Ridley Scott jó előre beharangozta, hogy a Napóleonnak létezik egy gigantomán – körülbelül négyórás – változata is, melyet a mozikban ugyan nem, az Apple TV+ kínálatában viszont megtekinthetnek majd a nézők. Mi ez, ha nem diszkrét beismerése annak, hogy a rendező durván elméretezte az év egyik legjobban várt moziját?
Marian Crișan legújabb filmje bebizonyítja, hogy még éppen elég érintetlen természet van Romániában ahhoz, hogy gond nélkül le lehessen forgatni egy történelmi drámát.
Cristi Puiu legújabb alkotásában a letisztult formanyelv és a zavaros tartalmi elemek közt disszonancia feszül, ami nem igazán válik előnyére a filmnek.
Szívhez szóló, aktuális, de történetszövésében néhol pátoszba hajló film; erős kiállás a rasszizmussal és az idegen kultúráktól való félelemmel szemben.
Jessica Hausner „rendellenes táplálkozással kapcsolatos felkavaró képeket” ígér új filmjét indító figyelmeztetésében, aminek legalább annyi előnye biztosan van – ha ezután sokáig hiába is keressük a megrázó jeleneteket –, hogy a figyelmet a vizuális fogalmazás felé irányítja, amit aztán ízlelgethetünk.
Az Elfogy a levegő a kortárs társadalom két rendkívül aktuális témájának – a szexuális identitás kérdéskörének és a szabad oktatás lehetőségeinek – összekapcsolásán keresztül vázolja fel egy önmagát felemésztő (oktatási) rendszer fojtogató légkörének keserű tapasztalatát.
Nuri Bilge Ceylan legújabb filmjét a Tanítanék Filmnapok keretében vetítették először Magyarországon, jórészt tanárok előtt. A több mint háromórás film Törökország idei Oscar-nevezettje, Merve Dizdar pedig a legjobb színésznői alakításért járó Arany Pálmát vihette haza idén Cannes-ban.
.jpg)
.jpg)
