festményanimációs betétekkel gazdagított kísérleti filmként kuriózumértékű műalkotás. Úgy emel szót az emberiség háborús természete ellen, hogy közben arról az első világháborúban elhunyt frontkatonáról is megemlékezik, kinek neve hallatán teljesen más alakra asszociálunk. A fiatal bakát Pán Péternek hívták.